Irigykedve nézed; Régi-új versek 2.
Bertók László
2002 // 11
Irigykedve nézed
Mind, mind nyomakszik, jön messziről,
nagyon messziről, győzni akar (le akar győzni),
s ha akad is olyan, aki nem üt fejbe azonnal
(baseball-ütővel?, gumibottal?), nem fejel az
arcodba, sőt, szóba áll, elbeszélget, vitatkozik
veled, arrébb teszi a székét, hogy kedved szerint
mozoghass, levelet ír a rokonának, hogy
szóljon ügyedben a főnökének, bemutatja az
unokahúgát, aki felettébb megtetszik neked…
még ő is titokban (öntudatlanul? természeténél
fogva?), még ő is készen áll (arra készül),
hogy majd csak agyoniszod, -hajszolod, -ölöd
magadat, vagy elvéted, rosszul csinálod,
megszégyenülsz, netán a dolgok természetes
rendje szerint kimúlsz, s szabaddá (szabadabbá)
válik előtte a terep, s hogy akkor (tudva vagy
tudatlanul) a létezésnek az a hulláma (csúcsa?,
látványa?, ideje?) erősödik, lendül tovább, győz,
amely őt feszíti, dobálja… mintha nem ugyanaz az
erő himbálna (hullámoztatna) benneteket, s
próbálkozna meg millió s millió változatban,
helyen és időben újra meg újra elérni a… mit is?
(a partot?, a plafont?, önmagát?), s mintha nem
a ti tevékeny (halálra szánt) közreműködésetekkel,
s még inkább a te ostobaságod, gyengeséged,
(gyávaságod?, tehetetlenséged?) egyenes
következményeként… aki aztán a döbbenet és a
magyarázkodás közeiben odáig süllyedsz,
hogy vereség nélkül győzelem sincs, tehát a
megtiportatásod, megroppantásod, (feltehetően)
az is a győzelem része… s lent, lent a legalján
(ahonnan a következő hullám elindul)
már azt is tudni véled, hogy az elháríthatatlan
elfogadásával a lényegedet adod (adtad) föl,
s irigykedve nézed az imádkozó sáska
(Mantis religiosa) kielégült (kimerült?) hímjét, akit,
miután párosodott vele, fölfal a nősténye.
Régi-új versek 2.
Reggel még
Reggel még olyan hosszú a nap,
akkor is nyúlik, ha elszakad.
Fogod a végét, elengeded,
akármit játszol, ott a kezed.
Délben már olyan magas az ég,
berogyna, ha nem feszítenéd.
Lyuggatod, fested, fosztogatod,
azt képzeled, hogy azért van ott.
Este, ha marad este, rövid.
Állsz a fal előtt, nézed, hogy így?…
Minden magától? Semmi? Szavak?
Megcsíped magad… Nem is te vagy?
Az újakat
Az újakat nem jegyzi meg,
a régit elfelejti.
Vinné az egészet. Minek?
A címzett sose az, ki.
A nonstop bolt, ha zárva van,
nincs is, csak kitalálta.
Lót-fut a perc utcáiban,
a jövőt helyben járja.
Megvárják, de nem ér oda,
csak a hiány, hogy volt, van.
S a mese, hogy lyukas foga
tükröződik a holdban.
