Apa, fiú
Szikra János
2003 // 03
Avarrozsdán porzott lábunk,
éjjel ketten poroszkáltunk.
Csak a Jóisten követte
léptünk s a Hold okker ökle.
Mit sem sejthet a jövőről,
álla tar még, haja őszül –
nekivág a virradatnak,
apa, fiú együtt ballag.
Örök és szent, ami elmúlt.
Szikrázhat a magas mennybolt –
lángolhat az üres égbolt:
szent és örök, ami szép volt.
Zúzmarásan így ballagtunk.
Morzsányi szót sem hullattunk.
Árnyunk a Hold hű lidérce
s tán az Úristen kisérte.
