A tábornok; Európa

A tábornok

[Szolovjov-montázs, Kiss Ilona fordításából]

Igaz, nemcsak katona vagyok, hanem ahogy
ma mondják, „militarista” is, de akkor sem
nevezem jó cselekedetnek több ezer ember
elpusztítását, akár angolok, akár németek

vagy akár épp magyarok voltak. Megértjük
nemzeti büszkeségeteket és megvetéseteket
az európaiak iránt, de mit ér, ha ezeket az
érzéseket puszta álmodozással tápláljátok,

nem pedig racionális tevékenységgel? Ami
a fölrázó gesztusokat illeti, akkor inkább a
kartácstűz: második lelkünktől nem tudunk
teljesen megszabadulni, de nem is kell, hisz

egyet s mást neki köszönhetünk. Számomra
ez, mondhatni, grammatikailag is világos.
Mert mi az orosz – nyelvtani értelemben?
És melyik főnév mellett állhat? (Mintha egy

mocskos siheder boltossegéd rátámadna a
szomszédos szatócsüzletbe betérő tiszteletre
méltó, érdemdús, közismert és – módfelett
kulturált Fjodor Fjodorovics Martenszre.)

Európa

[Danyilevszkij-montázs, Bazsó Márton fordításából]

De elismerhetjük-e világrésznek Európát amaz
elkülönítés jegyében, aminek alapja a
folyékonynak és szilárdnak egymást kölcsönösen
elválasztó rajzolata? Teremtett-e itt a

természet határt? Miféle tulajdonsággal kellene
rendelkeznie az Urálnak, hogy a Föld
hegyvonulatai közül kizárólag neki jusson az a
tisztesség, ami máskor óceánoknak, és

csak ritkán tengereknek jár ki? (Jekatyerinburg
környékén úgy kelnek át rajta, mint az
alauni hátságon, kérdezgetvén a postakocsistól:
barátocskám, hát hol maradnak már

azok a hegyek?) A keskeny Urál folyónak pedig,
amely e határ része lenne, tökéletesen
egyforma jobb és bal parttal, különös ismertető-
jegye csak annyi, hogy halban gazdag,

viszont nehéz fölérni ésszel, mi köze lehet a hal-
bőségnek két világrész elválasztásához.
Európához tartozik-e hát Oroszország? Kérem,
ahogy óhajtják – azonban a lényeget

tekintve alapértelmében semmiféle Európa nincs,
van viszont Ázsiának egy nyugati fél-
szigete, ami a kezdeténél kevésbé üt el tőle, de a
csúcsa felé mindinkább széttagolódik.