Orr; Avar; Álomblődli; Fishbar; Púpos öregasszony; Az egyszeri ember
Határ Győző
2004 // 01
Orr
már meg ezt a szégyent hozta rám
maga vigyorog tulajdon kosz varán
a bűnös köröm a rángó ronda kar
már indul s vakar: mit a var takar
a cimpája lityeg a sövénye fitog
csufika: csúfító és elcsúfított
mit akar EZ! EZ! ez a Rücsök ORR?
borvirágos de nem VIRÁGCSOKOR
tarjagos mint vén csoroszlya-fenék
pestis? döghalál? ótvar: ráillenék
ahol nem hámlik ott rapcsos-lepes
szederjedése csorvasz-cserepes
kén-lila-sárga Orrcimpa Rezese
ha már hullafolt hát: isten-fizesse
mit akar EZ! EZ! ez a Rücsök ORR?
borvirágos de nem VIRÁGCSOKOR
hogy így előlegbe’ vagyunk az is: sokat ér
nem gyógyítja zsálya vasfű pipitér
ha leesik ez ORR-Varacsk: lepra-sár!
várja tilolt fejekkel eltelt kosár
rátipor a mázsás-csizsmás porkoláb
s a szó-lyuk alatta nem mammog tovább
mit akar EZ! EZ! ez a Rücsök ORR?
borvirágos de nem VIRÁGCSOKOR
Avar
azzal volnánk nagy zavarban
térdig járunk az avarban
avar itten avar ottan
egész belezavarodtam
ha szánkig fel nem hatolna
vármegyénk se volna Tolna
agancsunknak ágaboga
ki se látszik nem forog a
Nap után nem napraforgó:
száll a sok szélben kavargó
avar kiben térdig járok
tele vele ÖRDÖGÁROK
SASHEGY SVÁBHEGY tele vele
duda széllel terefere
állig abban gázolok ma
nagy nyüglődve és nyafogva
gondolhatnánk hóra dérre
télapóra őszidőre
MIRLIMURLI! TIRRAM! TURRAM!
kutya szél ez nagyot morran
mért születtünk ijedősnek?
lenni se sietünk hősnek
rágyújtunk a zenekarra
s ki emerre ki amarra –
térdig járunk az avarban
azzal volnánk nagy zavarban
Álomblődli
keszkenőbe’ gyenge nő
hóba hőbe rekkenő
egy sütőtök egy csucsor
zsállya-sör és zsöllye-sor
egy vizelde egy Vazul
faj posztáta fej paszuly
egy pogácsa egy fasír’
sír a nyíl és nyíl a sír
Fishbar
ez a fishbar milyen rusnya
tudja minden fishbárisnya
hogy minden vers mi baromság
tudja azt a Szentháromság
Púpos öregasszony
ha a púpomat látják büdösölnek:
szembe-bűz ez akár a reterát
nem csak ma vagyok púpos (s ez öl meg)
púpos voltam egy életen át
Az egyszeri ember
hírlik hogy egyszer egy Egyszeri Ember
Nemes és Nemzetes Cibulka Vendel
mast lett vón’ gazdagon nősülendő
(éhes a kamra béles a bendő)
Hajdúhadházán hol megütközék a Renddel
részeg fejérül levereték a cilinder
szép Arája szól: tűnjék innen kend el!
– s felsüle tervével Cibulka Vendel
