×

Már csak ők látnák; Az emlékmentő

Marsall László

2003 // 10


Már csak ők látnák


Emlékek gyűjtése
tű keresése a szénakazalban,
kotorászni a kozmikus porban,
villan itt-ott –
szénláncra akasztott
volt kapanyél.
A fürkésző szem látja
kék szemek íriszét,
igazítja elme:
már négyszögű oválisok.

A lehető emlékek
véges és határtalan szigetén
leleteivel együtt lebeg
a gyűjtögető maga is,
már csak ők látnák,
az emlékezetből kipergettek,
a feledettek – egyedül az övék –,
ha vesztével porlik az emlékező,
szóródik törekükbe szanaszét.

Az emlékmentő


Ágh Istvánnak

Vénséges gondoskodással
összegereblyézi emlékei maradékát,
Házból, Határból, Országból.
Apakéz koccanása.
Anyamell biccenése.
Lótompor feszülése.
Kerengéses diólevél.
Földet együk sem érint már.

Képzetes felhő királyvizével
permetezi hozadékát: magán-esőztetés,
alája gyújt: magán-párolás,
a „szálljatok édeseim”
imperatívusza: fölszökdösők
őszi derengésben: magán-kémia.

Ott kell elkapdosnia őket,
hol már-már lehetetlen.
Kisujj begyéből kipiszkált szálka,
mintha sokszorozódna sorokká
távlatos és benső sugalmazás:
„kérem, ha megtartanál…”
Sors. Poétika. Titkos Művelet.

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben