×

Vágy, megalkuvásra; ominózus eset

Péntek Imre

2004 // 12

Vágy, megalkuvásra


Uram, még mindig van mit tanulnom,
bölcsebbé nem tettek az évek,
csak sejtem, mint macska, mi a lényeg,
ha elmerengek néha a múlton –

bár bensőm parancsol, nem a kényszer,
hogy mit tegyek, s mit ne tegyek
(buktam belé már eleget,
mások az mondják, nem elégszer),

sokszor engednék, kényelemből,
vágyom egy kis megalkuvásra
(szemed, Uram, ezt meg ne lássa,
védangyalom tán nem jelent föl),

csak hát ott van az ízlés, undor,
amit oly nehéz félretenni –
(nekem fontos, másoknak semmi,
s nem jó öklődni önmagunktól) –

szóval: ott benn valami lázít,
s ilyenkor nem bírok magammal,
oroszlánosdi ez, fogatlan
,
közbebőgök, csak fájjon, bármit…

És túl vagyok a szégyenen,
nagyobb gyalázat úgyse érhet –
inkább megeszem a férget,
mint hogy a féreg megegyen.

ominózus eset


vaklárma kél a túlsó parton
közrendőr-irányítással
a bliccelőnek nincsen pardon
farpofája hangosan rávall

sürgölődő gyászmenet
lerántja a halotti leplet
a sajtó botrányt emleget
áron alul eladó vedd meg

a hivatalnok nyársra húz
fájdalmat szinte nem is érzel
kissé kannibalisztikus
ez a malabári kényszer

bokára csúszott térdszalag
veri a tökös tömeget
érkezik a mentőcsapat
ha nem oszolnak lövetek

valami demonstráció
mi itten éppen bontakoz’
ebből már lesz visszakoz’
játssza szépen egy vak trió

ezernyi láb a hídra forr
megáll a sürge forgalom
ésszel ezt föl nem foghatom
fröcsögni kezd a
hidrofor

ez aztán a vízoszlatás
elázva-verve tér haza
az ürgék megriadt hada
nem erre hív a Duna-plázs

s kiosztják az érmeket
van aki kap van aki nem
előfordul ez Istenem
ha uszulnak a vérebek

lassanként elül a por
a kis magyar olimpiász-
on mindent visz a piros ász
jegyzé mélán egy laza toll

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben