×

Nem ismerek magamra!
Sylvie Testud: Valaki más élete
Tímár Dalma 2012 // 09. 23

Mit tennénk, ha egyszer úgy ébred­nénk fel, nem emlék­szünk életünk nagy részére? Ha nem tudnánk fel­idézni az asztal­nál ülő gyer­meket, aki apá­nak vagy anyá­nak szólít minket? Ha nem jutna eszünkbe, hogyan építet­tük fel éle­tünket, pályán­kat? Amikor nem em­lékez­nénk arra, hogy kik is vagyunk való­jában?
Tovább

Habkönnyű háború
Warren Adler: A rózsák háborúja
Rédai Gergely 2012 // 09. 23

Adler története egy férfi és egy nő közös élet­útját beszéli el, a mesés idilltől indulva a teljes káoszig. Bár mély­lélek­tani kalan­dozásnak aligha nevez­hető a mű, a totális vég­letek között bejárt út nemcsak a meghök­kentő átfor­dulás meredek lépcső­fokait rajzolja elénk, de a kiinduló­pontként szolgáló „amerikai álom­ban” élő tipi­zált férfi és nő kapcso­latának üres­ségét is érzé­kelteti.
Tovább

„Én nejem, én férjem, én kutyám!”
Frédéric Beigbeder: A szerelem három évig tart
Tímár Dalma 2012 // 09. 23

„Teljesen mindegy, mikor és hogyan találod meg az Igazit, mennyire vagytok boldogok, s készülődtök-e már a házas­ságra, szerel­metek úgyis csak három évig fog tartani” – mondja ezt a tapasz­talt Marc Marronnier „a nyár legjobb romantikus vígjáté­kában.”
Tovább

Rohangáló gondolatok
Tony Gilroy: A Bourne-hagyaték
Szövényi-Lux Balázs 2012 // 09. 23

A körmönfont trilógia akkor kapott valódi lendü­letet (a második résszel), mikor a ren­dezői székbe bizo­nyos Paul Green­grass ugrott be, feszült­séget és karfa­szoron­gató hangu­latot hozva magával. Az új Bourne-filmnél, vagyis immár a ne­gyedik darabnál Tony Gilroy úgy érezte, eljött az idő, hogy saját kezébe vegye a teljes irányí­tást, és maga ren­dezze meg papír­jaiból a filmet. Talán nem kellett volna.
Tovább

Átléphető határ
Dunajcsik Mátyás: Balbec Beach
Toroczkay András 2012 // 09. 09

Olyan ez a kötet, mint a borítója. Egy fakó strandon – neve is van: Balbec Beach – boron­gós, szeles idő­ben hatal­mas, fekete-fehér csíkos sátrak közt pihen egy nő vagy férfi. Az is lehet, hogy nem pihen, már halott, nem tud­hatjuk pontosan – a kép inkább tűnő han­gulat, mint törté­net. Dunajcsik könyve eltalált pillana­taiban hason­lóan áttet­sző: úgy finom, úgy érzé­keny, úgy okos, hogy közben nem lesz öntet­szel­gően okos­kodó vagy művészies­kedő. Ilyen, amikor jó. Sajnos ezeknek az ellen­kezője is igaz rá.
Tovább

Valódi akusztikus metál
Ektomorf: The Acoustic
Fejes János 2012 // 09. 09

Puha, vadság­mentes dobmunka, túl domi­náns akusztikus­gitár-hangzás, gyakorta elbúj­tatott basszus, és persze a legszembe­tűnőbb: semmi vad ének, semmi üvöl­tözés, elő­kerül cserébe a repedt­fazék-kornyikálás, ami a felismer­hetetlen­ségig torzítja a torzítat­lanságra törekvő anyagot. Új rajon­gókat kétség­telenül nem fog szerezni a zene­kar ezzel a kiad­vánnyal – de talán nem is ez volt a cél. Felme­rülhet a kérdés, hogy mi végre készült egyál­talán ez az egész.
Tovább

Lenni vagy nem lenni
Tommy Lee Jones: A Sunset Limited
Soós Tamás 2012 // 09. 09

...ez itt a kérdés. Itt, a New York-i gettó egyik piszkos­szürke laká­sában, ahol egy ön­gyilkos­jelölt pro­fesszor diskurál egy vallá­sos munkás­emberrel. S hogy mi sülhet ki ebből? Ha ez a két ember Samuel L. Jackson és Tommy Lee Jones, akkor egy piszok jó ka­mara­dráma, ha pedig a for­gató­könyvet maga Cormac McCarthy írta, akkor akár fogad­hatunk is rá.
Tovább

Lincoln, a legenda
Timur Berkmambetov: Abraham Lincoln, a vámpírvadász
Szegheő Csaba 2012 // 09. 09

A film készítői törekedtek rá, hogy – a lehető­ségekhez mérten – tartsák magukat a törté­nelmi tények­hez, ezeket azon­ban vöröslő vérrel teli gó­tikus csu­porba már­tották, és addig áztat­ták őket, míg kellően szórakoz­tatóvá nem váltak. Lincoln édes­anyja például való­ban fiatalon elhunyt, a törté­nelem­könyvek azonban e halál­esetet inkább étel­mérge­zéssel, mint vámpír­táma­dással szokták össze­függésbe hozni.
Tovább

Távol a tizenkettesektől
Bordosi Blue: Moonshine and wine
Bornemissza Ádám 2012 // 08. 31

Borsodi László remek dalokat ír, nagyon szeret­hetően énekel, gitáros­ként kimagasló ízlés­sel muzsikál. Az éne­kelt sorok közé fűzött dallamai a blues­gitáro­zás vaskos hagyo­mányai­ból merítenek, a stílus minden köte­lező frazír­jával és egyéni megszóla­lással fűsze­rezve. Ritmikai világa, dalla­mainak léleg­zése lenyű­göző, és olyan fokú szabad­ságot valósít meg ebben a sok szem­pontból kötött hagyo­mány­rend­szerben, ami párat­lan élménnyel aján­dékozza meg a hall­gatót.
Tovább

„Nagy az Isten, de nagyobb a hiánya”
Zalán Tibor: Fáradt kadenciák
Nemeh Diána 2012 // 08. 31

Elmosódó vonások, a léte­zés nehe­zen meg­ragad­ható kon­túrjai– nem ideák, hanem érzel­mek kava­rognak a hang­zás ritmu­sával, a halál­vágy örvé­nyében. A magány, a tehetet­lenség, a fájda­lom, az üres­ség és az idegen­ség a kötet­ben legerő­telje­sebben meg­jelenő álla­potok, a pusztu­lással szembe­néző nem kap sem meg­nyug­vást, sem felol­do­zást senkitől. „nagy az Isten de nagyobb a hiánya” – állítja Zalán, felül­írva a nietzschei halott Istent, aki így nem csupán nincs, hanem hiányzik, aki ha mégis éppen van, akkor is csupán játszik.
Tovább

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs legfrissebb száma

Bővebben