×

Valaki születésnapjára emlékezve

Kovács István

2005 // 02


Görömbei Andrásnak

Amikor Trabanttal vágtunk át az alföldön
(vagy az Alföldön)
Debrecentől Polgárig,
és alig hagytuk el a várost,
szélvédőnket beverte egy
ki tudja, honnan nekicsapódott kődarab.
Mennykő nem lehetett,
mert még tiszta volt
az égboltként aláhulló kendő,
amellyel mintha a végtelenből
nekünk intett volna
búcsút valaki.
Egyszerre összehasadozott előttünk a világ.
De nem történt nagyobb baj.
Szeretett bennünket az Isten.
Félreálltunk.
Mellettünk lánctalpasok dübörögtek.
A katlancsata időcsapdában vergődő tankjai?
Vagy azok a tizenkét évvel későbbiek,
amelyek már, amíg világ a világ,
mindig Budapestre tartanak?
Feltörtük, és kiszedegettük
a műanyag-jégdarabokat.
A Tízezer nap című film jutott eszembe.
Az egyformára nyírt fogoly-fűzeken túl
megdermedt folyó
s az eget a földdel
köldökzsinórként összekötő Ábel-füstje.
E jelet fürkésztem a Tiszához közeledve.
Édesapád várt
borotválkozótükrével messziről ránk-ránk villantva
az éveken át börtönben rejtegetett napfényt.
Aztán poharat emeltünk valaki születésnapjára.
Már nem emlékszem…
Talán a tiédre?

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben