Válasz
Veress Miklósnak
1
Ki a hatalom szekértolója:
előbb vagy utóbb a bakra vágyik!
2
Balos hölgy engem nem bolondít,
ám jobboldali férj sem.
Hívatlan vendég vagyok én, mint:
papfing a szentmiséken!
3
Egy kis tücsök
tanyát ütött
szobámban,
s dalába bújt
előlem, hogy
ne lássam.
Vajon egyszer
majd nekem is
el lehet
sorok közé
temetni a
testemet?
4
Lantom hiába nőtt homlokodra:
te is csak bőgni tudsz, mint a csorda!
5
Én nem vagyok sem igric, se poéta!
Tombol agyam tábortüze, ragyog.
El-elsírom magamat néha-néha.
Eddzétek hát damaszkuszi, konok,
bátor karddá gerincem, rokonok!
Megostromolom a Lehetetlent is.
Félig bolond, félig zseni vagyok.
Népdalt, ha lehet!
Ezerszer áldott
kedvesem,
te drágalátos!
Kedvesen
megszólítalak:
félelem
s rágalom nélkül,
fényesen,
mert földre szállsz majd,
s énekelsz
önfeledten mindenkinek,
mindenkinek
és énnekem!
Népdalt,
ha lehet:
gyönyörűm!
Ám leheld,
úgy add elő, úgy
énekeld,
én egyetlenem, hogy
szép legyen,
akár egy karcsú költemény,
s miként az élet,
az életem.
Bázakerettye, 2005. március 28.
Fázik a fülem
Üvölt a farkas.
Szél zúg. Hatalmas
éj s riadalmas
vihar van. Hallgass!
Ébredezz: tó, kert,
dombhát, hegyorom,
pörge kalapom,
hófehér ingem,
mert minden-minden
„zúzos”, zúzmarás,
deres, porhóvert.
Öltöztess: adj rám
puha pulóvert,
s mintha magányod:
gyönyöríts rám egy
báránybőr kucsmát,
irhakabátot!
Didergek. Fázom.
Bázakerettye
poklában nyögök:
asszonyom várom.
Tűnj el, fagyhalál!
Fázik a fülem.
Fogam vacog. Fáj.
Jöjj értem, kikelet!
Csengj, te jég! Fagy, pengj!
Csönd van. Csillaggal
diadalmas csend.
Bázakerettye, 2005. március–április