×

Nem; Mint a latinok

S. Benedek András

2005 // 08
Nem
„Majd ha… hazug álmok papjai szűnnek”
V. M.

Lőhetnek hátba, halántékon,
Nem ők hozzák el jövendő halálom.

Mikor a sztyeppén vállig eltemettek,
Fordítva arcom szélnek, napkeletnek,

Erőt adott a föld, az őszi eső,
A feketén izzó síromat verdeső.

A görög lány estére kiásott,
S még táltoscsontom se hibázott.

Harmadnap hajnalán jöttek el értem.
Mivé rossadtam vízen, kenyéren.

Áradt a földből fekete átok,
Ahogy ma is rontást hoz reátok.

Poklos a kéz, gyilkos a szándék,
Kígyótojásként roppan a halánték.

Száműzhetsz Keletre, Napnyugatnak,
Csontjaink fölött már nincs hatalmad.

E fölszabdalt földet el nem űzheted,
Nem a belébicsaklott életet.

Ezért hát lőhetnek hátba, halántékon,
Nem ők hozzák el jövendő halálom.


Mint a latinok

Árad az örömszenny. Vezúv.
Gyorsul a hetérák tánca.
A határon már átkelt a barbár,
A gótok betörtek Ravennába.

A honi magyar is elesett,
Sírján már holland virág.
Saint Germain állít sírkövet,
Búcsúztatnak a Tuileriák.

Halott urukkal bölcs lovuk
Nyílzáporban fut Kelet felé,
Testét tajtékos folyók közt
Fekete erdőkbe rejtené.

Hű sólymunk ha ránktalál,
Csőrében hármasfű virága.
Ébred a halott vitéz, és
Felkap horkanó lovára.

Elvetett csontjaink kikelnek.
Új zászlót küld a fejedelem,
És századok vad dühe arat
A hazát bitorló rendeken.

2004. december 6.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben