Te Kedves; Csujafülű

Te Kedves

Te páratlan,
te magányos,
te legeslegeslegszebb,

ne sírdogálj,
föl a fejjel,
soha, sohase reszkess,

nincs,
nincs nálad
szentebb,

se pogányabb,
sem istenibb,
se bátrabb,

se fessebb,
se hűbb,
se frissebb:

ám messzebb
sincs más nő
tőlem, mint te,

te,
te örökké
vesztes,

hát vess meg,
vess meg hát,
vess meg,

gyönyörűm:
én halhatatlan
hitvesem –

Te Kedves!

Csujafülű

Szüless meg, drága kispalóc! Élj
velünk a mindenségbe zárva!
Tart a világ tőled. Remeg. Fél.
Úgy alszol: nagy szemed kitárva.

Csepp kölkem, én bot-görbelábúm,
csujafülű, víg jövevény!
Várva várt vendég vagy te nálunk:
legyen szíved hű, kőkemény.

Légy áldott, hősnek kikiáltott
harcos! Akár e költemény.