Kesernyés felhívás
Lackfi János
2004 // 04
1.
Kedves Mindenki! Kiborít,
Hogy nyakra-főre lopnak itt.
Ez egy katolikus világ
És intézmény, nahát-nahát!
Szép új divat! A folyosón
Nem figyelek, ki hol oson,
S hopp! A tárcámnak lába kel.
Persze nem a pénz érdekel,
Hanem benne a sok irat,
Lejárhatom a lábamat,
Míg forgalmim, könyvtárjegyem,
Jogsim mind beszerezhetem.
Neked meg nem jók semmire,
Hozd már vissza, figyelj ide!
Add le, bármelyik ruhatár,
Büfé rendelkezésre áll,
Hogy ki vagy, ki nem nyomozom,
Tiéd a pénz, nem egy vagyon,
De belőle karácsonyig
Minden ebéded kitelik.
Vendégem vagy! Nem éri meg?
Csak add vissza személyimet!
2.
Hová tűntek az életek,
Évek, névjegyek, védjegyek?
Régi érmeket, érveket
Hogyhogy mai hamu temet?
Hogyhogy minden ház Pompeji,
Benn élő testek szobrai
Helyén ellopott gesztusok,
Toll-sűrű tér, galambpiszok,
Sódert, kását milyen lapát
Szór fény helyett, nahát-nahát,
Ez egy katolikus világ,
Ki lopott el minden imát,
Kampóvá hajlott nagymamát,
A múlt tavaszi meggy szagát,
Mely még a fába rejtve élt,
Ki lopta el a szenvedélyt?
Ki lopta el a haragot,
Tehetetlenség marad ott,
A horgolást, a nippeket,
Lóversenyről a tippeket,
A lobogtatott papirost,
Pirosnál átkelni tilost,
Az izmot, amely csupa rost,
A bakról őszes fuvarost?
Ki lopta el a színeket,
Villamos alól síneket,
Autó alól aszfalt tavát,
Az aszfaltról a Zastavát,
Aszfalt alól a csöveket,
Pincéből alvó löveget?
Mélységesen felháborít,
Kérem, az, ami itt folyik,
De nem haragszom, vigye csak,
Itt a zsebemből a bicsak,
Óra karomról: ennyi csak,
Csaklizza el monoklimat,
Nem kérem vissza a zakóm,
Szűkebbre már nem szabatom,
Nem kell az ezüst óralánc,
Se népi tánc, se asszonánc,
És elvihet minden rimet:
Adja vissza személyemet!
