Rokokó búcsú
Lászlóffy Csaba
2005 // 03
Csokonai a halottas ágyon
(Choriambus és anapesztus sorkapcsolatok)
Nem sokat ér csontváz –
tested (a kincs), ha halál
várja; te tudtad ezt
még mielőtt a kevély
nagy szerelem végzett
volna veled. »Kezemet
és ölemet béklyó
nem nyomorítja tovább!«
– hitted-e, balgán, míg
záporozott tilalom?
Homlokodon rontás,
átüt a fájdalom is.
S bárha a szempillák
árnyakat űznek, a könny
gyöngyszemein lángra
gyúlva lebeg a gyönyör.
Amivel, amiért – Lilláról utolszor
(Glükóni versszak)
Mit hajít ma eléd a kéz?
Koncot vagy eledelt – gyanús,
hamis rajta a hártya is;
képzeld magad elé őt:
hazugsága vigasztaló.
Mondj ellent neki, és dühe
már húzná a reteszt reád.
Börtönőröd! – elég egy
le nem nyelt szavad. Érdemet
szerezhetsz, ha alázatod
nagyobb, mint az agy és a szív
éhe. Az, amiért élsz.