Arkhé; Strömstad; Aranypor
Szeles Judit
2004 // 07
Arkhé
a pékek sosem alusznak
sosem hajtják le a fejüket
éjjel sütnek
nappal kinyitnak
nem ismerik az alvást
sose ismerik a párnát
csak a kelt tésztát
csak a tészta kelését
a felkelést ismerik csak
nem alusznak sose
kinyitják reggel az ajtót
megfordítják a táblát: nyitva
a szemük folyton nyitva
én is pék vagyok
az arkhét a kenyérsütésben
leltem meg
ahogy az ujjaim ujjpárnáim
belemélyednek a meleg tésztába
és formát adok neki
hogy megkeljen
melegen tartom
megpróbálom a lehetetlent
éjjel-nappal
Strömstad
Egy olyan kisvárosban, mint Strömstad,
tudom, hány taxi van, és azt is tudom,
hogy hívják a taxisokat: Gösta, Björn, Thomas,
Yngve és Carl Gustav. Gösta kopasz. Björn vigyorog.
Thomasnak kiverték a szemfogát.
Yngve tengeribeteg, és Carl Gustav a király.
Aranypor
különös ismertetőjegye:
karikásak a szemei mint
a tizennyolcadik századi
kazár madonnának
ahogy a kisdedet tartja
nagy táskák duzzadnak
a szeme alatt és
ujjának minden íze
pontosan arra mutat
amerre a kisjézus
túl önmagán és az ujjakon
finoman ragyog az aranypor
anyapor: ölében a ded
mint aki tudja mi vár rá
nagy táskák a szeme alatt
a kisjézusnak is – két
koravén alak az aranyporban
glóriájukról hullott a por
ujjaikra és szerteszét
szétfeszítették az ikon széleit
különös ismertetőjegyként
ráültek egyesek arcára
a tizennyolcadik századi
kazár madonna és a
karján a kisded karikákkal
duzzadtan feketén néznek ki
kinéznek az ikon kereteiből
egyenesen ránk néznek
kezükkel túlmutatnak
túl túl az aranyporon
