×

Születésnap; A Jézus-versekből

Vitéz György

2005 // 11
Születésnap

Hetvenkét éves lettem én.
Kínos meglepetés ez a költemény.
Dicsérnek barátaim és üzletfeleim,
Meglepődnek, hogy elöl is van hajam,
Valódinak tűnik fogsorom is,
S csak olvasáshoz használok szemüveget.

De az emlékek kárpitja megrepedt,
Mögötte foncsorlatos Orfeusz-tükör (lásd Cocteau-t),
Hallom nagyanyám intő hangját:
„Forró teát lerántani? Még csak az kellene!”
És hatvannyolc éve ezt írta apám
Dugó Dani könyvem első oldalára
(Mivel fájós fülem bepólyázta anyám):
MOST ELMEGYEK A DANDÁRHOZ,
DE MINDJÁRT VISSZAJÖVÖK GYURIKÁHOZ.
(Ki volt, mi volt ez a dandár? Dandárja a munkának?)
Nagymama fogta kezem. Áttipegett a Batthyány téren.
Mentünk a Tomai cukrászdába. (A templom mellett jobbra,
Balra ötven évvel később az Angyal Lika eszpresszó,
Ahol Zével találkoztam. Meglett [meglelt] költők.
Egy emberöltő a templom két oldalán.)
Linzerek, ischler, fánk, franciakrémes –
Itt tanultam először multikulturalizmust.
A dobostorták doboltak, s az indiánerek
Forgatták tomahawkjuk. Ez volt az édesszájú mennyország.

Nem volt meglepetés ez a költemény:
Se csöcse, se becse.
Sodródnak az emlékek, fel-felbukkannak,
Mint szörnyű szemét az áradó víz tetején,
Halottak, ne nézz oda, szívszorító halottak,
Valaha fürge barátok, testük testtelen,
Por isa, hamu isa.
Séták a Világ Fővárosában, végtelen viták,
Tóparti esték Vermontban, vacsorák Montrealban,
Watertownban. Tökéletesre sütött borjúszegy,
Előkelő borok, konyak és a fejünkben lobogó
Tábortűz mellől szedelőzködő avantgardista előőrsök.
Hol vagytok, hová lettetek, panaszolta nagy régen Milán –

(De hol vagyok én, és miért vagyok?)

A Jézus-versekből

A borbélynál
(Jézus fodrásza kinyitott a sarkon)

Borbély, mondotta Giuseppe nyomatékkal,
Borbély. Egy szép nap besétált, hosszú, fehér köntösben,
Vállára omló hajjal, azt hittem, valami bibliai filmet forgatnak,
S egy statisztával van dolgom. Leült, és tüstént ezzel kezdte:

„Szabadítson meg ettől a Dürer-frizurától,
De a pietista ondolált hajzatot sem kedvelem.
Talán az a rövid, göndör haj, azon a korai mozaikon,
Amiről azt mondták, ez az én igazi arcom.”
„És maga ki?” Ez állt a pergamen-érintésű névjegyén:

„Názáreti Jézus (Krisztus)
forradalmár
uszító
gyógyító
megváltó”

„Uram, Mester, a hajvágás nem elég,
öltsön polgári ruhát. S az isten szerelmére kérem,
ne térítgessen az utcán. Kinevetnék,
vagy bolondnak néznék.”
„Ne féljen. Én elmondtam a mondanivalóm.
A Biblia még mindig a legnépszerűbb könyv,
S még mindig több a templom, mint a bordélyház.
Maga pedig ne omoljon térdre előttem,
Ruhám szegélyét ne ráncigálja,
Kezem se csókolgassa, és főleg
Ne tegyen fel teológiai kérdéseket,
Mivel ez mennyei Atyámat idegesíti.”

Még bejött néhányszor. Nem engedte a szakállát borotválni.
„Látott már Jézus-képet borotvált fizimiskával?”
Ezüst sestertiusszal fizetett. „Adjátok meg a borbélynak, ami a borbélyé.”
Aztán egy este belépett. Ittasnak tűnt. (Ittasnak? Jézus?)
Lehuppant a borbélyszékbe. S rákezdte:
„Néztem valami pápaválasztást.
Jöttek sorjában a püspökök, érsekek, bíborosok
Fényes öltözetben. Fejükön ékes mitrák,
Heródes udvarában láttam ilyen alakokat,
Emlékeztettek a Szanhedrin gyülekezetére is,
S Pilátus seggnyalói közt is voltak hasonlók.
Mondja, Giuseppe, kik ezek a kivénült pojácák,
Akik nevemben áldást osztogatnak?
Ha jól emlékszem, Keresztelő János
Botját nem ékesítették rubintok, smaragdok.
Péter ujján volt-e egyáltalán gyűrű?
Mondtam neki: legeltesd bárányaimat,
Legeltesd juhaimat, de farkasokat látok itt, amerre nézek.
A bajuszos megváltók nyomában
Kínhalál, tömegsírok. No látja,
Ezért izzadtam vért a Getsemánén.”
S én megkérdeztem. gyanakvón, kissé gúnyosan:
„Ezek után megtenné-e még egyszer.

Bólintott. „Hisz megteszem naponta,
Az utca nemzetközi pribékekkel teli,
S mi nekik egy kis keresztre feszítés
Hályogos lelki szemeik előtt?”
Fölállt. Tenyerét kifordította:
„A csuklót nézze. Ott a stigmák helye.”
Aztán kilépett (vagy áttűnt) az ajtón,
S azóta nem jelentkezett.

Mondja, Giorgio, ki lehetett ez az alak?
„Kiugrott részeges pap? Kiebrudalt szerzetesnövendék?
Bukott jezsuita? Vándorszínész?”
Lehet, Giorgio. Csupán azt nem értem,
Miért volt nálam a minap két különös úr,
Akik a „rendzavaró Jézus” után érdeklődtek.
Fényes ezüstjelvényt mutattak. AIR* állt rajta.
És maguk kik, kérdeztem. „A császárt szolgáljuk.
Servimus Imperatorem.”

*AIR = Agentes In Rebus. A római császárság titkosrendőrsége.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben