Jajtipró; Szemedből kifújta…
Barabás Zoltán
2002 // 08
Jajtipró
Rémült tekintetű fűzfák
Rémült tekintetű fűzfák
álltak a fagyos vízben.
álltak a fagyos vízben.
Lassan, alattomosan
Lassan, alattomosan
bogárzott szívük felé
bogárzott szívük felé
a bestiális szürkület
a bestiális szürkület.
Lázbeteg sirály vijjant
Lázbeteg sirály vijjant
valamelyik álmos tetőn,
valamelyik álmos tetőn,
majd remegve odabújt
majd remegve odabújt
a hallgatás öreg istenéhez,
a hallgatás öreg istenéhez.
Utoljára egyetlen undok
Utoljára egyetlen undok
fagyseb volt az ég,
fagyseb volt az ég,
de már az is felszívódott
de már az is felszívódott
a jajtipró ködhomályban.
a jajtipró ködhomályban.
Szemedből kifújta…
Anyám feldúlt kertjében
konok rigó matatott.
Talán még Pier Paolo Pasoliniről
cseverésztek a lángoló mályvatövek
vagy éppenséggel arra gondoltak,
hogy a génmanipulált emberek
jajveszékelését érted-e,
meghallod-e még, Uram?
Aztán a gyatra fényből
sebtében átöltözött a szél.
Szemedből kifújta az álmot.
Szememből kifújta a világosságot.
