×

Az ikrek élete; Tangó; Egy tenorista, ha énekelni kezd; Talán a végről; Időjárás, szerelem és macska-egér játék; Többes szám; Az út megszakítása; La petite mort; Kozmetika

Ijjas Tamás

2004 // 08

Az ikrek élete


Szeretem, hogy nem is vérszerintiek. Csak, mint
az egymásra dobált ruhák szeretkezés előtt,
amikor a dezodorok új illatot kapnak.

Az egyik zselés tollal összeköti az idegen pontokat.
A kád előtt guggol, és cigizik. Néha berepül
hozzá egy véletlen galamb. Arcára hullnak a tollak.
Szereti, ahogy az ismeretlen kirajzolódik.

A másik érzelmeit és gyerekkori mackóit simogatja.
Majd eldugja őket, hogy ne fájjon neki az éjjeli
brummogás. Másnap meggyónja bűneit,
és szétosztja köztük az összes málnát.

Az egyik lánynak, a másik fiúnak öltözik,
de ha együtt vannak, már nem azok.
Nem kell egymásba szeretniük,
hogy összekeverjék a testük.

Szeretem, hogy nincs köztük vérvonal.
Hogy egymásra hajigálta a föld és az ég
a kávészínűt és a batikolt kéket.

Tangó


Többféleképpen érinthetjük egymást.
Elbújhatunk a térdig érő gazban, hol majd
egymáshoz ragad a homlokunk, mintha számháborúznánk.
Olyanok leszünk akkor, mint a sziámi ikrek.
Agyvelőink összekulcsolódnak – így szkanderezünk.
De az is lehet, hogy hosszan farkasszemet nézünk.
Persze te győzöl. Neked mindig szúrósabb a tekinteted.
Szemedből kikúszik a csipkerózsa, és összekaszabol.
Vagy eldugod a szíved valahol bennem, és nevetve
mondod: hideg, hideg. Én meg majd didergek
a libabőrös ég alatt, amíg forró nem lesz minden szavad.

Most csak táncolunk. Mint a méhek zsongunk
az olajfák körül, mert nincs ritmus,
csak az illat bódít minket.
Most jobbra és balra csavarjuk fejünket
– legyen közös a nemünk.
Vigyázz. Forgunk. A szembeszél hideg lesz.
Nehogy elfújja arcod, mint a nyárfa szöszét.
Ha tangózunk, tudom, szeretsz gyenge lenni.
Mint a labda remegni a gólrúgó láb előtt.
Ilyenkor én is játszom a macsót,
majdnem a földig döntelek: nézz fel.
Látod azt a lufit? Én engedtem magasba.
Most Holdnak hívják a tudatlanok.
Nevess csak. Azt hiszem, itt az idill ideje.
Ránk pattognak az égből régi kabátgombjaink.

Egy tenorista, ha énekelni kezd


Az asszony ingatag
Leejt ha ölbe kap
Mit ad csak pillanat
Felé ha ing a tag
Az asszony ingatag

Az asszony esztelen
Itala szesztelen
Rühell ha tesztelem
Milyen is meztelen
Az asszony esztelen

Az asszony büszkeség
Szeme csak üszkös ég
Kacsintó messzeség
Mit mond csak Grimm-mesék
Az asszony büszkeség

Az asszony mellbe vág
Főképp ha rám berág
Szép húsevő virág
Nő bennem mint a rák
Az asszony mellbe vág

Az asszony árucikk
Bögyös Playboy-nyuszid
Ha szádra kérsz puszit
Bukszád legyen ducibb
Az asszony árucikk

Az asszony rejtelem
Félek hogy nem felem
Keresve sem lelem
Szerelme jégverem
Az asszony rejtelem

Az asszony föltevés
Ha van – az túl kevés
Ha nincs – csak tökverés
Létében ott a rés
Az asszony föltevés

Talán a végről


Gerezdekre bontom a nap narancsát
Nem harapom levét sem facsarom kivárom
A muslicákat körözni a rothadás körül
Türelmes leszek mint saját gondolataimhoz
Lenyalogatom a kedves kezéről a citrus
Illatot túl sokat mosogatott bőre
Fénylik mint egy túlérett gyümölcs
Gondolataimat elhessegetem hagyom magam
Zuhanni mintha narancsot a gravitáció
Csak ez a naplemente ne lenne ilyen rózsás
Hajszálerektől színezett agyvelő

