„mint az sas az több apró madarak előtt…”

Balassi Bálint élete és költészete

Költőt halhatatlanná tehet egyetlen vers is, emlékezetre méltóvá egyetlen sor, fogalommá egyetlen kifejezés. Vörösmarty Mihály Szózata új tartalmat sűrített a „rendületlenül” határozószóba, amelynek delejes árnyéka azóta is elfedi az addigi jelentéstartalmakat. E fogalom elválaszthatatlan a „magyar imától”, s egyúttal jelképe annak. Sajátos zeneisége folytán a Szózatból kiemelve önmagában is vers.

A történelem útvesztőiben hányódó magyarság újkori drámáját Ady Endrének Az eltévedt lovasa fejezi ki leghitelesebben, a történelmi létbe taszított embernek mint áldozatnak halállal fenyegetett magányát Pilinszky János Négysorosának második mondata – „Plakátmagányban ázó éjjelek” –, árvaságát József Attila Reménytelenül című költeménye. A hazaszeretetről senki oly hiteles verset nem írt, mint az elaljasodás korában élt Radnóti Miklós (Nem tudhatom).
A totalitárius rendszereknek az élet legintimebb pillanatait is átható jelenlétét Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című torz „ráolvasója” jeleníti meg, amely verse lett 1956 forradalmának is.

Verseket és költőket tetszés szerint sorolhatnánk tovább – teoretikus igény vagy alkalom diktálta hangulat szerint. Mindegyikük mögött (vagy az élükön) Balassi Bálint áll. A magyar irodalom Keresztelő Szent Jánosa. Egyszerre eredeti és átvevő, újító és megőrző, összegző és kezdeményező. Érkezési és kiindulási pont: a magyar költészet 0 mérföldköve.

Négy évtizednyi élete akkor kezdődött, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az ország három részre szakadt. Balassi Bálint hősi halála az úgynevezett tizenöt éves háború elején következett be. A költő és a vele együtt harcba vonulók azt remélték, hogy a küzdelem meghozza Magyarország felszabadítását. Végül kevés hiányzott ahhoz, hogy a magyarság végpusztulása be nem következett a hosszan elnyúló öldöklő háborúban. Amit a tizenöt éves háború előtt átmenetinek hittek – mármint Magyarország feldaraboltságát és a török uralom tartós berendezkedését –, a XVII. században már véglegesnek tudták. Ezt a közösségi tudatban, a hitben bekövetkezett, jövőbe ható változást Balassi Bálint már nem érte meg.

Az ezredforduló, a hosszan elnyúló rendszerváltozás, az Európa újraegyesítésével kapcsolatos bizonytalanság bennünk is azt az érzetet kelti, hogy átmeneti korban élünk, sorsdöntő változás előtt állunk. Ennek valósága is közelebb hozhatja hozzánk Balassit, aki tudatilag, hangulatilag s a felperzselhető mindennapok révén a miénkénél bizonytalanabb átmeneti korban élt. Rövid életében a megmaradásért folytatott harc és e harc eredményességébe vetett remény és hit rajzolt vízjelet diáriumának lapjaiba. Nekünk a kényelmünkkel, kételyeinkkel, kapzsiságunkkal, önzéseinkkel, aggodalmainkkal, önfeladásra való hajlamunkkal, empátiakészségünk elvesztésével kell elsősorban megküzdenünk.

Balassi Bálint két évvel az egri diadal után, 1554. október 20-án Zólyom várában látta meg a napvilágot. Születése előtt két nappal esik török fogságba a két évvel azelőtti ostrom hőse, a Poroszlóig portyázó egri várkapitány, Bornemisza Gergely. A tiszai átkelőhelytől az isztambuli vérpadra vezeti végzete. (A majdan Egerben ötven lovassal szolgáló Balassi Bálintra is e sors várt volna jó két évtized múlva, ha Báthori István erdélyi fejedelem enged a török követelésnek, és kiszolgáltatja őt a „világ urának”.) A portyázó Bornemisza fogságba esése is jelezheti: sajátos béke ez. Hivatalosan az, de a hajdani Magyar Királyság belsejében húzódó új határ mentén állandóak a összecsapások, amelyek időnként vár- és területszerző hadjáratokká, „kis háborúkká” terebélyesednek.

