×

Zuhanó; A próza marad; Ellenanyag

Prágai Tamás

2004 // 11

Zuhanó


Már megint a reggeli nulla ellenállás.
Áthull a tisztán: fehérneműn, ágyhuzaton, matracon  –

lágy sár pincemagasságban  –

„…nehogy azt mondd, hogy túl nehéz a lelkem,
ezzel a fordulattal ne érd be, szívem  –
vagy azt hiszed, ezzel elodázható
a becsapódás?”

Talán becsapódik, talán becsapódtunk.
Pedig éppen csak dereng
a vulkanikus
mélyben valami alap,
éppen csak dereng fel  –
később talán foszfor és kövületek
közül majd rákacsint
valami posztneolit isten zöldes bronzszeme.

A próza marad


Dukay Nagy Ádámnak

Az egész hajam szerteszét megint,
pedig ráborul a kocsmalevegő,
ragacsos tüll  –
most meg éppen önazonos
vagyok vagy majdnem
(még jó volna, ha rossz boron túl
más is hevítene),

de  – és itt megtorpanok.
Lehetne máshogy, szebben?
Valaki kilépett belőlünk,
de útra nem vált, áll csak
a műszőlővel keretezett üvegajtó előtt,

s azt mondja: Pá! A verset viszem.
Mostantól keresni fogjuk,
ott kinn, aztán máshol is,
belőlünk való egy nagyságrend hiány,
vagy nagyobb, vagy majdnem akkora,
áll csak az ajtóban, haját simítja
kinn a frissben, nincs meg.

Ellenanyag


Márgás, sűrű testet vonszol át a szobán,
belülről érinti, csak néhány ponton,
hajszálnyira, hogy be ne roskadjon éppen
izom és hús kongó boltozata  –
félálomóriás
lapátkezek, buzogányvégtagok,
homokzsák nehézkedés  –
lezuhintja az ágyra  –

De akkor már
átjár a házon
a szellőztetés, és a szürkület
a mindenütt nyitott ablakon,

áthúz a testen is az ezüstös derengés  –

Elsimulnak a változás ráncai,
termelődni kezd
valami váladék belül,
megfoghatatlan, kásás klorofill
vagy állati nedv,
burjánzó, karfiolszerű,
egyre teltebb és tömörebb,
jótékony hatású ellenanyag.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben