Bal-dal
Veress Miklós
2004 // 01
Hogyha az ember jobbkezes,
nem tudja, mit csinál a bal kéz.
Mindvégre kifogást keres,
mint hívőnek bűnre a lelkész.
Hiszen a jobb – sosem hibáz,
mit véle tész – nem éri gyász.
Bezzeg a bal, bezzeg a bal!
Balsorsba balga belehal.
Ám ha kötésben jobb kezed,
kapóra is jő ám a bal kéz:
igaz, hogy nem nagy élvezet
akkoron írás vagy a törlés.
Hiszen a bal – olyan suta,
miatta üt meg a guta.
Bezzeg a jobb, bezzeg a jobb…
’isz tunni, mire gondolok!
Uram! Miért sújt Szentkezed
méltatlanul jobbomra többször?!
A bal tán sosem vétkezett,
vagy másikra jutott a több szőr?!
Hiszen a Kéz még nem a Tett!
Mért nem az okot bünteted?
Hogy mást ne mondjak – van derék,
amihez két kéz sem elég.
Ám ha az ember balkezes,
minek is az a fránya jobb kéz?
Azt sem tudod, hogy mit keres,
ha illetlen helyekre böngész…
S tudni – nagy jóra nem vezet
összecserélni két kezed,
ha végső soron lenne még,
amihez egy kéz is elég.
Ajánlás:
Uram!
Kulccsá vált két kezünk
feléd imára – lám – kinyúl.
Mert Te azt adtad, hogy van fejünk,
satöbbi… Ám páratlanul.
