• Ehavi fülbe való: új hazai zenei megjelenések októberről

    2020.11.20 — Szerző: Farkas György

    Nem tudjuk, hogy a hulló falevelek vagy a szabadságérzet utolsó hullámai hatottak ennyire inspirálóan a hazai zenészekre, de októberben különösen sok újdonsággal örvendeztettek meg minket. Carson Coma, Dodo, Solére, VAN filmzenekar, O’SULLIVAN és még sokan mások az ehavi ajánlónkban!

  • O’Sullivan  Fotó: Aradi Nóra
    O’Sullivan
    Fotó: Aradi Nóra

    Yellow Mood: Where Do They Go? (Mozai I.)

    „Öt különböző zenei világból jött ember egy hatodikat alkot”, áll a zenekar Facebook-oldalán a summás önmeghatározás, és eklektikus stíluskavalkádot ígér kompromisszumok nélkül, aminek esszenciáját (ha csak a debütáló videoklipet nézzük) megérezhetjük pár perc alatt. A különböző stílusok más és más zenei orgánumot is jelölnek: Héjja Norbert felel a leadgitár- és énekszólamokért, amelyekhez remek érzékkel társul – majdnem azt írtuk, „egészít ki”, de ez nem lenne igaz, annyira egyenrangú részekként jelennek meg a különböző hangszerek – Szilágyi Anna, aki a billentyűs támogatást hozza, valamint az énekben is részt vesz. Dobos Kristóf basszusgitáron és énekkel, Tácsik Hunor pedig szaxofonon adja meg a teljes hangzás sajátosságát, amit aztán Bózsing Hunor szerkeszt feszes ritmusba a dobokkal. Ennek a zenei egységnek és összességnek asszociációit tekintve valóban eklektika lehet a neve, szándékosan nem is sorolnánk műfajokat, mert csak elvenné a felfedezés ízét a hallgatóktól. Izgalmas engedni, hogy a zene átjárjon, és mindenki megtalálja a maga kapcsolódási pontjait hozzá.

    Dodo: Being and Nothingness

    Egy újabb lo-fi instrumentáldarab Dodótól (alias Dominik Lacziko Succhiati), akinek amellett, hogy jelenleg az Egyesült Királyságban szívja magába a produceri és zenei marketingismereteket, arra is jut ideje, hogy feldobja egy kicsit a hangulatunkat, ha már az ősz erről nem tud gondoskodni rajta kívülálló okok miatt. A ritmusképlet mellett meghatározó a basszusszólam, amit a billentyűs akkordok támogatnak. Erre épül rá remekül a női ének is, ami igazán segít ellazulni, amikor már totál befeszülnénk az újabb híreken. Ajánlott végtelenítve hallgatni, míg igazán kilazul belőlünk minden feszültség.

    Solqlap Budapest: Sweet (Feat. Emmavie)

    Bár a Solqlap Budapest formáció tíz éve van jelen a hazai zenei életben, viszonylag kevés stúdióanyagot mondhat magáénak. Ennek talán a legfőbb oka az lehet, hogy a héttagú csapat minden zenésze más bandákban is folyamatosan jelen van: a formációt Boros Levente (The Qualitons, Amoeba), Heilig Tamás (Punnany Massif), Sági Viktor (Vanis, Amoeba), Bognár Szabolcs (Ábáse), Zahár Fanni (Ábáse, Brintex Collective, Odd Id), valamint Őrsi András (DJ One-AB, Róqa) és Zsigri Bálint (DJ Slow) alkotják. Ezért is örülünk nagyon a most megjelent EP-jüknek, ahol újra együtt zenélnek, ráadásul egy londoni énekesnő-producer közreműködésével: Emmavie nemcsak énekével társult a kislemez elkészítéséhez, de a produceri feladatokat is ő látta el. A klasszikus neo-soul irányzatra épülő címadó Sweet mutatja meg, miben érzi magát a legjobban a zenekar. Nehéz is lenne kiemelni egy-egy szólamot, ami elvinné ezt a dalt, annyira együtt van a zenei anyag. Hiába Emmavie markáns és lenyűgöző énekhangja, a ritmusszekció, a szólógitár kalandozásai, a basszus keretet adó hangjai, a fuvola futamai és a további elemek, effektek mind-mind az összhangról, az egységről szólnak. Ritkán találkozunk ennyire egybehangzó muzsikával, szóval mindenképpen érdemes az egész anyagot alaposan meghallgatni.

    Belau: Risk It All (ft. Amahla)

    A Fonogram-díjas downtempo-triphop-chillwave elektronikus formáció, vagyis Kedves Péter és Buzás Krisztián duója idén jelentette meg második nagylemezét. Eddigi munkásságukat egyértelműen jellemzi, hogy szinte minden dalukon más énekesnővel dolgoztak a világ különböző részeiről, amivel nemcsak sokféle zenei ízt és hangulatot hoztak zenei anyagaikba, de legalább ennyi izgalmat is. A Risk It Allt– amely a második dal a lemezről, amihez videoklip is megjelent – Amahla közreműködésével készítette el a Belau. Amahla a brit zenei élet nemrég felfedezett soulénekesnője, zeneszerzője. Természetesen ez nem változtat azon a stíluson, amit a Belau idáig is hozott: markáns dallamok visszafogott chillwave- és downtempoelemekkel ötvözve. Nem csodálkoznánk rajta, ha ezzel a lemezzel újabb díjakat söpörnének be.

    Route 8: Tomorrow Comes Today (ft. Quails)

    A budapesti producer, Route 8 debütálólemezének sorsa nem kicsit sikerült kalandosra. Már készen állt a teljes anyag, de sok minden mással együtt eltűnt, amikor a zenészt Detroitban kirabolták. Ezután Route 8 lépésről lépésre elkezdte újra összerakni a számait, aminek egyik első eredménye a Tomorrow Comes Today lett. A szinte minimalistára vett zenei hangzás – ritmus, billentyűs effektek, basszus – mellett kifejezetten chilles hangulatot hoz Quails lágy hangszíne. Az ausztrál énekesnő-producer korábban is megjelent több olyan előadó mellett, akik az elektronikus szcénában hoztak valami újdonságot. Route 8 debütálólemezéről egyelőre csak ez a szám kapott klipet, de a további elérhető trackek alapján nem túlzás azt állítani, hogy egy igen csak erőteljes anyag került lemezekre.

    Sasa Lele: Is It the Right time? (EP)

    A Sasa Lele idén mutatkozott be egy sessionvideóval, amit az énekes-frontember nappalijában vettek fel, és ezt a nem mindennapi lépést követte most az együttes első EP-je. A négyszámos lemezen igazából azt találjuk, amire a korábbi videó alapján is számítottunk: a magyar zenekarok legangolszászabb zenéjét. A banda tagjait egyébként ismerhetjük korábbi formációkból is, hiszen az énekes-gitáros Tim Atkins korábban a Luckies zenekarban, Nick Pont basszusgitáros pedig az Indeedben játszott, ahogy Szabó Bendegúz gitárost a Fubarite-ban, Dobi Vilmos dobost az Easy Inc.-ben láthattuk. Akik szeretik az angolszász stílusú indie rock-irányzatban kalózkodó bandákat, azoknak mindenképpen ajánlott az új EP alapos meghallgatása.

    O’SULLIVAN: Little Bird

    Az ír származású Ian O’Sullivan minden bizonnyal nem ismeretlen a hazai zenerajongók körében – ha máshonnan nem, a Mongooz and the Magnetből biztosan emlékeznek rá. Most megjelent klipje és új nótája szólóprodukció, de ettől még stílusában nem hazudtolja meg korábbi önmagát. Továbbra is hozza azt az őszinte, saját érzésekből táplálkozó, könnyen hallgatható és megmozgató irányzatot, ami eddig is jellemző volt rá. Mivel a zenekari formációkban is előtérben volt, így még csak azt sem mondhatjuk, hogy az eddig háttérben lévő képességeit tudja végre megmutatni – inkább az lehet a felfedezés, hogy mennyire kiforrott zenei anyaggal állunk szemben. Kíváncsian várjuk a folytatást!

    Nunki Bay Starship: What God Said

    A 2016-ban alakult, soulalapokra építkező zenekar tavaly készült el debütálólemezével, a Sigma Sagittariival, amely után most jelentkeztek új számmal és egyben live session-klippel is. A magukat multidimensional-brainpop négyesnek is definiáló együttes új dalának alapja tavaly született: Tóth Dóri énekes írta meg az első változatot egy személyes történet érzelmi viharában. Ennek végső változata készült el idén, miután a formációba Belegrai Gábor mint basszusgitáros csatlakozott. A lágy funkys felvezetés után szépen építkezik a dal, remekül egészíti ki a szólóéneket a basszusalap, illetve a dob (Huszár Ákos) és a billentyűs akkordok (Várnai Szilvia), hogy aztán a szám háromnegyedénél elérkezzünk arra a zenei – és ha a szöveget is követjük, akkor értelmi-érzelmi – csúcspontra, amit brutálisnak ható vokáleffektel fejelnek meg. Ha az új lemez többi darabja is ilyen erővel tud megszólalni, akkor nagyon komoly anyagra számíthatunk a Nunki Bay Starshiptől.

    Papaver: Utilities

    Szendrey-Nagy Olivér nevét sokan ismerhetik a Rossz versek és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film kapcsán. Ettől függetlenül 2015-től a néhai Papaver Cousins duó egyik fele, majd most már csak Papaver név alatt fut egyszemélyes projektje, amihez többek között olyan zenészek csatlakoztak egy-egy felvétel erejéig a VAN filmzenekar tagjai közül, mint Kálmán András vagy Koroknay András. Olivér úgy fogalmaz, hogy az elmúló dolgok szépségét próbálja megénekelni, amit a legújabb, Utilities névre keresztelt számban is megtapasztalhatunk. A kicsit melankólikus vokálhangzásban könnyedén elmerülhetnénk, ha a dobokra épülő billentyűs és gitárszólamok nem rántanának ki rögtön ebből az állapotból. Így végeredményben nem hagyják a dallamok, hogy teljesen magunkba forduljunk, annak ellenére sem, hogy a darab végére még elérkezünk egy igazán lágy lezáráshoz.

    Solére: A Hold meg én

    Szigeti Zsófi szólóprojektje, a Solére a 2015-ben alapított Shaibo zenekarból nőtte ki magát. Az új elektro-spacepop irányzatból érkező dalokat maximálisan jellemzi az önelemző, önfeltáró attitűd, amit az a sajátos tény is befolyásolt, hogy az énekesnőnél tavaly diagnosztizáltak borderline személyiségzavart. Legújabb klipje erről és az önmegismeréssel együtt járó gondolatokról is szól. Mindehhez a hátteret adja a spacepopos hangulat, de igazából a hangsúly természetesen Zsófi hangján van. A dallamívek váltakozása remekül lefesti azokat a gyorsan és folyton változó belső folyamatokat, amelyek az önelemzés alapján nyilvánvalóvá válnak. Izgalmas belső utazásra hív ez a dal.

    Noira: You

    Igazi meglepetés az ismeretlenség homályából előkerült Noira, aki most hozta el nekünk első dalát. A minimalista instrumentális darab klasszikus R&B-eszközökkel építkezik, amihez kiválóan illik Noira hangja. Mintha kifejezetten az ilyen lazulós darabokhoz „tervezték” volna. A zene alapját a ritmus és a gitárakkordok adják, amik jól simulnak az énekszólam alá. Ahogy haladunk előre, úgy vesszük észre további elemek érkezését, mint a basszuskíséretet, a vokált vagy az érdekes effekteket. A párkapcsolati kérdésekről elmélkedő dal kellemesen lány hangzást hoz, miközben ha kell, tud markáns is lenni – ahogy az a szerelemre is jellemző.

    Saya Noé: Under the River

    A 2019-ben EP-vel debütáló énekes-dalszerző-producer új száma a készülő és várhatóan novemberben megjelenő új lemezéről való. A kellemesen hömpölygő elektropopdarab néhol hiphop- vagy éppen trapelemekkel kiegészülve könnyen magával ragad, akárcsak az a folyó, amiről a dalban is szó esik. Már a 2019-es Taboon szereplő számokban is hallható volt az énekesnő sajátos stílusa, amitől könnyen megjegyezhető és felismerhetővé vált – az újonnan megjelent Under the River minden ütemében ott van ez az egyediség. Reméljük, hogy ez a darab nem az új lemez egyetlen húzószáma lesz, és hogy a többi száma is éppen ilyen erőteljes hatást vált majd ki hallgatókból.

