×

„Ahogy üt és ahogy őt ütik...”
Richard Crane: Karamazov testvérek
Tóth Kata 2012 // 02. 20

Vér, izzadság, könnyek, indu­latok, fájdal­mak, ölelé­sek, ütések, meg­bántá­sok és meg­báná­sok, humor. Minden, ami éle­tünk és termé­szetünk része.
Tovább

A műfajok és a kaktuszember
Térey János: Protokoll
Rédai Gergely 2012 // 02. 20

A mű körülbelül két évet ele­venít meg életé­ből, melynek íve­lése a zárkó­zott, de megbíz­ható karrie­rista léttől egy­fajta élet­közepi-válság kicsa­pongá­sain keresz­tül vezet vissza a szürke és magá­nyos egy­hangú­ságba, ahol ismét önma­gára talál (ekkor már mint nagy­követ), csak épp még job­ban elide­gene­dett, és még inkább egye­dül van, mint ele­inte.
Tovább

Ismerős tetoválások
David Fincher: A tetovált lány
Szövényi-Lux Balázs 2012 // 02. 17

A legfőbb kérdés, hogy megérte-e. Aztán meg az, hogy érde­mes-e meg­nézni. Hogy kapunk-e valamit. Hogy egy ere­deti filmet nézünk, vagy egy átla­gos krimit. Fel­tesszük ezeket a kérdé­seket, mert A tetovált lány című regény nemzet­közi sikernek és elismert­ségnek örvend, és pár éve már készült belőle film­adaptá­ció szülő­hazá­jában, Svéd­ország­ban. Most a sajá­tos látás­módú és tehet­séges David Fincher kezei közé került az anyag, hogy ismét mozgó­képet vará­zsoljon belőle – holly­woodi keretek között.
Tovább

Az ördög szekerén
Alekszandr Szokurov: Faust
Schalk Endre Kornél 2012 // 02. 17

Alekszandr Szokurov Faustja láto­más erejű képek ára­dása. Mintha vala­kinek a tudat­alattija szólna hozzánk egy nehe­zen ért­hető, szimbó­lumok­kal zsúfolt nyelven. A rendező a szoká­sos film­drama­turgiai eszkö­zök – törté­net, jelle­mek, konflik­tusok helyett a szinte tapint­ható, (rém)álom­szerű atmosz­férára kon­centrál.
Tovább

A fejlődés természete
Gazdag László: A fejlődés természete
Pataky Adrienn 2012 // 02. 13

„Minden önmaga története” – tehát min­den jelen­séget törté­neti­ségében érde­mes és kell vizs­gálni. Esze­rint minden dolog­ról látnunk kell, honnan jön és milyen irányba halad, hogy igazán megis­merjük jelleg­zetes­ségeit – mégis el kell ismer­nünk, hogy lehe­tetlen vállal­kozás a világ fejlő­dését négy­száz oldalba sűríteni.
Tovább

Hattyúdal
Thomas Mann: A varázshegy
Palkovics Beáta 2012 // 02. 13

A darabban túl sok a jelenet­váltás, a dialó­gusoknak és viták­nak pedig nincsen súlya. A szana­tóriu­mot irá­nyító Behrens dok­tor alak­ja érde­kes és szóra­kozta­tó, de az elő­adás leg­kiemelke­dőbb szerep­lője a Mynheer Peeperkornt ala­kító Gáspár Sándor. Amint meg­jelenik a szín­padon Madame Chauchat bom­lott elmé­jű szerető­jeként, a néző azon­nal fel­kapja a fejét, és Albin úr pisz­tollyal való látvá­nyos mutat­ványa után elő­ször ismét való­di befo­gadóvá válik.
Tovább

Játszótéri pofonok a felnőtteknek
Roman Polanski: Az öldöklés istene
Varga Viktor 2012 // 02. 13

A kérdés, hogy felkiáltó­jel, figyelmez­tetés lehet-e Az öldöklés istene, vagy élünk tovább mobil­csörgések és ölre menő szánal­mas viták, érdek­telen­ségek, személyes­kedések és kompro­misszum­hiányok között. Lehet, hogy mindez elkerül­hetetlen, és csak jó egy pilla­natra kívülről nézve magunkat...
Tovább

Tekintsünk előre!
Bernáth Zsolt: Sherlock Holmes nevében
Szegheő Csaba 2012 // 02. 13

A Sherlock Holmes nevében egy fiatal, duna­újvá­rosi baráti társa­ság kísér­lete arra, hogy fel­rázza a hazai műfaji fil­mek vilá­gát. Az alko­tó­csoport szimpa­tikus hozzá­állása és a helyen­ként szemet kápráz­tató filmes megoldá­sok biza­lomra ad­hat­nak okot a jövő­re nézve, még úgy is, hogy mos­tani film­jük suta forga­tó­könyve száj­húzós film­élménnyel fenye­geti a moziba téve­dőket.
Tovább

Valójában mennyire idegen?
Maxim Gorkij: Kispolgárok
Tóth Kata 2012 // 02. 07

A fal kidől, az addig össze­függő lejtő darabjai eltávo­lodnak egy­más­tól mintegy szige­teket alkotva, és a lakók, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy lép­kednek, mozog­nak tovább. Az ő rendjük azonban nem a miénk, mi mások vagyunk, ez csak egy törté­net, melynek fő­szerep­lői kicsi­nyesek, tehetet­lenek, csak panasz­kodnak, nem jutnak egyről a kettőre, szánal­masak... Kispolgárok.
Tovább

Superman és a nulladik világháború
Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték
Dúcz Erzsébet 2012 // 02. 07

A kiemelkedő intellek­tusú, könnyed elegan­ciájú és pazar humorú Sherlock ebben a részben (is) inkább tűnik egy Superman–MacGyver ötvö­zetnek, aki azért mindig előre végig­gondolja mozdu­latait, mielőtt meg­küzdene egy gonosz­tevővel. Ezt tekint­hetjük az ere­deti figura átmen­tésé­nek a mai néző számá­ra, ám az ered­mény félre­csúszik.
Tovább

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs legfrissebb száma

Bővebben