A százhuszadik
L. Simon László
2005 // 03
Az anyjára hamar ráuntak
a hős felszabadítók,
ikerhúgait odatérdeltették,
mintha oltár lenne
a lucskos halom,
hogy figyeljenek,
és tanulják meg,
mit ér a katona,
ha szovjet.
Apjára gondolt,
aki Dachauban haldokolt,
kommunista főszolgabíró
a büdös zsidók közt,
mondta egy nyilasgyerek.
Felnézett még az égre,
megszámolta a szégyenkező bárányfelhőket,
százhúszig bírta,
vagy éppen annyian voltak,
s csendben elvérzett.
Én az Úristenhez kiálték,
mikoron nagy ínségben valék,
és be nem dugá az ő fülét.
Hallgasd meg, Uram, kérésemet!
A népek hazug szájától,
hamis nyelvek gyalázatjától,
életemet e veszélytől
tartsd meg kegyelmességedből!