• Kortárs? Tánc? – A KO Kultúradó vendége Vadas Zsófia Tamara és Molnár Csaba táncművész

    2020.11.11 — Szerző: KO

    Miért ne ijedjünk meg a kortárs táncművészettől, és hogyan sajátíthatók el olyan befogadási stratégiák, amelyek megnyitják előttünk az utat ehhez a művészeti ághoz? A szcéna két meghatározó táncos-koreográfusával beszélgettünk a KO Kultradó podcast új adásában.

  • Vadas Zsófia Tamara  Fotó: Simon Gábor
    Vadas Zsófia Tamara
    Fotó: Simon Gábor

    A kortárs tánc olyan művészeti ág, amelyhez sokan óvatosan közelednek, vagy teljesen látókörükön kívül esik, még a kortárs képzőművészethez képest is szűkebb a közönsége. Új podcastadásunkban többek között ennek az okait igyekeztünk feltárni. A beszélgetés egyik kérdezője, Mechiat Zina költő – aki a műfaj nagy rajongója – például arról mesél, hogy gyakran ajánl előadásokat ismerőseinek az ő ízlésükhöz igazodva, de ilyenkor a produkcióval kapcsolatban soha nem használja a „kortárs tánc” kifejezést, mert tudja, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan előítélet övezi ezt a jelzős szerkezetet.

    Vadas Zsófia Tamara szerint a kortárs tánc egy hatalmas, kiterjedt kategória, amibe rengeteg dolgot beleérthetünk. Olyan, mintha azt mondanánk, „festészet”, amiben helyet kap számtalan irányzat a klasszikusabbtól az esztétizálón át a progresszívig bezárólag. A közönség kicsit el van veszve ebben a sokféleségben, ami sokakat elbátortalanít. A kultúrakereső emberek számára is kevés a támpont, hiszen a mozgásművészet az oktatásban sem kap szinte semmilyen szerepet.

    Vadas Zsófia Tamara és Molnár Csaba  Fotó: Csányi Kriszta
    Vadas Zsófia Tamara és Molnár Csaba
    Fotó: Csányi Kriszta

    Vadas Tamara egyik régi alkotótársa, a szintén táncos-koreográfus Molnár Csaba azt sem tartja kizártnak, hogy a közönség távolságtartása a testtel van összefüggésben: sok néző kényelmetlenül érezheti magát egyes előadások explicit fizikalitásától. De nem kell például meztelenség ahhoz, hogy valaki zavarba jöjjön, sokszor már ott kezdődik a befogadó problémája, hogy itt nem ok-okozati alapú narratíva, nem hagyományos értelemben vett történetmesélés zajlik.

    A KO Kultúradó szerkesztője, Falvai Mátyás ezzel csak részben értett egyet: egy táncelőadás valóban nehezen referencializálható, nem könnyű beazonosítani, hogy mit látunk, ilyen megközelítéssel valóban nem beszélhetünk a hagyományos értelemben vett történetmesélésről. Ugyanakkor igenis vannak érzetek, szubtilis üzenetek, rejtett metaforák, ritmusok, struktúrák. Falvai szerint ennél a művészeti ágnál különösen igaz, hogy a néző is az előadás alkotója: a látottak mellett legalább annyira fontos az is, hogy milyen élményt, érzést, gondolatot piszkál fel bennünk egy mű. Egy jó előadás történetet generál bennünk, még akkor is, ha nem feltétlenül akar egy konkrét történetet elmondani, vagy nem az a történet generálódik a nézőben, ami az alkotó-előadó fejében volt a produkció születésekor.

    Vadas Zsófia Tamara és Molnár Csaba
    Vadas Zsófia Tamara és Molnár Csaba

    Vadas Tamara úgy véli, hogy a színházi szituáció is hozzáárulhat ahhoz, hogy a nézőben kialakul az értelmezési kényszer. A beszélgetés során lassan kirajzolódott, milyen befogadói attitűddel érdemes megközelíteni a kortárs mozgásművészeti előadásokat. „Miért nem kérdezik meg, hogy egy zene miről szól? Én olyat még nem hallottam, hogy valaki azt mondja: én ezt a zenét nem értem, de a tánc esetében könnyen kijelentik az emberek” – fejti ki Vadas. Úgy véli, nem szükséges, hogy valós időben, közvetlenül és maradéktalanul lefordítsuk verbális szintre a látottakat, ettől még az előadás hat ránk. Ezt a hatást később megpróbálhatjuk verbalizálni, és beszélgetések, új gondolatok születésének kiindulópontja lehet.

    Hallgasd a KO Kultúradtó az iTuneson, a Spotifyon és a SoundCloudon! A KO Kultúradó szerkesztői elérhetők e-mailen a ko.kulturado@gmail.com címen.


  • További cikkek