×

Kakofónia; A kertben

Vitéz György

2004 // 06


Kakofónia


Egy euroutas följegyzéseiből
R. J. emlékére

Már az expresszen jobban éreztem magam,
Mint Gulliver, mikor Liliputnál partra szállt,
Vagy Crouse, mire föllelte szigetét.
Jött a határőr, úszónadrágban, cúgos lakkcipőben,
Mellén tetovált, poraiból élemedett főnix,
S szégyenkezve fölmutatott valóság-útlevelembe
Pecsétet ütött: KAKOFÓNIA AUTOGNÓM GŐZTÁRSASÁG,
BELÉPÉS DÍJTALAN, KILÉPÉS BIZONYTALAN

Megy a gőzös, nyílik az ablakon túli táj:
Szántanak-vetnek-aratnak-szüretelnek mind egyszerre.
Felszarvazott állatok a legelőn, futnak az állomások:
Perecvár, Zsámoly, Sörkút, Érdek, Butageci.
Lassít a szerelvény, a harmadik vágányra bejár,
S a második üveg kettő harminckor indul.
A párizsi gyors is befut, fütyöli a Marseillaise-t.
Nem jöttek, csak órák, kiabálja egy disztingvált úriember
(a bandi, már megint, morogja egy szomszéd utas),
idős, ősz állóóra urak, cserfes faliórák,
aranyos Doxák, Omegák, vágott szemű japán karórák
(a felszabadítók álmaiból kikandikálnak).

A bandi visszavonul a restibe.
Hozzatok két demizsonnal!
Kilépek a térre. Zaj, nyüzsgés, vita az újságárus körül.
Ordít a főcím: AZ IPAFAI PAPNAK FAPIPÁJA VAN!
Csodálkozom. Ön bizonyára idegen,
Szól hozzám egy kakofón polgár. Különben tudná,
Ez honunk legnagyobb problémája. Ez!
Sarkonként másképp hívják a teret: ELTÉR, KITÉR,
HÁTTÉR, KÁRTÉR s csak egyszerűen TÉR.

Konceptuális szobor a közepén. Forgó talapzaton
Vaskos, hosszú szekérrúd. Címe: KIFELÉ ÁLL
(S minden irányban forgatható)
A Michelin Guide is említi mint a térből induló
Senki Alfonz sugárutat, ahol a látnivalók láthatók,
Mint például Kőmíves Kelemen Köntörfalazó iskolája,
Dr. Vetélő Vidor világhírű szülészeti klinikája,
A világbiztonság őre, záloga a Láthatatlan Légió,
Főhadiszállása acél-üveg felhőkarcoló,
Monumentális forgóajtója fölött a címer:
Két keresztbe tett teniszütő, s alatta
Szerény jelmondatuk: ZSIVÁNYBÓL LESZ A LEGJOBB PANDÚR.
S lejjebb, a háromemeletes Könyvtemető.
A polcokon díszes múmiák sorakoznak,
Sokszínű szarkofágok, ki nem bontható koporsók
(a halottakról jót – de többnyire semmit),
a kapu alatt kigöngyölt kiáltvány:
Csak az íróknak van joguk a kakofón nemzetet csepülni,
de azoknak kötelező!
A déli oldal a vendég(lő)oldal, hol a vendég lő, és összerogy a pincér,
Ott a táncterem, hol Maszt úr bálozik hetente,
S a betűk nekropoliszával szemben a költők törzshelye,
A Klapancia kávéház. Mellette csehók, szerény lebujok,
A Dőzsöl, az Éhkopp, a Kisparazita.

Lassan leérek a partra. Ahol a nagy Duna folyik.
Ahol a nagy duma folyik.
Ahol a város egyetlen szomorú embere,
az a bronzba öntött
nézi a kávébarna, megrokkant vizen
a dinnyehéjak flottatüntetését.
Szemben, a hegyen egykori kártyakirályok újjászületett palotája.
Egy pillanatra abszurd érzés fog el,
Hogy arrafelé lakhattam valaha én is,
Egy dombra futó utca elején.
De más neve volt annak az országnak,
Ott honos voltam. Itt fizetővendég.
Ezek voltak az első nap látnivalói.

A kertben


A sinkófa árnyékában heverészek
Zizegnek ágain elorzott levelek
Ide is oda is lenyúltak izzadó kezek
Lázálmaimra nem jut aszpirin
Az összeharácsolt kert fogoly virágai
Nemzetközi beavatkozásért esedeznek
Mentsétek meg tulipán lelkeinket
Nem jut kóromra (kórom-fekete) varázslatos gyógyír
A harmadik menetben kiütéssel győz a tífusz
Lázálmaimra nem jut pszichiáter
Liliomágyások közt öklök fogannak
Liliom ágyasok közt elvész a szüzesség
Veled lennék az érett piros paradicsomban
Ökröket fogatnak nehéz ekék elé
Kifordulnak a közömbös rögök
S az elveszett év fönnmaradt csimaszai (pimaszai)
Napfényre kerülnek.

Lehetetlen hogy ez és ennyi lett volna az élet
Az életem segítsetek mert meg kell értenem
Mielőtt a nagy rendelőbe szólítanának
Hogy nem sikkasztott létet álmodtam
Nem sinkófa alatt fogok mormotaként szunnyadni
Igazi alma cseresznye körte meg még fügefa is
Nő a kertemben (nincs mit kertelnem)
Nemcsak ököl fakad sziszegő szóból
Kezünk alól gólyahír kél meg kék minililiom
Délceg delfinium százszorszép kegyes tearózsa
És szamóca el ne feledd a szamócát
(This is all ours Mary. Mary in the green-gold Canadian Spring
in the grass scented birdsong evening don’t be afraid
I love you forever and a day.)*

*Ez mind a miénk, Mary. Mary, a zöld-arany kanadai tavaszban,
fűillatú madárdalos estén, ne félj,
mindörökkön-örökké szeretlek.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben