×

Felhős

regényrészlet

Bratka László

2004 // 11

Epizódok a Falu életéből


Lányhús dögivel/1

A névjegyüket a Beatlesekkel leadó hatvanas évek, amikor… Huhh, a lelkesedéstől és a mohó álmélkodástól tikácsolva legszívesebben csak sorolná az ember a végtelenségig a neveket és az eseményeket, például: űrhajózás, Gagarin, beatmozgalom, Kerouac, amerikai egyetemi tüntetések a vietnami háború ellen, Zabriskie Point, polgárjogi mozgalom, Martin Luther King, a Kennedy-gyilkosság, Janis Joplin, Jimi Hendrix, Zabhegyező, Che Guevara, párizsi diáklázadások, Prágai Tavasz, gyarmatfelszabadító mozgalmak, Menzel, Pasolini, Fellini, Tarkovszkij, A mester és Margarita fölfedezése, Szolzsenyicin… És az, hogy a világ szem előtt lévő részén betiltották az iskolákban a testi fenyítéket…

Demokratikus és/vagy liberális forradalom söpörte el az – olykor önmaga paródiájává kövesült, az emberek többségének életlehetőségeit korlátozó – hagyományos értékeket, szerepeket. A lényeg (hogy savamat ne feledjem, és ne borsoljam tovább az olvasó idegeit): a hatvanas években született a világ, amelyik most lassan a vége felé közeledik.

A változások ciklon- és anticiklon- rendszerének egy kis felhőnyúlványa a falun is végiglegyintett. Ekkor alakult meg, mint tudjuk, a Toklász Terus hatalmas dudáinak égisze alatt a női kézilabdacsapat. Ekkor ment ki a forgalomból a gyufaskatulyából eszkábált játékautóhoz keréknek alkalmazható lyukas kétfilléres, és az Akkora pofont kapsz, hogy kiszédülsz a béketáborból szövegű fenyegetés helyett bejött az a becsmérlés, hogy: Préselt patkány. A patikárius-kisasszony – akinek megvolt a teljes Modern Könyvtár-sorozat – kidobta a rekamiét, és a földre tett matracon aludt, és ott fogadta be éjszakára, mint inspekciós kékharisnya, a kultúrházi író-olvasó találkozó után a faluban rekedt írókat-költőket.

Aztán hosszú évekre, kísérleti filmek forgatására még egy filmstúdió is alászállt az Olümposzról, mint vaddisznók a kukoricásba. Például a filmsztárság ígéretével elcsábították az összes lányt, de csábítani sem kellett, elbódította őket csak maga a művészi aura is, mint Juditot a hetedik szoba titka. Volt ott lányhús dögivel. A filmeseknek. Még a pattanásos képű pót-segédvilágosító gyerek is válogathatott a lányok közül.

Emiatt aztán mindennaposak voltak a verekedések a filmesek és a helybéli srácok közt. Ennek következtében évente összességében többévnyi táppénzes állományba kényszerültek az ifjú Tiborcok.

A munkaerő tömeges károsodása ellen felléptek volna a helyi fejesek, de még a megyei potentátok is, de hozzá sem tudtak kezdeni, mert képtelenek voltak kiszimatolni, hogyan fekszenek odafönn a lányaikat lefektető filmesek.

Szóval szinte korlátlan volt a művészi szabadság, legföljebb a falubeli srácok csikorgatták a fogukat, és rázták a zsebükben az öklüket az égre a nőhiány miatt.

Mint tudjuk, mint tudjuk, mint tudjuk…

Tudjuk, hogyan legitimálta a hatvanas évek elején a férfiak szemében az újonnan alakult kézilabdacsapatot az, ahogy a Toklász Terus három labdával – egy a kezében, kettő a szűk trikója alatt – a kapura tört. Most, negyven évvel később megint leakasztják a változások a szögről a Toklász nénivé bukésodott Terust, hogy az éveket lehántva róla visszanyerjék a hajdani prímababát.

Történt ugyanis, hogy amikor a huszonöt-milliomodik tanárral szemben is testi fenyítéket alkalmaztak a diákjai, még a világszellem is összeborzadt, és változásokat zúdított a világra. A változások lényege: aki tud, szerezzen sok pénzt, és a gazdagok – mindenféle felkarolási illúziók, az egyenlőségről szőtt álmok, a szegényeket kísérő botrányos jelenetek elviselése helyett – állítsanak a szegények és maguk közé vagyon- és biztonságiőr-falat.

(Azt is tudjuk, hogy a technika jelen színvonalán a világot ellátó primér termelés csak az emberek néhány százalékának ad munkát. [Mondjuk például, hogy a XV. században többtucatnyi jobbágyporta tartott el egy, a primér termelésben részt nem vevő személyt – poroszlót, íródeákot vagy filmest –, de ma néhány, idénymunkásokkal működő családi gazdaság élelmezni tud akár egy kisvárost is.] Így előtérbe került a primér termelés jövedelmének újra- és újraelosztására alapozó információ-, szolgáltató- és szabadidőipar, hogy sokaknak legyen munkája és jövedelme.)

Azt is tudjuk, hogy a falu, az idetelepedett, a bombatölcsérek csodás tulajdonságára bazírozó nemzetközi konzorcium révén rákapcsolódott a zúgó pénzáramra. A jövedelmek másodlagos elosztása végett aztán egymás után nyíltak a szabadidő-központok, konditermek, szépség- és fitneszszalonok.

Az egyik fitneszszalon Toklász nénit kívánja reklámhölgyének. Hisz tudjuk, hogy van az faluhelyen. Ha az egyik ember elkezd valamit, az után mennek a többiek; de csak azt követik, aki nem „gyüttment”, aki iránt megvan a bizalom. Ezért aztán a Toklász nénit, mint őslakost, és mint olyant is, aki a dudáival már bizonyított, munkába vette a szépségipar, hogy az elmúlt negyven évet lefejtve róla, úgy kihozzák belőle a régi Terust, mint annak a trendje, és ő legyen az Afrodité szépségszalon reklámhölgye.

Lányhús dögivel/2

Aztán olyan tervek is voltak, hogy a bombatölcsérekre bazírozó konzorcium dolgozóitól beszedett adóra építve mazsorettcsapatot szervez az önkormányzat. Így akartak munkaalkalmat teremteni a kallódó lányok számára, így kívánták jövedelemhez juttatni őket. A tervek szerint természetesen befektetést is jelentett volna az ügylet, hiszen a mazsorettekre, mint turistalátványosságra, idegenforgalmat lehetett volna alapozni, azon túl, hogy felvonulásaikkal emelték volna a piros betűs napok fényét!

De aztán dugásba dőlt a terv.

Történt ugyanis, hogy az emberek lányaira szemet vetett jó néhány sárkánycsődör felleg-legény, és teljesen leszoktak hozzájuk az égből. És ott lógtak a faluban éjjel-nappal. Éjjel, az még rendben is lett volna, hanem a nappalok! A lányok a tanfolyamon napi tíz órában sajátították el a menettánc szabályait, a botforgatás elemeit, tanultak koreográfiákat, fejlesztették ritmus- és térérzékelésüket (botot és pompont használva). A sárkány-srácok nem tudtak mihez kezdeni, amíg kedveseik a gyakorlatokon pomponoztak, úgyhogy a végén beszoktak a Vas Miki konditermébe, és ott gyúrtak, ott éltek társadalmi életet.

Ott gyúrtak a Vas Miki konditermében, aztán annak rendje-módja szerint az izomfejlesztőket is elkezdték szedni, és teljesen bezsongtak a koksztól. Eleinte csak a házakat hordták és borogatták egy kupacba, hogy mindenki válogassa ki és vigye haza a magáét. Hanem aztán istenigazából belehúztak a balhézásba, és már úgy nézett ki, hogy az általuk okozott kár és a hely erősödő rossz híre miatt kivonul a faluból a konzorcium.

Ekkor összeültek az önkormányzati agyak, és azt forogták ki, hogy rend csak akkor lesz, ha a sárkány-legények földre szállásának okát szüntetik meg, azaz – természetesen ideiglenesen – eltávolítják a faluból a lányokat. Nosza, tárgyalásokba is bocsátkoztak egy kóbor impresszárióval, hogy rábízzák a mazsorettcsapatot. Az impresszárió buldogarca, mandzsettából kilógó csupa szőr mancsa némi gyanakvást és ellenérzést keltett, de ezeket eloszlatta a bolhanyakörvében csillogó mogyorónyi gyémántok látványa. Végül aláírták a szerződést, hogy kétéves turnén megsétáltatja a lányokat a nagyvilágban.

Aztán valahogy elkallódott az egész mazsorettcsapat. Állítólag Lisszabon és Tanger közt elkártyázta őket az impresszárió; új gazdájuk pedig – egy kolumbiai kokainbáró – beolvasztatta és újraöntette őket golyvás törpének, hogy nyakuk duzzanatában szállítassa velük a drogot.

A sárkánycsődör felleg-legények értelmesebbje visszaküzdötte magát az égbe, a silányabb szortimentet viszont úgy hazavágta a koksz, hogy a falu csöveseivé lettek. Nekik már az is ünnep, ha a Töviske bá’, végképp közönség nélkül maradván, kannás borral becsalogatja őket a házába, hogy hallgassák a próféciáit.

Az ember-ifjakkal meg megint csak az van, hogy a fogukat csikorgatva a zsebükben rázzák az öklüket az égre a nőhiány miatt.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben