×

A betörő és a bútorok

egyfelvonásos

Vörös István

2003 // 04



SZEREPLŐK:

TÜKÖR

VITRIN

SZŐNYEG

ASZTAL

RÁDIÓ

SZEKRÉNY

SZÉK

PÁNCÉLSZEKRÉNY

KÖNYVESPOLC

AJTÓ

KÖVÉR

SOVÁNY

ESZTER

TAMÁS

Történik? Igen, de kicsit lassan.

Ahogy egy falábat lehet behajlítani.

A figurákról nincs kikötve, hogy férfi vagy nő játssza őket, a jelmez lehet kétértelmű, mindkét irányba vagy épp egyik irányba se utaló. Ez vonatkozik a betörők, a Kövér és Sovány alakjára, de némileg még a háziakra, Eszterre és Tamásra is.

1. jelenet

Üres, díszlet nélküli szoba, de ez egyelőre nem látszik, mert sötét van. A kép fokozatosan kivilágosodik, csak szereplők vannak a színen, az öltözékük nem embernek mutatja őket. Bútorok. Van, amelyik a földön fekszik (Szőnyeg), van, amelyik a falnak dől (Szekrény). Ők a díszletek. Csakhogy akkor szereplők nincsenek.

TÜKÖR Szerelmes vagyok beléd.

VITRIN Szerelmes vagy belém?

SZŐNYEG Azt hiszem, inkább nekem mondta.

ASZTAL Téged nem is lát.

RÁDIÓ Halljátok? Valaki bejött a szomszéd szobába.

TÜKÖR Csak a szekrény recseg.

SZEKRÉNY Kérem, én nem recsegek.

RÁDIÓ Valaki járkál a szomszéd szobában.

VITRIN Biztos Tamás jött haza, vagy Eszter.

SZÉK Ki az az Eszter?

ASZTAL Te ilyen buta vagy? Hát aki rajtad szokott ülni.

SZÉK Énrajtam nem szokott senki ülni. Nem vagyok én szék.

TÜKÖR De, éppen az vagy. Nézz rám, ha nem hiszed!

SZÉK Babonaság azt hinni, a tükörben önmagunkat pillantjuk meg.

SZŐNYEG Ez avval sincs tisztában, ki ő.

VITRIN Végül is kibe vagy szerelmes?

TÜKÖR Téged bezárnak, én kinyílok. Egy hozzám hasonlóba.

ASZTAL Á, reménytelen! Az ajtó csak önmagát szereti.

RÁDIÓ Ismétlem, valaki jár a szomszéd szobában.

SZŐNYEG Ezek nem Eszterék lépései. Idegenek járkálnak odaát.

RÁDIÓ Azt mondom, betörők.

SZEKRÉNY Nem szeretném, ha fölfeszítenének.

PÁNCÉLSZEKRÉNY Én se, ha föltörnének.

VITRIN Ha betörnék az üvegemet.

KÖNYVESPOLC Én nem félek.

SZŐNYEG Te sose félsz semmitől.

PÁNCÉLSZEKRÉNY Nagyokos.

SZŐNYEG Én talán nem is bánnám, ha föltekernének.

RÁDIÓ Igen, betörők.

AJTÓ (kinyílik) Már jönnek is.

2. jelenet

Két betörő lép be. Karikaturisztikusan betörőnek vannak öltözve, kezükben zsák, oldalukon kulcscsomó, fejükön harisnya, az egyik alacsony, a másik magas, vagy az egyik férfi, a másik nő, vagy az egyik kövér, a másik sovány, nevezzük így őket.

SOVÁNY Ki mondta neked, hogy ez egy kincsesbánya?

KÖVÉR Lehet, hogy elnéztük a címet?

SOVÁNY Ezt hogy érted?

KÖVÉR Jó városba jöttünk egyáltalán?

SOVÁNY Csak a szomszéd utcába mentünk át, nem emlékszel?

KÖVÉR Ki mondta neked, hogy ez egy kincsesbánya?

SOVÁNY Te.

KÖVÉR Ezt hogy érted?

SOVÁNY Úgy, hogy szóltál, van egy tuti tipped.

KÖVÉR Te még bedőlsz nekem?

SOVÁNY Már megint vicceltél?

KÖVÉR Dehogy. Kíváncsi voltam, hogy milyen itt. Egyszer olyan furcsa fényeket láttam az ablakban.

SOVÁNY Micsoda?

KÖVÉR Nem tudom. Furcsa fényeket láttam.

SOVÁNY Azért kellett ide betörnünk?

KÖVÉR Ez a szakmánk.

SOVÁNY Te betörőnek tartod magad?

KÖVÉR Te nem?

SOVÁNY El is süllyednék a szégyentől.

KÖVÉR De ebből élünk.

SOVÁNY Én művész vagyok.

KÖVÉR Akkor nézz már körül, nem látsz-e valami értékeset.

SOVÁNY (lerángatja a fejéről a harisnyát) Ebben nem lehet levegőt kapni. Mindjárt megfulladok.

KÖVÉR Érdekes, engem egyáltalán nem zavar. Legalább nem vagyok önmagam.

SOVÁNY Te sose vagy önmagad.

KÖVÉR Gondolod?

SOVÁNY Nem kéne már valamit csinálnunk?

KÖVÉR Mit szónál egy parti ultihoz?

SOVÁNY Úgy értem, dolgoznunk.

KÖVÉR Takarítsanak itt a háziak!

SOVÁNY Össze kéne szedni ezt-azt.

A vitrin ajtaja váratlanul kinyílik, kipottyan belőle egy lila műanyag fogmosópohár.

KÖVÉR Mi volt ez?

SOVÁNY (észreveszi a poharat, odalép, fölveszi) Ezt nézd meg. Ez gyönyörű.

KÖVÉR Mondtam, hogy érdemes idejönnünk.

SOVÁNY Te csak valami fényekről beszéltél.

KÖVÉR (a vitrinhez lép, elkezdi belőle a zsákba szórni a műanyag poharakat és hasonló edényeket, morog) Még hogy ide nem volt érdemes betörni.

SOVÁNY Ez nem betörés.

SZÉK (belenyúl a zsákba, néhány poharat kivesz belőle, fölteszi az asztalra)

KÖVÉR (észreveszi az asztalon levő dolgokat) Ide nézz, itt is van!

SOVÁNY Pfuj! Ez el sincs mosogatva. Teszed vissza!

KÖVÉR (elkezd a zsákból visszarámolni a vitrinbe)

TÜKÖR (halkan suttogva a vitrinnek) Te, ezek egész rendesek.

VITRIN (még halkabban válaszol) Ha a te hasadban matatnának, nem lennél olyan lelkes.

SOVÁNY (a szekrényhez lép, kinyitja, szemmel láthatólag nincs benne semmi) Itt is gyönyörű dolgok vannak!

KÖVÉR Akkor legalább azt nem kéne itt hagyni.

SOVÁNY (odafordul, meglepődik) Te mit csinálsz?

KÖVÉR Amit mondtál. Visszapakolok.

SOVÁNY Nem rendet rakni jöttünk ide.

KÖVÉR Rajtad nem lehet kiigazodni.

SOVÁNY Nekem se mindig sikerül. De azért ne pakolj vissza a vitrinbe.

VITRIN (csakhogy most már ő szedegeti ki a zsákból a dolgokat. Közben odasúgja a szőnyegnek) Ez egy kórboncnok.

SZŐNYEG Mi nem vagyunk halott tárgyak, mi élünk.

SOVÁNY Ki él szerinted?

KÖVÉR Egy szót se szóltam.

RÁDIÓ Vigyázzatok, meghallottak minket!

SZEKRÉNY (belenyúl a Sovány zakózsebébe) Hű, ennek milyen vastag a pénztárcája.

ASZTAL Ne lopj!

SZÉK Ne ölj!

SZŐNYEG Ne paráználkodj. De én azért nem bánnám, ha végre egyszer fölcsavarnának.

SZEKRÉNY (kiveszi a pénztárcát, és elrejti a saját polca mélyén) Én csak kíváncsi vagyok.

KÖVÉR Te, itt valaki sutyorog.

SOVÁNY (hirtelen a zsebéhez kap) Eltűnt a pénztárcám.

KÖVÉR Képzelődsz. Most mi vagyunk a tolvajok, nem minket lopnak meg.

SOVÁNY Azt hiszed?

KÖVÉR Te, itt valaki sutyorog.

SOVÁNY Most én szóltam. Nincs itt rajtunk kívül senki.

KÖVÉR És a pénztárcád?

SOVÁNY Biztos letettem a másik szobában.

KÖVÉR Minek veszed elő? Még jó, hogy névjegyet nem osztogatsz.

SOVÁNY (kiszalad)

KÖVÉR (a tükör elé lép) Egész jól nézek ki. Mintha fogytam volna az utóbbi időben.

TÜKÖR Szerelmes vagyok beléd.

KÖVÉR Szerelmes vagy belém?

