(Giotto-freskó, Assisi, XIII. sz.)
Fürjek, szarkák, gébicsek
Ti még most örvendezzetek
Parti fecskék, verebek
Rettenetes üdők jőnek
Századra száz, egyre
Rútabb lészen ez velág
Nádi rigók, vörösbegyek
Tibennetek nem lakozik értelem
A bűnt ti nem ösméritek
Az nagy bides Ántikrisztus
Fénytoronyban fénylő trónuson ül
Milliószor ezerszer ezer szeme van
Uralkodik az kínban fetrengő fődön
Városokban mindenütt nagy, fertelmes, parázna képek
Ántikrisztus parancsára mindennap fársáng
Ántikrisztus országának útjait
Zörgő, dübörgő vasszekerek járják
Kiket nem ló, nem ökör húz
Dübörgő vasszekerek pokolnak
Kénköves füstjét okádják
Kénköves füstben harangtorony-lakó
Szürke galambok utcakőre hullanak hótan
Aranymálinkók, csattogányok, búbos bankák, bíbicek
Kiirtott erdőkben hol raktok fészket?
Ántikrisztus parancsára kénköves bűzben vigadozni kell
Erősnek, fiatalnak, vidámnak kell látszani
Ántikrisztus koronája ágas-bogas pletykaháló
Fekete fénybül vagyon szőve
Elhallgatnak a tücskök, nem szólnak a pacsirták
Barázdabillegetők, széncinegék, kanalas gémek
Ti még most örvendezzetek
