68 (Roma-amor)
Kabdebó Tamás
2004 // 02
Az Urbs hajnalban fogadta a vándort. A nap
vörös sugarai döfködték a görögdinnyék méregzöld
héját, melyek közt kornyadozva, bóbiskolva
zötyögött a szamaraskordé tetején. A Porta
Portesén kocogott be a csacsifogat. Gazdája, egy
öreg, fogatlan dinnyés, csutorával a szájában, a
fal tövében hamarjában kiárulta a dinnyéket, mielőtt
a bolhapiac zsibárusainak, vevőinek, tolvajainak
nyüzsgése elborította volna a kőterepet. A
húszéves magyar menekültfiú leült a kövezetre,
hátát egy mérföldkőnek támasztotta, már
sima, még hajnalhűvös volt ez a travertina –
s mivel három napon át autót-teherkocsit-kordét
stoppolt: azon nyomban elaludt.
Álmában egy diadalmas légió elcsigázott
centuriója volt, a Via Sacra felé masírozott, amikor
kidőlt a menetből. Arra ébredt, hogy valaki
a farzsebében kotorász. Egy fürge ujjú, sült-
kolbász-szagú zsebmetsző megszabadította
menekültügyi útlevelétől. (Néhány sestertius vagy líra egy
zacskóban a nyakában lógott, ez megmaradt.)
Átélt már cifrábbakat is és kegyetlenebb környezetben.
Nem riadt meg új helyzetétől, hanem átadta magát
sorsának, melyet egy kívülről – azaz az Urbsból, belülről –
érkező eumenisz mért rá. Ó igen, az elkövetkezendő
időkben majd megkísérel felemelkedni és meglovagolni
a felszabadító balsors lovát, hogy az őt e
valóságos és szimbolikus aktussal hatalmába kerítőnek
ne csupán játékszere, olykor ura is lehessen.
(Megéhezett, focaccia után nézett – melyet Magyarhonban
Beatrix királynő szakácsai elpogácsásítottak –, egy
kóricáló kutyát és a frissen főzött kávé szimatát követte.)
Az eumeniszek egyben erinnüszek is, kik hol
vésszel, hol káprázattal szolgálnak. Festő elődjére, Sanzióra
ecsetrevaló bájt, sziporkázó szemet, pestishalált varázsolt, druszájára,
Timótra a mennyország ígéretét, előtte colosseumbeli
tigrisfoghalált; a Forumnak, a Lateránnak és a Vatikánnak
szent, majd vérnősző, utóbb alázatos pontifexet; a várost-
talpaló tikkadt zarándokokhoz – a nap
delelőjén – az afrafát enyhítő szökőkutak terét.
Áldott legyen az a kolbászszagú tolvaj
szajha, aki angol illetőségű igazolványától
megszabadította, útleveletlen szabademberré tette,
ittmaradásra kényszerítette.