VITRIN Azt hiszem, inkább nekem mondta.

KÖVÉR Mi van velem? Magamban beszélek? A végén még baj lesz ebből. (Ő is kimegy.)

3. jelenet

RÁDIÓ Mi van velem? Magamban beszélek? A végén még baj lesz ebből.

SZŐNYEG Mért gúnyolod, olyan aranyos!

SZÉK Az a dagadék? Én végig attól rettegtem, hogy rám ül.

SZŐNYEG Én meg tudjátok, mit szerettem volna? Ha az a sovány lelövi, aztán a hullát rám fekteti, belém csavarja, és abban hurcolja el a folyóig.

RÁDIÓ Öngyilkos akarsz lenni?

SZŐNYEG Dehogy. Bedobott volna minket a vízbe, én akkor letekeredek róla, és valahol lejjebb partra vetődöm.

SZÉK De jó lehet szőnyegnek lenni!

KÖNYVESPOLC Vagy inkább szerelmesnek.

PÁNCÉLSZEKRÉNY Ha ez szerelemes, akkor én akvárium vagyok.

SZÉK Mért, beléd nem fagyasztott halat szoktak tenni?

ASZTAL Az a mélyhűtő, kint a konyhában. Észre se vetted, hogy behoztak?

SZÉK Sokat alszom mostanában.

SZŐNYEG Szóval szerinted én nem vagyok szerelmes?

PÁNCÉLSZEKRÉNY Neked annak a férfinak csak a teste kell, aztán ha megkaptad, már nem törődsz vele.

SZŐNYEG Lehet, hogy igazad van. Akkor inkább nem tekeredek le róla, lehúzom a mélybe, együtt hemperedünk bele az iszapágyba.

ASZTAL Te mindig csak arra tudsz gondolni?

SZÉK Az alvásra? Nem is sejtitek, mennyire szeretnék ágyban aludni egyszer.

RÁDIÓ Micsoda perverz ötlet.

4. jelenet

KÖVÉR (visszajön) Na, végre rájöttem, a rádió volt bekapcsolva. (Odalép, lekapcsolja.)

RÁDIÓ Segítség!

SZŐNYEG Csakhogy elhallgatott.

KÖVÉR Biztos azért hagyták bekapcsolva, hogy elriassza a betörőket. Bölcs óvintézkedés.

SZŐNYEG Szerelmes vagyok beléd.

KÖVÉR (észreveszi a szőnyeget) Micsoda gyönyörű szőnyeg!

TÜKÖR Szerelmes vagy belém? Nem tudom viszonozni.

VITRIN Téged nem is lát. És a Kövér is csak magát nézte benned.

TÜKÖR Babonaság azt hinni, a tükörben önmagunkat pillantjuk meg.

SZŐNYEG De nem is téged.

KÖVÉR (lehajol a szőnyeghez, megtapintja) Perzsa. Nem, afgán. De lehet, hogy angolai. Kár, hogy szőnyegben nem utazunk.

SZŐNYEG Szerelmes vagyok beléd.

KÖVÉR (mintha megértené) Szerelmes vagy belém? Nem tudom viszonozni.

TÜKÖR Micsoda gyönyörű szőnyeg!

VITRIN Most persze észreveszed. De eddig úgy tettél, mintha nem is látnád!

KÖVÉR (föláll) Kihez beszélek? (Odalép a tükör elé, belebámul.) Lehet, hogy amit csinálunk, bűn?

SZŐNYEG Dehogy.

KÖNYVESPOLC Dehogynem.

KÖVÉR Én eddig nem hittem el a bűnről szóló mesét.

KÖNYVESPOLC És miben hittél?

KÖVÉR Ezen nem sokat gondolkoztam.

ASZTAL Minek is gondolkodni. A gondolkodás butít.

KÖVÉR Ki az, aki hozzám beszél?

RÁDIÓ A saját lelkiismereted.

KÖVÉR (a rádióra mered) De hiszen én ezt kikapacsoltam.

RÁDIÓ A lelkiismeretet nem lehet kikapcsolni.

SZŐNYEG Hagyjátok abba ezt a fellengzős dumát.

KÖVÉR Alighanem megőrültem.

SZEKRÉNY (nyikorogva tárni kezdi az ajtóit) Hamarosan megpillantod Istent!

KÖVÉR Meg fogok halni?

SZŐNYEG Hagyjátok már békén szegényt!

5. jelenet

Egy durranással elsötétedik minden.

KÖVÉR Már meg is haltam? Vagy az Isten néger?

