×

Lincoln, a legenda
Timur Berkmambetov: Abraham Lincoln, a vámpírvadász
Szegheő Csaba 2012.09.09

A film készítői törekedtek rá, hogy – a lehető­ségekhez mérten – tartsák magukat a törté­nelmi tények­hez, ezeket azon­ban vöröslő vérrel teli gó­tikus csu­porba már­tották, és addig áztat­ták őket, míg kellően szórakoz­tatóvá nem váltak. Lincoln édes­anyja például való­ban fiatalon elhunyt, a törté­nelem­könyvek azonban e halál­esetet inkább étel­mérge­zéssel, mint vámpír­táma­dással szokták össze­függésbe hozni.
Tovább

Távol a tizenkettesektől
Bordosi Blue: Moonshine and wine
Bornemissza Ádám 2012.08.31

Borsodi László remek dalokat ír, nagyon szeret­hetően énekel, gitáros­ként kimagasló ízlés­sel muzsikál. Az éne­kelt sorok közé fűzött dallamai a blues­gitáro­zás vaskos hagyo­mányai­ból merítenek, a stílus minden köte­lező frazír­jával és egyéni megszóla­lással fűsze­rezve. Ritmikai világa, dalla­mainak léleg­zése lenyű­göző, és olyan fokú szabad­ságot valósít meg ebben a sok szem­pontból kötött hagyo­mány­rend­szerben, ami párat­lan élménnyel aján­dékozza meg a hall­gatót.
Tovább

„Nagy az Isten, de nagyobb a hiánya”
Zalán Tibor: Fáradt kadenciák
Nemeh Diána 2012.08.31

Elmosódó vonások, a léte­zés nehe­zen meg­ragad­ható kon­túrjai– nem ideák, hanem érzel­mek kava­rognak a hang­zás ritmu­sával, a halál­vágy örvé­nyében. A magány, a tehetet­lenség, a fájda­lom, az üres­ség és az idegen­ség a kötet­ben legerő­telje­sebben meg­jelenő álla­potok, a pusztu­lással szembe­néző nem kap sem meg­nyug­vást, sem felol­do­zást senkitől. „nagy az Isten de nagyobb a hiánya” – állítja Zalán, felül­írva a nietzschei halott Istent, aki így nem csupán nincs, hanem hiányzik, aki ha mégis éppen van, akkor is csupán játszik.
Tovább

Mike varázslatos világa
Steven Soderbergh: Magic Mike
Szövényi-Lux Balázs 2012.08.31

Kizárólag nők­nek készült a Magic Mike? Nem, nem csak nekik, ugyanis leg­inkább meg­fele­lő humor­érzék, szokat­lanra nyitott­ság és érett­ség kell hozzá – még vélet­lenül sem a tini­lányok filmje ez. Vannak benne por­nog­ráf jele­netek? Nincse­nek, arányo­san, ízlé­sesen mutatják meg az intim vagy épp undo­rító helyze­teket is, de tizen­nyolc alatt így sem aján­lott meg­tekin­teni.
Tovább

Dallam és erő
Insane: Concord the World
Nagy Zoltán 2012.08.17

A Concord the World talán a kiadvány egyik legkímé­letlenebb darabja, amely jól mutatja, miként férhet meg egymás mellet dallam és erő ebben a stílusban, első­sorban az utóbbira helyezve a hang­súlyt. Maga a zene­kar is úgy nyilat­kozott, hogy ez a dal repre­zentálja a leg­jobban azt, amit a mai Insane kép­visel.
Tovább

Sabloncunami és közhelyágyú
Lisa Azuelos: LOL
Mészáros Csaba 2012.08.17

Hiába a jóga és a meditáció, létezik a Földön még olyan dolog, ami kibillent, sőt kirúg a lelki egyen­súlyból, és felbor­zolja az ideg­rend­szerem leg­apróbb szaka­szait is. És hogy megnézd-e a filmet? Ha tiné­dzser vagy, és valami igazán nagy igaz­ságot akarsz hallani az életről, és úgy érzed, hogy a sze­relem az egyet­len, ami hiányzik az éle­tedből, akkor SE.
Tovább

Elképzelt beteg
Szöllősi Mátyás: Állapotok
Pataky Adrienn 2012.08.17

Szöllősi Mátyás második kötete nagy vonalakban az első könyv, az Aktív kór­terem költői atti­tűdjét követi: szerke­zete és témái hason­lóak, egyes szöve­gek tovább is élnek az Állapotokban. Test és lélek beteg­sége, tompa félel­me, a folyto­nosság, de a változ(tat)ni vágyás igénye is jellemzi a verse­ket, amiket mint egy makacs kór – szerelem, hiány­érzet, vállalt magány? – diag­nózisa­ként is olvas­hatunk.
Tovább

A legrosszabb Pixar-film
Mark Andrews, Brenda Chapman: Merida, a bátor
Szövényi-Lux Balázs 2012.08.17

Hiába a bájos arc, a csodás vörös haj­tincsek, ha a forgató­könyvből hiányzik az érett­ség és az érzé­kenység, ha az alkotók inkább modern­kedni próbálnak ahelyett, hogy olyan körül­ményeket terem­tenének Merida köré, melyek­ben valóban kibon­takozna, és szeret­hetővé válna. Így a kis­hölgy­ről inkább Miley Cyrus „meg­ható” siker­törté­netei jutnak eszünkbe, mint egy bájos király­lány boldog­ság­kere­sése.
Tovább

Luzitán csavar
Moonspell: Alpha Noir / Omega White
Nagy Zoltán 2012.08.11

A napsütötte Portugália kapcsán a legtöbb ember aligha asszociál metál­zenére, pláne gótikus és black metálos ele­mekkel is operáló sötét fém­muzsikára. Mégis a húsz éve alakult Moonspell képviseli e kis országot a leg­inkább elismert­ként világ­szerte ebben a műfajban. Négy­évnyi hallga­tás után idén Alpha Noir címmel kiadták kilen­cedik sorleme­züket, amely érdekes zenei kont­rasztot mutat részben a zenekar eddigi élet­művét tekintve, részben pedig a zenei meg­újulást célba vevő kísér­letező kedvnek köszön­hetően.
Tovább

Végre, végre, világvége!
Lorene Scafaria: Míg a világvége el nem választ
Szegheő Csaba 2012.08.11

A Míg a világ­vége el nem választ című film egyik leg­nagyobb érdeme, hogy akár­mibe fog, azt ügyesen csinálja. Amikor humoros sze­retne lenni, akkor megnevet­teti a nézőit, ha a drámai­ságot célozza meg, a közön­ség elérzé­kenyül, ha pedig elgondol­kodtatni szeretne, képes töpren­gésre bírni az embereket.
Tovább

Térey János

1970-2019

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs legfrissebb száma

Bővebben