Az Adriai-tengerparttól megdőlt kérdőjelként Váradig lekanyarodó határvonalat a reáfűzött végvárak sokaságával – többek között Zenggel, Kanizsával, Palotával, Veszprémmel, Egerrel – együtt meg kellett védeni. Bálint apjára, Balassi (Balassa) János főkapitányra a Felföld, egész Észak-Magyarország védelme hárult. Mondhatni, a Bécsben székelő és Pozsonyban országgyűlésező király után ő az egyharmad ország második-harmadik embere. A végvári csetepaték kiváló katonája, dúsgazdag és rendkívül művelt, buzgó protestáns, aki anyagi érdekei és hitelvei képviseletében kíméletlen. Az újrateremtődött magyar lovagkor büszke vitéze, aki a becsületén esett sérelmet diplomáciai botrányok árán is megtorolja. E tulajdonságjegyek közül kettő – gazdagsága és vallási hovatartozása – elég ahhoz, hogy bármikor kegyvesztetté váljék.

Balassi János, aki feltehetően maga is írogatott, nagy gondot fordított fia neveltetésére. Mintegy másfél évig a korszak leghíresebb literátorát és prédikátorát, az Itáliát megjárt, olaszul is olvasó Bornemisza Pétert fogadta fel nevelőjéül. Bálintot a családi székhelyek, Zólyom, Kékkő, Liptóújvár sajátos sokszínű világa, a régi, korszerűsített várak, paloták reneszánsz hangulata, a külhoni vándormuzsikusok és hazai lantosok dalainak, török foglyok rabénekeinek sajátos zenei világa már gyermekkorában éppúgy megérinthette, mint az anyanyelvén hitvitázók fanatizmusa, az állandó harci készenlétben élő, különféle nemzetiségű, de főleg magyar katonák nyers viselkedése, harci virtusa, halálmegvető bátorsága. Balassi a német, olasz, szlovák, latin, török nyelvek anyanyelvét még nemesebbre fényesítő eszméltető örvényében, a mindennapok természetességével egymásra ható kultúrák mágneses terében cseperedett fel. Apja figyelméből arra is futotta, hogy a jó hírű besztercebányai iskolát látogató fiát 1565-től három-négy évig Nürnbergben taníttassa.

Az ezt követő újabb külhoni út már kényszer volt az ifjú Balassi számára. A felségsértés gyanújába esett apa családjával együtt Lengyelországba menekült. A Duklai-hágótól mintegy félszáz kilométerre fekvő Krosno melletti kamienieci várban találnak otthonra, amelyet a hozzá tartozó településekkel, többek között ±migród egy részével együtt tízezer aranyforintért megvásárolnak. Bálint első irodalmi műve is ezen a tájon születik. Feltehetően az ariánus központnak számító Rymanówban fordítja le németből Michael Bock nagy népszerűségnek örvendő művét, a Beteg lelkeknek való füves kertecskét „az ő szerelmes szüleinek háborúságokban való vigasztalására”, a lutheránus munkát esetenként a helvét hitvallás irányába alakítva. Meglepő, hogy a tizenhét-tizennyolc éves fiatalember milyen korszerű műfordítói felfogásban, milyen gazdag szókinccsel, nyelvi leleménnyel, lendületes stílusban ültette át anyanyelvére a német szerző művét, amelynek sorai számos versében köszönnek vissza, s amely életében egyetlen nyomtatásban napvilágot látott irodalmi munkája maradt. (1572-ben jelent meg a XVI. században mintegy százötven magyar könyvet kiadó Krakkóban.) Első lengyelországi tartózkodása során a fiatal költő még megismerhette Izabella királyné bátyjának, Zsigmond Ágost lengyel királynak, litván nagyfejedelemnek krakkói székhelyét. Igaz, az uralkodó ekkor már Varsóban és főleg Litvániában időzött, de a Nemesi Köztársaság, a Rzeczpospolita ikerfővárosát még áthatotta a kiváló tudósokat, írókat és művészeket, lengyeleket és idegeneket összegyűjtő reneszánsz királyi udvar olaszos légköre.