    VAN filmzenekar: Szél

    A VAN filmzenekart biztos nem kell bemutatni a zenerajongók számára. A Reisz Gábor filmes produkciói során spontán létrejött, majd kibővült formáció most egy kislemezre szánt új dallal jelentkezett. A Szél követi azt a hagyományt, ami a hazai könnyűzenében komoly elődökkel rendelkezik. Ez az intellektuális alapokon nyugvó formátum alapvetően a szöveg értelme alá rendeli a zenei egységet. A szövegközpontúsággal persze semmilyen negatív kritikát nem fogalmazunk meg, csupán tényeket: a szöveghez társul és kapcsolódik a hangzás, szinte arra épül – ezzel adva azt a sajátosságot, amivel évtizedek óta komoly sikereket lehet elérni itthon.

    Decolonize Your Mind Society: A Courteous Invitation to an Uninhabited Anabatic Prism

    Igazi kuriózum a Decolonize Your Mind Society új albuma: nemcsak az egészen különös és összetéveszthetetlen hangzás, de a projektben együtt zenélő szereplők miatt is. A formáció alapítója Szabó Bálint Gosheven, aki korábban a 12z zenekar nemzetközi érdeklődést is kiváltó lemezével, majd szólóban Gosheven név alatt megjelent anyagával keltett visszhangot. Természetesen csupa olyan kiváló zenészt választott társul magának a Decolonize Your Mind Societybe, akik szintén tudják azt a különleges valamit, amitől képesek egészen egyedit alkotni. Lássuk a névsort: Halmos András dobos, akit számtalanszor láthattunk például a Jü zenekarban vagy a Tariqában, de előfordult a Kampec Doloresben, az Ágoston Béla Trióban vagy a Bajdázóban is. Elsősorban a billentyűs hangzásért felel Pozsár Máté, aki amellett, hogy a Zeneművészeti Egyetem jazztanszékének az oktatója, állandó tagja a Grencsó Collective-nak is. Váczi Dávid fúvós hangszereken, elsősorban az általa kifejlesztett glissonic-on játszik, míg Hock Ernő képviseli a basszust – nála annyi együttest és lemezt kellene felsorolni, ami önmagában kitenne egy cikket –, illetve hallható a lemezen Ávéd János jazzszaxofonos is. A felsorolásból egyértelmű, hogy olyan zenei anyagra számíthatunk, ami semmi máshoz nem hasonlít.

    Nagy Emma Quintet: Low Frequency Oscillator

    A Nagy Emma Quintet második nagylemeze a Low Frequency Oscillator. A 2018-ban alakult együttes 2019-ben már elnyerte a Müpa Jazz Showcase díját. A zenekarban Nagy Emma énekesnő mellett Cseh Péter gitáron, Oláh Krisztián zongorán, Dénes Ábel nagybőgőn, Klausz Ádám dobokon játszik. Az alapvetően modernjazz-szcénában mozgó zenei anyag nem hagyja magát a stílus kereteitől korlátozni, így számos helyen találkozhatunk olyan, a kortárs irányzatokból átvett megoldásokkal, amelyekre egyáltalán nem számítanánk egy jazzalbumon. De hát pont ez a Nagy Emma Quintet erőssége: szabadon áramló kreativitásukkal teljesen új árnyalatokat tudnak adni a modern jazz berkein belül összeállított lemezüknek, aminek meghallgatásával érdemes azoknak is próbálkozniuk, akiktől távol áll egyébként a műfaj.

    Carson Coma: Lesz, ami lesz

    A 2019-ben debütáló Carson Coma tulajdonképpen az egyik legfelkapottabb fiatal rockzenekar, amit egyértelműen alátámasztott, hogy 2020 tavaszán az év felfedezettjeként kapták meg a Fonogram-díjat. A frontember, Fekete Giorgio énekes (néha gitáros) adja meg az alaphangot a zenekarban, amihez Bóna Zsombor szólógitáron, Jónás Attila basszuson, Kun Bálint billentyűkön, Héra Barnabás és Gaál Péter pedig ütősökön teszik hozzá a maguk részét ebben a kavalkádban. Kavalkád, mert a bohóság mellett nem lehet nem észrevenni, hogy mindez nem öncélú, hanem a sorok között bőven találkozunk olyan gondolatokkal, amin érdemes morfondírozni. Amikor viszont nincs kedvünk ehhez, elegendő hallgatni és engedni, hogy magával sodorjon a zene irama.

    bb


  • További cikkek