×

Látlelet I.

Szigethy Gábor

2005 // 08



Élőadás a Kossuth Rádióban, 2005. március 15-én. Régi hangdokumentumok: mi történt országunkban, hogyan ünnepeltünk a szocializmus évtizedeiben ezen a napon.

Ülünk a stúdióban, a rádióhallgatókkal együtt hallgatjuk a régi hangfelvételeket: Hogy ez a Marosán milyen agresszíven öntudatos! Jé, a Kádár! Ez meg a fehérterrorral fenyegető Grósz!

És mondjuk, ami márciusról, múltunkról, történelmünkről eszünkbe jut. Mondják a hallgatók is.

Elmesélek egy történetet. 1973. március 16-án reggel, az egyetem folyosóján könnyes szemmel támadt rám egy tanítványom.

– Vér tapadt az egyetem falához, tanár úr! Nem akarok ebbe az épületbe, nem akarok egyetemre járni! Tegnap délután a kapuban valakit a rendőrök véresre vertek, a bejárat mellett még mindig véres a fal…

A rendező jelzi: egy hallgató van a telefonvonalban. És 2005. március 15-én hallgatja az ország Juhász Lajost: „Felháborító, amit a szocializmussal szemben hazudoznak, ez a véleményem, a határozott véleményem, mint volt munkásőrtisztnek… Az igazságot kell, kérem, elmondani! Nem volt március 15-e elferdítve! Az, hogy voltak már a hatvanas–hetvenes években ilyen elferdült gondolkodású fiatalok részéről ilyen zavarkeltő megmozdulások, de nem ez volt a jellemző. Senkiről nem szaggattak le kokárdát, én magam is mindig hordtam gyerekkorom óta kokárdát, soha senki rólam le nem tépte, úgyhogy nem tudom, honnan szedik ezeket a kifacsarodott, elvadult véleményeket. Természetes, tudomásul veszem, hogy ma egy olyan társadalmi rendszer él, és egy olyan társadalmi rendszerben folyik a politizálás, ami a szocializmussal, a kommunizmussal teljesen szemben áll. Nyilván ebből fakadnak ezek az ellenséges megnyilvánulások.”

A műsorvezető zavarban van, gyorsan elköszön, int a rendezőnek: jöhet egy kis zene! Nem vagyok hajlandó zavarba jönni. A műsorvezető szavába vágok.

– Nem az én tanítványaim elferdült gondolkodásúak, hanem az úr (szándékosan nem nevezem bunkó munkásőrnek!), aki mint volt munkásőrtiszt gondolkodás nélkül letagadja a tényeket. 1973. március 15-én, a Belvárosban rendőrök véresre vertek néhány diákot – ez jegyzőkönyvben rögzített tény. De egy öntudatos, magát ma is kommunistának valló hajdani munkásőrtiszt számára a tények sem akkor, sem ma nem fontosak. Fontos a meggyőződése: a kommunistáknak mindig, mindenben igazuk van. Számára ma is csak az a gond, hogy voltak, vannak „ilyen elferdült gondolkodású fiatalok”, akiket a becsületes rendőröknek, munkásőröknek véresre kell(ett) verni, hogy megértsék a bolsevik etika alaptételét: aki szót fogad és engedelmeskedik, azt nem bántjuk.

Régi fénykép: 1957 tavaszán munkásőrök vonulnak a Nagykörúton. Kezükben fegyver, szemükben magabiztos, öntudatos ragyogás: Ellenforradalmárok, reszkessetek! Fejük fölött hatalmas reklám: Igyunk barna sört! A barna szó alig látszik, talán valaki gondolt arra: a fegyverüket szorongató, öntudatosan masírozó munkásőrökről véletlenül se jussanak eszébe senkinek az öntudatosan masírozó náci barnaingesek. A Népszínház utcai sarokház tetején is hatalmas betűk: SÖR! A kommunisták tudták: a bor feltüzel, lázadóvá tesz, a sör elaltat, tompít. Kádár elvtárs arra mindig vigyázott: a kenyér, a szalonna és a sör árát az elvtársak lehetőleg soha ne emeljék.

A Rákóczi út sarkán magasodó ház 1957 tavaszán még romos, tatarozzák a homlokzatát – a homlokzatát, ami látszik! A Gyógyszertár felirat maradéka – Gyógys ta – 1956 novemberére, az utcai harcokra emlékeztet: nemcsak a betűk, de a betűk mögül a fal is hiányzik.

A volt biztos, a lesz bizonytalan.

Hallgatom Juhász Lajos volt munkásőrtisztet a Kossuth Rádió élőadásában 2005. március 15-én. Értem én az öreg bolsevikot! Évtizedekig azt hitte, örökre övék a világ. Azt hitte: soha többé nem áll másnak a zászló, mert győzött az egyetlen igazság, a kommunisták igazsága. És most fáj neki, nagyon fáj, hogy olyan „társadalmi rendszer él”, amelyikben másnak is lehet igaza, nem csak és kizárólag nekik.

Egyszer volt, hol nem volt: mindenki félt tőle…

Most meg a Kossuth Rádióban is mindenféle írók és történészek arról fecsegnek, fecseghetnek, hogy nem a világok legjobbika volt a létező szocializmus!

Juhász Lajos ingerült és szomorú, hiszen már a hatvanas–hetvenes években voltak ilyen „kifacsarodott, elvadult vélemények elferdült gondolkodású fiatalok részéről”, és ő már (talán) akkor megmondta az elvtársaknak, hogy keményen le kellene számolni az ilyen elferdült, szocializmusellenes nézetekkel. Az elvtársak nem hallgattak Juhász Lajos munkásőrtiszt elvtársra. Íme, itt az eredmény: ma a rádióban, a közszolgálati magyar rádióban lehet büntetlenül azt hazudni, hogy 1973-ban gumibotos rendőrök véresre vertek a rendszer ellen tiltakozó fiatalokat.

Hallgatom Juhász Lajos volt munkásőrtisztet: „Természetes, tudomásul veszem, hogy ma egy olyan társadalmi rendszerben folyik a politizálás, ami a szocializmussal, a kommunizmussal teljesen szemben áll. Nyilván ebből fakadnak ezek az ellenséges megnyilvánulások.”

Hallgatom Juhász Lajos volt munkásőrtisztet. Aztán – 2005. március 15-én, a Magyar Rádió nyilvános adásában – válaszolok. Ha ő elferdült gondolkod

ással vádolja az én 1973. március 15-én véresre vert tanítványaimat, akkor én őt ítélem elferdült gondolkodásúnak, mert kommunista meggyőződése alapján sem akkor, sem ma nem tekinti tényeknek a tényeket.

Az adást lekeverik. Zene.

Azon gondolkodom: ha Juhász Lajos volt munkásőrtisztnek újra fegyvert adnának a kezébe, gondolkozna egy kicsit az elhangzottakon, vagy gondolkodás nélkül azonnal fejbe lőne?


Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben