×

Debussy-prelűdök

Veszelka Attila

2004 // 08



(részlet)

Hangok és illatok áradnak az esti légben
Évi emlékének

Mit is mondhatnék (elérhetetlen messzi vagy),
hogy éppúgy bomolnak ki a pagodafák
a Szent György tér templomkertjében, s hullatják
éppúgy holdfénypermetben ázó szirmaik? Langy

július van, lásd, megint. Világol fenn a nagy
óra számlapja a tornyon, s kattogva jár
a szerkezet, mint akkoron (pár perce már
Gabriel Rosetti versét mormolom). Varangy

mozdul kutyámra lesve, fénylő műholdak
úsznak az acélkék csillagok között, vak
szemmel ejti mellére fejét a holt Fiú,

s a vén kínai fák hószín virágukat
csak szórják, szórják egyre. Márványfehér az út
(lassan bevérzi majd a józan virradat).


A lenhajú lány

Az átszűrt fényben lépkedsz könnyedén,
hajadba fűzik fák árnyékaik,
szemedben táncot jár a kert,
tűztáncuk lejtik bordó kardvirágok:
a lenge szélben izzó táncukat.

S te: karcsú testű, lenhajú, közöttük hajló,
e kékporos reggelbe szőve szállsz,
és messzi, vén harangok hangjain
hullsz át, csepegsz a lombokon.

Nem hagysz nyomot. Semmit sem hoztál,
el sem viszel. Öröktől itt éltél velünk,
áttörve minden dolgokon, akárha friss kötés
színén a vér, csupán azoknak láthatón,
akiknek régtől fogva nincsen már szavuk.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben