Október hava
Deák László
2004 // 11
Szürkekéken napernyők sora.
Futnak cédulák a vizes homokon.
Zárt ajtó mögött vizesvödör.
*
Fénylő sínek, mire mentek?
A résekben a kátrány megkeményedett.
Szakállába köhint egy kivert kutya.
*
Tépett szalagokkal forog a szél.
Rajzszögek a fénylő sóban.
Színén tollak ringanak.
*
Sovány test, előredűl.
Valaki még hangosan énekel.
A bolyban mély csend honol.
*
Naptár csattog a meszelt falon.
Fél hét, az autó megáll.
Hideg pincében hideg fémtokok.
*
Fémmorzsa az asztallapon.
Villog a csodás Velence vize.
Felírta és kitörölte.
*
A tágas szürkületben emberpár.
Feltépett dobozban kusza vezetékek.
Esőcske volt, tócsákat vetett.
*
Négy tányéron ételmaradék.
Négy cigarettát szívott el.
Rég voltunk együtt négyen.
*
Síremlékek sorfala mellett.
Tömött villamos így, kora ősszel.
A portás végre leülhetett.
*
Üres színpad, nézőtér.
Kutya ugrik az ázott padra.
Leszállt, de nem ment haza.
*
Álomszerű színei a lombnak.
Bőgnek ködben a barmok.
Varjú kopog az ablaküvegen.
*
Nyikorogva lódul a lift.
Kidőlt tej a szatyorban.
Fél éve még…! Mindegy.
*
Sapka, esernyő a fogason.
Nézelődnek, kihajolva a rácson.
Itt nem változott semmi.
*
Oszlásnak indult gyümölcsök.
Az ajtók kulcsra zárva.
Résnyi napfény üt a zongorára.
*
A borostyán errefelé kiirthatatlan.
Felírta a nevet, hogy el ne felejtse.
Megjönnek a csatakos virradatban.
*
Ágak verik a leszakadt redőnyt.
Fekete az arca a kőszobroknak.
Gyertyát gyújtanék, ha lenne erőm.
*
Nemrég pompázott a csokor.
Vasalt ingek sorakoztak.
Ki-be jár az álmatlan álmodozó.
*
Ón- és ezüsttálak tükre!
Ropog a kályhában az esti szó.
Idén talán, s talán még jövőre.
*
Átmegy a szemközti oldalra.
Beleolvasok az egykori noteszba.
Hosszú vörös sál, vajon hová lettél?
*
A rádió előtt, vezénylő pózban.
Teherautókon kipirult fegyveresek.
Tinta csorog a tükrön és esővíz.
*
Vértanúk napja, halott apa.
Szétszórt háborús bélyegek.
A fiók alján feketült indigók rejlenek.