Nyomban azután, hogy az apa kegyelmet kapott, a család 1572 derekán visszatér Magyarországra. Az apát főajtónállóvá, Bálintot pohárnokká nevezte ki az uralkodó, I. Miksa. Balassi Bálint Habsburgok iránti hűségének bizonyítéka, hogy részt vesz a Bekes Gáspár által Báthori István erdélyi fejedelem ellen vezetett hadjáratban. Sebesülten fogságba esik. Báthori a Porta követelésével is dacolva veszi oltalmába a kiváló műveltségű ifjút, aki szegről-végről rokona. A páduai egyetemen diákoskodó fejedelem gyulafehérvári udvara Izabella királyné és fia, János Zsigmond, az első erdélyi fejedelem révén még lengyel jegyeket magán viselő kulturális központnak számított. Mi sem természetesebb, mint hogy 1576 húsvétján ott találjuk őt a lengyel királlyá választott Báthori István Krakkóba bevonuló díszes kíséretében, majd a koronás főnek engedetlen Danckát (Gda¬skot) ostromzárba fogó lengyel–erdélyi hadban.

1577 derekán tér vissza szülőföldjére. A Báthori oldalán vállalt szolgálat egyébként is a hűtlenség árnyékát vetette rá, mivel az erdélyi fejedelemnek a lengyel trónért küzdő riválisa az 1576 októberében elhunyt magyar király, I. Miksa volt. Hazatérése idején hal meg az apja. Balassi Bálint életét ettől kezdve végigkísérik a birtokperek, amelyeket elsősorban gyámja, Balassi András ellen folytat. A katonasághoz fűzött reményei sem teljesülnek: 1579-től három éven át Egerben vállalt hadi szolgálatot, amely nem hozta meg a remélt előmenetelt. Amiben sikeres, az a szerelem és a költészet…

A magyar irodalom első múzsája, Losonczy Anna, a pár évvel későbbi Julia az ő versei révén vált halhatatlanná. Alakját a költő nem távolról imádja, mint Dante Beatricét, Petrarca Laurát. Anna iránt érzett szerelme az első években nem marad viszonzatlan. Anna férje, Ungnád Kristóf gazdag, művelt főúr, jó katona, akit érdemeiért horvát báni címmel jutalmaznak, s két ízben is egri főkapitánnyá neveznek ki, hosszú időket tölt a családjától távol. Balassi szerelme viszonzásának kacér pillanatát rögzíti a Huszonnegyedik sorszámú, Kit egy bokrétáról alcímet viselő verse, amelynek bevezető szakaszai nemcsak szépnek, hanem – a valóságnak megfelelően – okosnak is mutatják Annát:

Most adá virágom nékem bokrétáját,
Magához hasonló szerelmes virágát,
Kiben violáját kötötte rózsáját,
Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.
Viola szép színe mutatja hívségét,
Rózsa piros volta hozzám nagy szerelmét,
Fejér rózsa penig mondja tiszta éltét;
Nézsze, mint mutatja bölcs és eszes elméjét!

A szerelmesek közötti – kapcsolatuk feszültségekkel terhes jellegéből fakadó – érzelmi hullámzást, drámai bizonytalanságot művészi színvonalon érzékelteti az ugyanez év végén Anna nevére írt másik – Huszonhetedik – verse, amely némileg az előbb idézettel felesel:

Az én szerelmesem haragszik most reám,
Hogy ingyen bánkódom, azt véli énhozzám,
Hogy őtet meguntam,
Fogadásomat gondolja, hogy megbántam.
Nem tudok mit tenni, mint kedvét keresni,
Mert ha bánkódom is, látd-é, mire érti,
Ő magát mint gyötri?
Ha penig örülök, azt is másra véli.

Balassi anyagi gondjain a bizonytalan kimenetelű pereken kívül katonaként, zsákmányszerző portyákkal próbál enyhíteni… És egy botrányos körülmények között megkötött házassággal is. Unokatestvérét, Dobó István leányát, az éppen megözvegyült Dobó Krisztinát veszi feleségül, az esküvő alkalmával Patakot erőszakkal elfoglalva. Ezzel csak még bonyolultabbá teszi az életét, mivel a zálogbirtok Patak erőszakos tulajdonlása a király elleni fellépésnek, fej- és jószágvesztéssel büntethető tettnek minősül. Új családi állapota anyagi helyzetében nem hoz javulást, ráadásul a vérfertőzés vádját vonja magára. 1586-ban katolizál. Elvileg a tiszta lap lehetőségét jelenti, hogy 1587-ben egyházjogilag érvénytelenítik a házasságát.

