Szörényi Lászlónak
Pojáca-álcák, vérmesek,
gyűrt papírmasé-figurák,
horpadt orrúak, rémesek,
gnómok közt poszogó banyák.
Akasztott és nyeklett bolond
vonul a varjúfák alatt,
bambul kukán, majd felrikolt
csuklyás bakó és kecskebak.
Angyal, de ördögszarva-nőtt,
nyelve-lógó, szeme-kigyúlt;
ördög, ki angyalszárnyat ölt,
és szurtos árnya tovanyúlt.
Köztük kopottan áll Krúdy –
az összetört tükörbe néz,
s a száműzött ravennai,
ahogy gomolygó ködbe vész.
Mind ádáz, mégis álmatag;
hajában toll, nyakán kolomp.
Mind tolongó szellemalak,
viháncoló élőhalott.