Időjárás, szerelem és macska-egér játék


Mikor tegnap szerelmes verset írtam,
beborult az ég, a könnyem eleredt,
dörgött a menny, a gyomrom görcsbe rándult,
rosszul lettem attól, hogy a következő sorban
le kell írnom: Szeretlek.
A papírt összegyűrtem, a macskának adtam játszani...
S bár most is írnék szemed tintájába mártott tollal
égszínkék szavakat, ha felhők nem takarnák papiros egemet...
Nem megy. Rossz az időjárás.
Így hát könnyem esője itat macskámnak újabb egeret.

Többes szám


Felkelés után kifésüljük hajunkból az idegenség
illatát. A tükörre lehelünk.
Céltáblának ez is megteszi, hogy oda-
képzeljünk egy régen látott arcot,
és felé hajítsuk az első mosolyunk.
Otthonunkban, mint zsúfolt buszon, úgyis
emlékek lábai között bukdácsolunk,
sűrűn bocsánatot kérve létezésünkért.
– Te csak maradj a naftalinszagban – mondjuk
egy női ruhának. Ragyog és vakító fehér,
ahogy elkápráztatjuk önmagunk. Majd elakad szavunk.
Újra dadogni kezdünk, mint a legelső előtt.
Ez maradt belőled. Fejedelmi többes. Hiányod jele.

Az út megszakítása


A döglött mókust ott találtuk
a főút melletti bozótosban, ahova
kiszálltunk a kocsiból pisilni. Valaki
behajította a sűrűjébe, ne kelljen
vezetés közben folyton a halálra gondolnia.
Emlékszem, ahogy a bogáncson
a két lila virág között ott lengett az az élettelen, vörös zászló;
nagyon megijedtem, hogy nem tudtam még sírva se fakadni.
Csak azt a mutatóujjat láttam, a plébános mutatóujját,
hogy a Halál angyala minden elsőszülöttre rálehelt,
ahol a szemöldökfán nem találta ott a vérrel festett jelet.
Másra nem emlékszem. Anya befogta szemem.
Csak így tudtam szükségemre figyelni.

La petite mort


(a nagy szürrealisták emlékére)

a légikisasszony keblei között a pihés madárka
ugrándozik bukdácsol szívem repülni tanul
gatyámban turkál egy bombaszakértő
hőbörög csupa negatív lelet sehol egy kicsi
robbanószerkezet elszállt elszállt az utolsó remény
a légikisasszony piheg azt hiszem szerelmes
szoknyáján a detektív 1001 ujjlenyomatot talál
izeg-mozog a nadrágomban repül a kismadár
a pilóta meggyónja a mikrofonnak tegnap megcsalta nejét
legszívesebben beteget jelentene ágyba zuhanna
egy apáca sírdogál van isten emberek
zuhanunk zuhanunk alattunk afrika
a légikisasszony mosolyog ölembe huppan
jaj mi lesz ha egyszer felébredek

Kozmetika


Vannak romlandó árucikkek. Ilyen az
ember is. Főleg, ha nőből van.
Ifjúságát, mint nagymama a lekvárt,
mindenféle furfanggal kezeli.
(Gyerekek, ez a barack lassan
hatvanéves, és még mindig ehető.)
A férfiak persze örök torkosak, szájpadlásukon
szétmállik a boldogság gyümölcshúsa.

A selymes bőr titkát a simogató
keze tudhatja csak, a szeretet
nem ismeri a szőrszálakat. Nincs
szebb, mint az ajkak gerezdnyi paradicsomából
kivillanó hófehér magocskák. Nincs
édesebb, mint két egymásba harapó gyümölcs.

A kozmetikus tudja, a bőr nem csomagolópapír,
a hám alatt nem ajándékba szánt óra ketyeg;
nem celofán befőttesüvegen, a sejtek
szőlőfürtjében nem az öröklét forrása bugyog.
A bőr: határ két ember között; kutyákkal,
fegyveresekkel őrzött terület. Miközben
szemölcsöt sütöget, hangosan felnevet. Ő tudja
a legjobban, ezt a nőt a határon túlra
nem az szökteti, akinek tetszeni akar.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben