Késnek a fecskék…; Merkantil; Néma változat

Késnek a fecskék…

Ő akarta így
vagy helyette más
hogy késsenek a fecskék
hogy a soványka nap nyaldossa
hajadról a zselét egy megkülönböztetett
boly hanyag gyermekei között
ahol már nem kezekkel keresik a kenyeret
és szanaszét dobálják a
szegények játékszereit…
Ő akarta így
vagy helyette más
hogy Vereckétől nyugatra
csak országa legyünk egymásnak
az orrunk alá inflált teagőzben
és a toxikus őrölt paprikától
szörcsögjünk mint a náthás véglények…
Késnek a fecskék Alba Regiában
A kor nemtelen
a nem kortalan
Ő akarta így
vagy helyette más
mindennapi vedlésünkben
az árkádok alatt
felejtettük már a telet
de jégkásától fagyosak még a járdák
és a Pláza üvegszemeiből
műfényes könnyet permetez
a gubbasztó helyekért dideregve is
párbajozó városi galambokra
és az arasznyi ó utcákban
sörényesen nyerít a szél
mint egy kihasznált csődör…
Ő akarta így vagy
helyette más
cinezett glóriát emelve fölénk
hogy magunk alá vessük a valót
mint egymásban lakók
és könyöradományunk majd csak
a vérszegényen érkező tavasz legyen –
Elhibázott lépéseinket nem léphetjük újra
lyuggatott vásznainkra sem kerül folt…
A Székesegyház nagy tornyaiba
akad az ég szürkesége
és szemfödélnek lebeg közénk
a színtelen alkonyat –



Merkantil

Kidőlt a feszület
a domb oldalában
Csontjaimat törte
ma a bitang reggel
Belakom magamat
a rejtett sebekkel –



Néma változat

Elcsitult a város
mint egy lomha állat
Dér lepi a fákat
Az est kopóként oson
Véres vattahalom
vöröslik a havon –