A következő évben már az időközben megözvegyült dúsgazdag Losonczy Annának udvarol. Anna – Angerianus múzsáját véve mintául – Juliaként születik a felmelegített szerelemben újjá. A költő életművének kiváló ismerője és kutatója, Eckhardt Sándor írja, hogy a „Julia-ciklus idején Balassi termékenysége már nem áll arányban érzelmei hullámzásával… (…) Míg az első időszakban a költemények önmagukért vannak, egy-egy hangulatot fejeznek ki, addig a Julia-dalok elsősorban hódító célzatúak, az érzelemnek csak másodrangú szerepe van bennük. (…) Az első időszak naiv költőjéből humanista műköltő lett.” Balassi azonban ekkor se téveszt arányt. Jellemző, hogy a mitológiai istenségek és kisistenek közül Venuson, Cupidón, Marson kívül ekkori verseiben alig jelenik meg más.

A költő korábbi sikerei tudatában olyannyira biztos a házasság létrejöttében, hogy Cristophoro Castelletti olaszból lefordított L’Amarilli című pásztorjátékát akarja a kordivatnak megfelelően házasságkötése alkalmából színpadon előadatni. A tartalmilag, hangulatilag saját életéhez és a remélt esküvőhöz igazított darab magyar címe: Szép magyar komédia. Feltehető, hogy ha a kortárs lengyel Jan Kochanowskit személyesen nem ismerte is, de tudott arról a darabjáról – A görög követek elutasítása –, amelyet Jan Zamoyski és Krystyna Radziwi©©ówna hetekig tartó esküvői ünnepségén adtak elő 1578 elején. Míg azonban Kochanowski a király kancellár barátjának adaptálta a klasszikus görög drámát korának lengyel viszonyaira vonatkoztatva, Balassi saját életéhez igazította a Szép magyar komédiát… A remélt végkifejlet, az életében fordulatot hozó házasság azonban nem következett be. Közeledései sorra elutasításra találtak. A költő folyamatos kikosarazásának egyik legismertebb „versdokumentuma” a Harminckilencedik, amelynek alcíme: Hogy Juliára talála, így köszöne néki.

Losonczy Anna a tőle jóval fiatalabb főúrral, Forgách Simonnal kötötte össze életét. A házasságról lecsúszott Balassi 1587 és 1589 között írt verseit és az ezzel párhuzamosan összeállított versciklusát köszönheti Anna-Julia iránt újólag fellobbant, de ekkor már viszonzatlan szerelmének.

A Füves könyvecske bizonyította, hogy Balassi mennyire ura a magyar nyelvnek, az Annához, majd Juliához írott versek, hogy mennyire ura a költészetnek. Versek magyarul Balassi színre lépése előtt is születtek, példa rá az idősebb kortárs, Bornemisza Péter vagy Tinódi Lantos Sebestyén. Balassi azonban a követendő antik példaképek – elsősorban Ovidius és Propertius – és saját kora legdivatosabb költőinek mintáit, motívumait, esetenként történeteit átvéve és saját élményeivel ötvözve a legbonyolultabb formákban is saját életérzését és élethelyzetét verselte meg.

Az általa magyarul újrateremtett klasszikus verselési formák olykor nem bírták fegyelmezni a természetes módon megjelenő és magábanvalóan köznapi tartalmat. Eckhardt kiemeli: „Ő… a magyar Dante és Petrarca, mivel mint Dante, ő emelte fel a vulgáris nyelvet az irodalmi nyelvhez, és mint Petrarca, elsőként írt saját életének eseményei által ihletett költeményeket.” Balassi élményei azonban, helyzetéből fakadóan, gazdagabbak, sokrétűbbek, mint Dantéé vagy Petrarcáé.