SOVÁNY (kiabál kintről) Áramszünet. Mit csinálsz te odaát? Rádiózol?

KÖVÉR (önsajnálattal) Ki szólít?

SOVÁNY Mégis ki? Hát én.

KÖVÉR Azt bárki mondhatja.

SOVÁNY (zseblámpával a kezében belép az ajtón) Kire számítasz? Odahaza talán beszél az asztal? (A zseblámpa fényével keresgélni kezdi a Kövért.) Még szerencse, hogy van felszerelésem.

RÁDIÓ A barátodat elfogtuk.

SOVÁNY Rendőrség? Mindent megmagyarázok.

KÖVÉR (megmozdul az árnyékban) Ne ijedezz már! Nem kéne elvinnünk ezt a szőnyeget?

SOVÁNY Te marha. Nem bírom megszokni a tréfáidat. Szőnyeggel nem foglalkozunk. Már a lépcsőházban lebuknánk.

KÖVÉR Ha nem, nem. De én akkor itt maradok. Nem tudok meglenni nélküle.

SOVÁNY (nevet) Hát maradj itt.

KÖVÉR Most nem viccelek.

Visszajön a fény.

SOVÁNY Tényleg áramszünet volt.

KÖVÉR (a sötétben furcsa átalakuláson ment keresztül. Harisnyás fején megjelent egy lámpabura) Meglett a pénztárcád?

SOVÁNY (zavartan) Nem. Ez pedig nagy baj. Egyrészt benne van az összes pénz, amit délelőtt az ócskástól kaptunk, másrészt néhány névre szóló benzinszámla.

KÖVÉR (szétnéz, a burában kis körte világít a feje fölött) Ez csapda. Ez az egész lakás egy gonosz csapda.

SOVÁNY Két dolgot tehetünk. Vagy megkeressük a pénztárcámat, és akkor folytathatjuk a munkát, vagy szépen visszapakolunk mindent, és bízunk abban, hogy a becsületes megtaláló viszszajuttatja a tárcámat.

SZEKRÉNY (a színpad közepére dobja a pénztárcát) Ezek tényleg rendesek.

KÖVÉR Én eddig nem hittem el a becsületről szóló mesét.

TÜKÖR Nahát, te meg a piszkafába vagy szerelmes?

KÖVÉR (észreveszi a tárcát) Nézd, mi van ott!

SZEKRÉNY Ugyan. Csak szerettem volna becsületes lenni.

PÁNCÉLSZEKRÉNY Ökör!

KÖVÉR (fölveszi a pénztárcát, megszámolja a bankjegyeket, a felét zsebre teszi) A biztonság kedvéért.

SOVÁNY (kikapja a tárcát a kezéből, széttépi a számlákat, és a levegőbe hajítja a fecniket, a papírok a levegőben pörögnek) A biztonság kedvéért.

KÖVÉR Most már csakugyan nem lehet semmi baj.

RÁDIÓ Én eddig nem hittem el a betörőkről szóló mesét.

SOVÁNY Mért kapcsoltad be a rádiót?

KÖVÉR Az előbb épp kikapcsoltam.

SOVÁNY De most szól.

KÖVÉR Nem hallok semmit.

SOVÁNY Mi van veled? Olyan furcsa vagy.

KÖVÉR Gyerünk dolgozni.

PÁNCÉLSZEKRÉNY Kár volt megbízni bennük. Újrakezdik.

SZŐNYEG Akkor még van remény.

SOVÁNY Állj csak meg! Nézz rám! Van rajtad valami furcsa.

KÖVÉR (megigazítja fején a lámpaburát) Mi lenne?

SOVÁNY Nem tudom. De valami nem stimmel.

KÖVÉR (a tükör elé lép) Egész jól nézek ki. Mintha fogytam volna az utóbbi időben.

TÜKÖR Szerelmes vagyok beléd.

KÖVÉR Szerelmes vagy belém?

SOVÁNY Mit mondtál?

KÖVÉR Semmit, csak képzelődsz.

SOVÁNY Inkább te képzelődsz. Mért lennék szerelmes beléd?

KÖVÉR Azt neked kell tudnod.

SOVÁNY De nem tudok semmi ilyesmiről.

KÖVÉR A közös munka nagyon közel hozhatja az embereket.

SOVÁNY Én egyáltalán nem dolgozom semmit.

KÖVÉR És amit most csinálunk?

SOVÁNY Az nem munka. Csak a te furcsa fényeidet keressük.

KÖVÉR Valaki járkál a szomszéd szobában.

SOVÁNY Csak a szekrény recseg.

