Akkord; Ki vala; Te

Akkord

Tintába csöppentett tej: a kora hajnalból
a kései kihajol
párás nyugtalan
miként vonatinduláskor a pályaudvar
Felhőszerelvények futnak át
csoportjuk megakad
az égbolt parányi sarkában – ez lenne akkor az én egem
a füstifecskék csapatával
saját kosszal a némaság bő ígéretével A
csíknyi vörös az égaljon arról fecseg
tenyérnyi széles mondatával
szél jön beéri akként engem is:
magvat a gyümölcshús körülvesz
a soklevegőjű nyár


Ki vala

A holdnak egy foltja s árnyéka ült
a vizen s a tó iszappuha alján: a nyelv
két vagy két beszéd egy szava Nem tudom
mikor volt teljes fényében a setét világ
utoljára ily fényesen
a kontúrtalan fénycsomók miért
csúszkáltak jobbra és balra fel és alá
mint ádámcsutka a nyakamban
Valaki állt mellettem azt látta amit én
mégsem engem s nem a holdakat Megérintettem
és nem éreztem az ujjam


Te

soknevű érzés nézlek
mint húsban a tőr
benned alámerülök
Hozzád nem vagyok finom anyag
eléggé – sem elég gonosz
mozdulat hogy gyilkoljalak

Holnapra illattal feltöltött mécses: rózsa
leszel