Petrarca dalait szem előtt tartva akarta megteremteni a magyar daloskönyvet, de az olasz poétán kívül a kortársak és a közvetlen elődök is nagy hatással voltak rá: Balassi „versszerző találmányai” (amelyek döntő többsége Angerianus epigrammáinak magyarítása) és Marullus elégiái ott lüktetnek verseiben, főként a Julia-énekekben. Aeneas Sylvius szerelmi regénye, Fulgosius Baptista példatára, Regnart Jakob dalgyűjteménye, Joannes Secundus „csókos” versfüzére eltérő jellegű ihletforrásokat jelentettek Balassi számára, akinek egyénisége mindig áttöri a közösségi stílusformákat, s akinél a minta nem utánzást jelent. Arra törekedett, hogy egyéni életének menetét a klasszikus művek alapgondolataihoz hasonítsa. A kötelező ókori versképző elemek, eszközök nála nem nyomják agyon a versteremtő ihletet, amely „az szerelem miatt” … „gyors”, és szinte minden versében felfedezhető. Így ír róla a Saját kezű versfüzér egyik önálló strófájában:

Forr gerjedt elmémre, mint hangyafészekre,
sok új vers, mint sok hangya.
Arra, mert szüvemben gerjedez szüntelen
szerelmed tüzes langja.
Szózatod búm verő vigasságtételnek
gyönyörű édes hangja.

Balassi rendkívül gondosan szerkeszti meg ciklusát/ciklusait. Tisztában van vele, hogy a versek sorrendje is fontos, mert gyengíthetik vagy erősíthetik egymást, vagyis a kötetnek magának is kozmikus tere van. Őnála jelenik meg az európai értelemben vett műgond, a versszöveg tökéletességének eszménye. Olyan magyar költő akar lenni, aki a formát és a szépséget ugyanolyan fontosnak tartja, mint a tartalmat.

Az általa kialakított ciklusok a létezés három meghatározó kapcsolatrendszerének verseit fogják egybe: az első a bibliai társhoz, az asszonyhoz fűzi a férfit – (szerelmi költészet); a második a tágabb közösséghez, a végváriakhoz, a hazához, a kereszténységhez – (vitézi énekek); a harmadik az örökkévalóság urához, az Istenhez – (istenes versek). Mindhárom kapcsolat lényege a szeretet.

Balassinak a hazafias vitézi versei a leghíresebbek, mindenekelőtt a Végek dicséreteként közismert Hatvanegyedik vers, amelynek alcíme az Egy katonaének, valamint a Hatvanhatodik vers, amelynek bevezető szakaszában magyar nyelven elsőként fogalmazza meg azt, hogy Magyarország a kereszténység védőbástyája:

Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

Ebben a versben a haza korábban nem létező elvont eszméje is máig érvényes korszerű módon fogalmazódik meg.

Balassi Bálint káprázatosan széles műveltségét bizonyítja az általa összeállított, törökből fordított versek ciklusa: Valahány török bejt, kit magyar nyelvre fordítottak. Az ebben közzétett kilenc hatsoros verset is Juliához fűződő érzelme diktálja. Őt a költő élet és halál úrnőjének s lelke gazdájának vagy inkább rabtartójának nevezi, a legköznapibb nyelvi fordulattal zárva le a verset:

Egykor szép Juliát látván, hogy ő magát
szép tükrébe nézné,
Kérdém: E világra ily szépséget másra
Isten vallyon adott?
Mosolyga s felele: Ily szép ki lehetne
– mond –, megbolondultál?

A kilenc vers mindegyike a kijelentések és kérdések egymásutánjának rendjében íródott, s együttesen külön mondanivalót hordozó ívet alkot. A turkológusok, irodalomtörténészek feltárták forrásaikat. Az eredeti bejtek filozófiai erőtere a három tőmondattá tömörített tízparancsolat: vigyázz a szádra, vigyázz a kezedre, vigyázz az öledre.

Balassi költészetének saját gyarlósága is ihlető forrása. Verseiben egyszerre van jelen a gyarló és Isten kegyelme által fenségessé lehető ember. A gyarló embernek nincsenek érdemei, bocsánatot csak Istentől remélhet a költő is, aki cselekedeteire nem hivatkozhat. Csak Isten kegyelmében, teremtésének logikájában és fia áldozatának célirányosságában bízhat. Ahogy a Mégis bővebb szóval kérleli Istennek haragját című versében írja:

Mi hasznod benne, ha martalékja
lészek az Sátánnak?
Hiszem nem néki teremtettél volt,
hanem tenmagadnak.
Kínszenvedését vallyon héában
hagyod-é fiadnak?

A költő – tisztában lévén versei értékével, s azzal, hogy a magyar irodalom alapjait vetette meg – külön kigyűjtötte, és önálló versekként szándékozott közzétenni az általa legjellegzetesebbnek, legértékesebbnek tartott strófákat. Feltehetőleg azzal a szándékkal szerkesztette őket külön ciklusba, hogy tervezett kötetének részét alkossák.

