Lábass Endre: Madárfészekárus

Az Orpheusz Kiadó hét és fél száz oldalas, sűrűn szedett és apró betűs jegyzetekkel ellátott kötetét jólesik marokra fogni az idei könyvkínálat egyre vékonyabb füzetei után. Brit olvasónapló – jelzi az alcím, az ember valamiféle rendhagyó irodalomtörténetet sejt egy első, gyors beleolvasás után.

Lábass Endre új könyve azonban – szerencsénkre – ennél több és kevesebb. Kódorgáskönyv, a szerző szóhasználatával, az angol társadalom festői keresztmetszete. Életrajzgyűjtemény és kalandregény egyszerre. Robinson Crusoe-tól Dickensig, Lord Byrontól a londoni vagabundokig, a 19. századi tolvajnyelvtől a koldulás huszonnyolc válfajáig feltérképezésre kerül itt a viktoriánus Anglia egész környezete. Kalózok, kapitányok, lordok, libakopasztók, szörnyszülöttek és vándor álbádogosok.

Szertelenül burjánzó adattömeg, ha nem sikerül ráhúznunk valamiféle műfaji meghatározás kényszerzubbonyát. Lábass olvasónaplója azonban nem hagyja magát. Ez a műfaj idegen korpusz a mai magyar könyvkiadásban. Többek között nyilván ezzel is magyarázható a megjelenését követő sűrű csend.

Mi hát akkor a Madárfészekárus? Élvezetes, izgalmas olvasmány mindenekelőtt. Mementó
a Pickvick-klubon és Twist Olivéren, a Tom Sawyeren és Huckleberry Finnen felnőtt olvasónemzedéknek.

A városok dicsérete, sokkal inkább, mint az országutaké vagy a tengereké. Lábass a helyben maradás szedentáris és a vándorlás nomád ösztöneivel egyaránt rendelkezik. Rokonszenve azonban mindenütt a különcöké, a magányos őrülteké. A mudlarkokról, a kukázók őseiről szóló fejezet már-már megszeretteti velünk ronda világunkat, amely – véletlen egybeesés? – az ipari forradalom iszapjában vergődő Angliával szegről-végre rokon.

Mindezt könnyedén, szellemesen műveli ez a negyvenes éveit taposó reneszánszember, festő, fotós, író és vándorszínész. Kamaszos bájjal, egyszerűen és jókedvűen. Az ember nem tud szabadulni a gondolattól: ha ennek a műnek nincsen helye benne, igencsak kisszerű képződmény a mai magyar prózairodalom.

Annyi bizonyos: az elmúlt évek sok száz oldalas nagykönyvei közül kiemelkedik ez a rendhagyó irat.

(Orpheusz, 2002)