Dolgom van itt; Isa pur; December; Farkasordító; Istened sem
Utassy József
2003 // 03
Dolgom van itt
A haláltól nem félni kell,
hanem várni: emelt fővel!
Szólongatnak már őseim:
csalnának a temetőbe.
Csak a fiam vár szótlanul,
csak ő, az egyetlen, árva.
Ő tudja csak: dolgom van itt,
és nem siettet a drága!
Isa pur
Átaludtad életedet.
Fele fény volt, fele álom.
Időnk, a sírásó temet:
bizony por és hamu vagyunk,
barátom, felebarátom.
Hányszor mondogattam neked,
hányszor hajtogattam, hányszor:
ne ócsárold istenedet,
ha már az életről dalolsz,
s vagy a halálra is bátor!
December
Megszálló fagy terrora.
Fejfák siratóéneke.
Rigó-walesi bárdok.
Átüt a vér a havon,
át.
Tócsák szürkehályoga jég.
Liliom vesztőhelye ablak.
Piros kályhák ontják a hőt.
Hajléktalanok hullnak,
halnak.
Farkasordító
Kit a vak véletlen
társul mellém rendelt:
áldja meg az Isten
azt a szegényembert.
Fél a menhelyektől.
Szemét is kilopnák!
Lépcsőházak ölén
hullámpapíron hál.
Szíve kemény, mint a
carrarai márvány.
Vő volt. Kisemmizték.
Nincs helyed a háznál!
HÁZ! Hetvenhét tornyú!
Ki él, ne hagyd cserben!
Aki hazára lelt,
otthonra is leljen.
Gyöngy a Hold, hideg lesz,
farkasordító éj.
Fagy szisszen szivedhez.
Loholhatsz, liheghetsz:
hóhérod utolér.
Istened sem
Szeretem hazámat.
Hazám, szeress engem!
Ha Himnuszod hallom:
borzong testem-lelkem.
Nálam nem szerethet
jobban Istened sem!