Balassi 1589 szeptemberének végén elhagyja Magyarországot. Valószínűleg Báthori András warmiai püspök és Jan Zamoyski királyi főkancellár meghívására azzal a szándékkal utazik Lengyelországba, hogy beálljon a krími tatárok évente ismétlődő betöréseinek megtorlására Törökország ellen szerveződő királyi hadseregbe. Lengyelországban Wesselényi Ferenc dębnói kastélyában vendégeskedik. Mondják, az ő feleségéhez, Szárkándy Annához fűződő érzelem miatt vonzotta a dębnói reneszánsz kastély, illetve a krakkói bárányos ház. Ez utóbbi Krakkó főterén állt, és Báthori alvezérének, a hívéül szegődött Bekes Gáspárnak volt tulajdona. Bekes Litvániában bekövetkezett halála után özvegye, Szárkándy Anna Wesselényi Ferenchez ment férjhez. Balassi azonban inkább a távoli rokon jogán vendégeskedett a fent jelzett házakban. Mégis vannak, akik Szárkándy Annát vélik a Célia-versek ihletőjének. Mások az érsekújvári kapitány, Zamaria Ferdinánd Balassival „szerelembe esett” feleségét, Zandegger Luciát gondolják annak. Annyi biztos, hogy a Célia-dalok egy része 1589 után keletkezett.

Balassi költői gondolkodásának mélységét jellemzi a szépség és a szép főnévi és jelzői rokon fogalmak filozofikusan árnyaló szembeállítása, amely a Kiben az Célia szerelméért való gyötrelméről szól… című [ötödik Célia-] versben már jóval érzékletesebb, mint a fentebb idézett Julia-bejtben:

Paradicsombéli szépség ábrázatja,
Virágzó szép tavasz képe állapatja,
Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja.

Balassi 1589 és 1591 között bejárja a Lengyel Királyság középső területeit, ismét eljut a tengerpart közelébe, az Óceánum mellé. Több hetet vagy hónapot tölt félrevonultan vezekelve a braunsbergi (braniewói) jezsuita kollégiumban. A krakkói akadémia után és a Vilnában nem sokkal azelőtt Báthori által alapított akadémia mellett ekkor leghíresebbnek számító lengyelországi iskolát több magyar diák látogatta. Köztük Balassi számára ismerős is akad. Az otthoniak iránti érdeklődés ekkor se hunyt ki benne. Machiavelli munkáját innen küldi el barátjának és tanítványának, Rimay Jánosnak.

1591 nyarán tér vissza Magyarországra. Ez év augusztusában Haszán pasa, boszniai beglerbég betör Horvátországba. A boszniai–horvát határvidéken fel-fellobbannak a harcok. 1593 augusztusának elején III. Murád szultán hadat üzen I. Rudolf magyar királynak. A háború nyílt kirobbanása Balassit is mozgósítja. A királyi csapatok élén még az év őszén sikerül visszafoglalnia a töröktől családi birtokainak egy részét, többek között Divényt és Kékkőt.

1594 májusában részt vesz Esztergom ostromában. A 19-én elrendelt rohamban megsebesül. Mindkét combját lövés éri. Hírneve miatt a hadsereg legjobb orvosát rendelték mellé. Kérdés, hogy a hagyományos végvári módszerrel, „pókhálós kúrával” esetleg kigyógyulhatott volna-e sebesüléséből. Május 30-án vérmérgezésben halt meg. Testvérével, a pár héttel később hősi halált halt Ferenccel együtt a hibbei templomban temették el apjuk és édesanyjuk, az 1573-ban elhalálozott Sulyok Anna mellé.

Tisztában volt a közelgő véggel. Még befejezte az L. zsoltár fordítását, és kötetének kiadását talán megbeszélte Rimay Jánossal, akit utódjául jelölt ki a magyar költészetben. Ő a tervezett előszóban találóan írja elhunyt mesteréről: Balassi korának honi literátorait illetően olyan, „mint az sas az több apró madarak előtt…”, aki „hangjának csodálatos kellemességével és nyelvének kifejező harmóniájával minden más írót jóval felülmúlt”.

A Balassi Bálint: Válogatott versei címmel a Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelenő kötet bevezetője.