×

Árnyékugrás
Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete
Gyarmathy Hedvig
2019 // 01. 08

Kereszt alakban összeszegezett karók, rájuk aggatott ruhadarabok. Lelketlen test, amelyet körbevesz a korhadó fa enyészetszaga. Madárijesztő. Ha kalapot csapunk rá, egészen fessé válik, és a távolból úgy fest, mint a kukoricás közepén tévelygő vándor. Janega Kornél is lehetne.

 

Mire rámerednénk Janega Kornél zakóba bújtatott ágkezeire, már csak léptei nyomát láthatnánk. Azokat a nyomokat, amelyekben a megkezdhetetlen élet, az otthontalanság, a szorító magány és a soha el nem múló apahiány emlékének árnyai lebegnek. Ezekről az árnyakról mesél Kálmán Gábor Janega Kornél szép élete című regényében, amely a szerző harmadik köteteként 2018-ban jelent meg a Kalligram Kiadó gondozásában.

A negyvenes évei vége felé járó énelbeszélő tíz történetben számol be életének eddigi eseményeiről vagy inkább eseménytelenségéről. Ugyanis a Janega Kornél-történetek úgy tárják az olvasó elé a címadó főszereplő életét, mintha az még el sem kezdődött volna. A regény novellafüzér-szerű felépítménye, az olykor szorosan összefüggő és egymásra utaló, máskor szuverén és önállósodott fejezetek az elbeszélő múltidéző, asszociatív, de szinte minden esetben az idősíkokat összemosó narratívájával mintha azt sugallnák, hogy Janega Kornél élete nem más, mint várakozás. Ki tudja, mire. Néhány szöveghely alapján viszont inkább egy évek óta tartó rémálomnak tűnik, amelyben helyet kapott a szlovák panelrengetegben leélt gyerekkor, az apahiány, a válással végződő gyerekszerelem, az önkereséssel gyötrődő magányos hétköznapok.

Annak ellenére, hogy Janega Kornél tagadja, hogy az írás számára terápia („Ha jobban leszel tőle, valamit baromi szarul csinálsz”), ez az egyetlen cselekedete, amelyet ő maga ural, és általa képes felülírni azokat a tragikumokat, amelyek önhibáján kívül, de meghatározzák egész életét. A szövegvilág enyhíthetetlen feszültségét az a kérdés okozza, hogy Janega Kornél képes lesz-e ledobni magáról azt az árnyat, amelyet a sejtelemből bizonyossággá váló felismerés támaszt: igaz, a „spermáján túl” nem sok köze van az apjához, de az apja többszöri elvesztésének hatására (hol felbukkan, hol eltűnik) az élete a lezárhatatlanság folytonos körtáncává válik.

A másik fő motívum, amely meghatározza Janega Kornél szép életét a helyváltoztatás. A szlovák gyerekkor után a dunántúli internátusában tanul, onnan szerelmével a Vízivárosba költözik, majd a belvárosba, végül vissza Budára. A folyamatos költözés menekülés: szülőföldjéről az apjától való elszakadás, valamint a „szomorú, sivár, egyhangú, gyári munkások alkoholba fojtott reménytelensége” (Napszúrás) miatt, a Vízivárosból a feleségével történő válás (Fehér ló) okán megy el. Egyetemistákkal osztozik egy Dob utcai albérletben (A hal vére), hostelben vészeli át a koperi forróságot (Napszúrás), a Dítával való szakítása miatt a télvíz közepén egy présházba telepszik, ahol az ingerszegény környezet és a depresszív önbefordulás a fizikai és mentális leépülés felé sodorja (A szív helye).

Az elbeszélő kálváriája alatt végig dolgozik. Ír. A kötet tíz fejezete alatt folyamatosan bővülő könyvének fókuszában szintén az apa emléke, eltűnése és annak meggyilkolása áll (A pokol lovasai). Amikor a kötet minden lapjára rávetülő apa árnya egy vasárnap este – a Messenger kék chatablakának felugrásával – egyszer és mindenkorra tovaszállt, „az egésztől valahogy könnyű lett minden, mint egy felvert paplan” – legalább egy pillanatra (Elkerülni a halált). Vagy mégsem? Az író Janega Kornél harmincéves érlelődés után szép halált adott apjának, tulajdonképpen felmentette minden bűne alól. Bár az apához fűződő viszonya nem reflektált, csupán történeti (gyerekkor, halálhírek, látogatás a szociális otthonban) és tüneti (folyamatos fizikai rosszullétek) szinten ábrázolódik, a főszereplő által írt regény nem más, mint saját történetének önreflexív elbeszélése.

Kálmán Gábor regényének esszenciája, hogy a végkifejlet – miszerint a megkezdetlen élet megfeneklett, semminek sincs értelme, és igazából az út sem vezet sehová – tulajdonképpen nem is döbbenetes. Talán mert a kötetborító borongósan expresszív madárijesztője vagy a szomorkás benyomást keltő színek felkészítenek a talajvesztettek szürkére fakult hétköznapjaira.

Janega Kornél szép élete tragikusan sivár, tele a szorító magánnyal és a reménytelen várakozással, de ettől függetlenül (vagy ennek következtében?) tagadhatatlanul szép.

Kálmán Gábor: Janega Kornél szép élete, Kalligram, 2018.

Megosztás:

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs januári száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben