„Balsors”-etűdök; Széchenyi Döbling előtt; Öreg körtefa

„Balsors”-etűdök

1.

Kér.
Kap.
Vért
ad.

Se
vér,
vér-
cse.

Halj
meg
hát!

Ha
in-
nád!

2.

Ez így
Az úgy,
mindig
hazug.

Úgy sem,
így sem.
Fuss el,
Isten.

Szemes
tojás,
ha záp,

siess, bezár
Hazád.

3.

Kis fény
voltam,
haltam
tüstént.

Gyarló
bürü,
ürü-
palló.

Hasad,
szakad,
ázik,

fuss el,
juss el
Házig.

4.

Hó-vona
alagút
légvonat
jeges út

Lyukon túl
zöld földből
tő mozdul
eldördül

tíz puska
utasra
tűz-eső

Széchenyi Döbling előtt

Ha zsebre vágnám országom felét,
nem az árát, az kis helyet ha nyom,
varrathatnék félországnyi zekét,
lezüllöttem, a másfelét hagyom.

Lakja Dúvad Úr, s nyikogó fia,
időarányos büntetést ha tölt,
a bal zsebemben már Pannónia,
a jobbikban a Kunság, az Alföld.

Nyakam köré a Lánchíd kanyarítva,
rajta lakat, csak Nádor kulcsa nyitja,
a négy oroszlán gép-kocsit zabál.



Zsebem kettőse merő oltalom,
szeretni-munkálni alkalom,
belső zsebemben nagyöbű halál.

Öreg körtefa

Csobogótalan köves aszó-partról
a szél-csavarta törzsű öreg körte
utolsó atyafi-maradéka markol
a múlt-víz mosta kő-szemölcsös földbe,

és szemet huny a faragó-tehetség,
hogy emberarcú lesz a gesztes görbe,
és nincs „kínálat”, „kérem szépen, tessék…”,
s hogy tűzifának – ágait letörje,

és baltáztassék a makacs gyökérzet,
hátha valaha ember volt és vérzett,
csobogótalan köves aszó-partról



ki mer beszélni: „férgesse hadd essék”,
ha emberi kéz dönti: bűnrészesség,
s mi lesz, ha a vén körte visszaszól?