Hibáink és egyéb defektjeink – 5+1 budapesti kiállítás, amiben ne keressük a hibát

1. Nobuyoshi Araki: Érzelmes utazás

Mai Manó Ház // 2019. október 15. – 2020. január 19.

A fotóművészet egyik élő klasszikusának, Nobuyoshi Arakinak szentelt kiállítást az év végére a Mai Manó Ház. Araki azt vallja: „Ha az ember élete unalmas, a fotói is unalmasak lesznek.” Ez a veszély őt biztosan nem fenyegeti – innovatív művei rendszeresen szembemennek a normákkal, a társadalmi érzékenységgel, és kíméletlen őszinteséggel mutatják be akár a mindennapokat a művész nászútjának pillanataival vagy szeretett macskája halálával, akár az utcai prostitúciót és a test kihasználását kimonóba öltözött vagy meztelen, kikötözött nőkkel. A fényképezés számára az emlékezéssel fonódik szorosan egybe: a folyamatosan eltűnő jelent kergeti és tárgyiasítja. Ahogy ő fogalmaz: „A fénykép megállítja a rekeszen nyitáskor-záráskor átfolyó időt.” A brutálisnak tűnő témák mélyén elevenen érződik a szeretet, mely a megismételhetetlen és folyton elvesző pillanatok és felé irányul Arakitól.

2. Kis Róka Csaba: New Disorder

Art Quarter Budapest // 2019. november 17. – 2020. január 5.

A narratív festészeti keretek közül való kilépés igényével született művek első összegző bemutatását láthatjuk Kis Róka Csabától az AQB-ben. A folyamatra már rávilágítottak festményei a 2014-es Weltschmerz és 2016-os Terjedő bomlás című kiállításán, most azonban a változás, amely a tudatos komponálás helyett az ösztönös gesztusfestészet felé mutat, mélységében is megtapasztalható. Arra ne készüljünk, hogy a művek világa könnyedebb és vidámabb lesz – az ironikus narratíva is felszámolódik. Ami marad, az a bomlás húsba markoló burjánzása, amiről nincs hová elfordítani a tekintetünket. A bizonytalan háttérből kitüremkedő, egyre felismerhetetlenebb testmaradványok folyamatosan alakulnak, és könnyen elhisszük, hogy egy új, eddig nem ismert rend van születőben.

3. A Fehér Vera és Altnőder Emese: A hibáinkkal együtt

Capa Központ // 2019. november 12. – 2020. január 6.

Az érzékelés sosem egyszólamú: ami valakinek hiba, másnak szép – ami önmagamban hiba, másnak érdekes. A Fehér Vera és Altnőder Emese ingyenesen megtekinthető kiállítása ezt a többszólamúságot hangsúlyozza technikai értelemben hibás fényképeikkel. Altnőder Emese dupla expozíciós képekből álló sorozata vissza-visszatérő hétköznapi motívumokat (hattyúk, kutyák, baráti társaságok meghitt pillanatai) emel ki és tesz szürreálissá az egymásra rétegződés révén. A Fehér Vera ugyanazon tárgyról egy színes és egy fekete-fehér képet exponál: a kiragadott pillanatok egyszerre tűnnek idegennek és bensőségesnek. A megkettőzött képi világok megjelenítése a fényképezés műfajának is szép allegóriája – a kiállítás maga pedig egy egyszerre hétköznapi és különös valóság többértelmű képét tárja elénk.

4. François Fiedler: Képpraxisok 2

Műcsarnok // 2019. december 4. – 2020. február 2.

A Műcsarnokban 2014-ben megrendezett Képpraxisok kiállításegyüttes idén folytatódik, és ennek keretében tekinthetjük meg François Fiedler – eredeti nevén Fiedler Ferenc – retrospektív tárlatát Várady Róbert, Jankovics Marcell, Lukács Andor és Alexander Gyenes kiállításaival párhuzamosan. „A fények festője”-ként aposztrofált Fiedler Jackson Pollock képalkotási metódusán alapul, amit sajátos felületi megoldásaival tesz egyedivé. Bonyolultan kidolgozott munkamódszerében mindvégig megőrzi a véletlen szerepét, de esetlegességét tudatosan kordában tartja, irányítja: egyfajta „szabályozott automatizmusként” írható le az alkotófolyamat. A vastag, kéregszerű struktúrává alakított festmények felszínén szándékos repedéseket hoz létre, amiket utólag is erodál karcolással, véséssel. A hasadásokból azonban előtűnnek a mélyebb rétegek: a hibákból kiragyog a belső fény.

5. Vera Molnár: Rendetlenség a rendben

Kiscelli Múzeum // 2019. október 30. – 2020. március 15.

Ha mintázatot próbálunk találni a kínálatban, nem tehetjük meg egy szabályt erősítő kivétel nélkül – ami, ha jobban megnézzük, talán mégsem lóg ki annyira a sorból. Vera Molnár a nemzetközi képzőművészet egyik legfontosabb és leginkább úttörő alkotója, akit már az ötvenes–hatvanas évektől foglalkoztat gép és ember viszonya (machine imaginaire), a számítógép által generált művészet kérdése. A komputerművészet egyik legfontosabb neve világszerte, életműve mégis ellenáll a kategóriáknak: sem nem konkrét, sem nem geometrikus absztrakt. Alapegysége a vonal, ami önmagában is egyfajta lírai választás, a vonalak hálózatba rendezésére és folytonos újraértelmezésére pedig a számítógép lesz az az eszköz, ami végtelen kombinációs lehetőséget kínál fel a számára. A döntés azonban emberi és egyedi, így Vera Molnár munkássága közel sem mechanikus és személytelen, ahogy azt egy komputeralapú művészet esetében gondolhatnánk. A művek ugyan a rend látszatát keltik, de a figyelmes nézőben egészen másféle érzéseket keltenek életre.

+1: Kód és algoritmus – Hommage à Vera Molnar

Vasarely Múzeum // 2019. október 9. – 2020. január 19.

A Vasarely Múzeum a Vera Molnár életmű-kiállítással párhuzamosan meghívásos tárlatot rendezett a művész tiszteletére. A kiállításon korai generatív munkák és a műfaj újabb útkeresései egyaránt szemügyre vehetők olyan alkotók szereplésével, mint Albert Ádám, Nemes Judit, Wolsky András, Szegedy Maszák Zoltán, Szíj Kamilla, Jan Schoonhoven, Mark Starel vagy éppen Harasztÿ István.