SZEKRÉNY Kérem, én nem recsegek.

SOVÁNY Akkor biztos Tamás jött haza, vagy Eszter.

KÖVÉR Ki az az Eszter?

SOVÁNY Te ilyen buta vagy? Nem olvastad el a névtáblát, mikor bejöttünk?

KÖVÉR Nem szeretek olvasni.

KÖNYVESPOLC Úristen, micsoda kulturálatlan alakok!

SOVÁNY Bocsánat, de én elolvastam.

KÖVÉR Most kihez beszélsz?

SOVÁNY Te nem hallod? Hát a bútorokhoz.

KÖVÉR (kényszeredetten nevet) Már megint felültél nekem.

SOVÁNY Azért az egész világ nem a te tréfád!

KÖVÉR Hanem kié?

SOVÁNY Azt jó lenne tudni.

KÖVÉR Lehet, hogy ő járkál a szomszéd szobában? (Kirohan.)

SOVÁNY Isten? Nem valószínű.

6. jelenet

RÁDIÓ Pszt! Hallasz engem? Nem kapcsolnál vissza?

SOVÁNY (odalép a rádióhoz) De hiszen szólsz.

RÁDIÓ Persze, csak áram nélkül olyan nehéz.

SOVÁNY Elvonási tünetek? Szenvedélybetegség?

RÁDIÓ Egyszerűen jó íze van az áramnak.

SOVÁNY Megkóstoljam?

RÁDIÓ Nem ajánlom.

SOVÁNY Megvan, mi volt olyan furcsa rajta! Két villanykörte volt a szeme helyén.

RÁDIÓ Ugyan. Egy ember se tud állólámpává változni.

SOVÁNY Hát ez igaz. (Bekapcsolja a rádiót.)

RÁDIÓ Halló, itt a Münchhausen Rádió, Atlantisz. Híreket mondunk.

SOVÁNY (kikapcsolja) Most inkább ne.

RÁDIÓ Segítség!

KÖNYVESPOLC Jól tetted. Sokkal fontosabb dolog olvasni.

PÁNCÉLSZEKRÉNY Nem, a pénz a legfontosabb.

ASZTAL Az evés.

KÖNYVESPOLC Melletted is lehet olvasni.

ASZTAL Utálom, ha könyvet tesznek rám, nagyon nyom.

SZÉK A legfontosabb az ülés.

SOVÁNY Igen, azt hiszem, ülni fogunk, ha idejében el nem tűnünk innen.

SZŐNYEG Ne menjetek még!

SZEKRÉNY Tényleg. Nem maradhatnátok itt?

SZŐNYEG Nekem Laci megígérte.

SOVÁNY Miféle Laci?

SZŐNYEG Hát nem úgy hívják a barátodat?

SOVÁNY Nem. Egy szavát se higgyétek el!

SZŐNYEG Becsapott volna?

SOVÁNY Dehogy, nagyon rendes fiú, hűséges. Minden jót el lehet mondani róla, csak egyáltalán nincs emlékezete.

SZEKRÉNY (a szőnyegre vihog) Akkor téged máris elfelejtett!

SOVÁNY A saját nevére sem emlékszik.

SZŐNYEG Mért, mi a neve?

SOVÁNY Mi is? Hirtelen nem jut eszembe.

SZEKRÉNY Ti közénk valók vagytok. Nem akarsz te is itt maradni?

SOVÁNY Ne higgyetek Lacinak, ő aztán biztos nem marad.

SZŐNYEG (lelkesen) Hát mégis Lacinak hívják?

SOVÁNY Mi másnak?

SZEKRÉNY Mondjuk, Tamás, Botond, Tas, Xavér, Csizmácska, Csontváz, Edina, Bodza.

SZÉK Kik ezek?

AJTÓ Betörők.

SOVÁNY Vagy inkább rendőrök.

SZEKRÉNY Ezek csak nevek.

SOVÁNY Kezdetben van a név, aztán jön a többi.

KÖNYVESPOLC Nem a név, az Ige.

VITRIN (a Soványhoz) Te vallásos vagy?

SOVÁNY Persze.

PÁNCÉLSZEKRÉNY Na, már csak ez kellett. Egy szentfazék.

SOVÁNY Azaz dehogy.

ASZTAL Egy fazék? Akármilyen forró, rám tehetitek. Mi a vacsora?

KÖNYVESPOLC Te abból úgysem kapsz!

ASZTAL Dehogynem. Mindig leesznek.

SZÉK Mázlista.

SZŐNYEG Szerencsétlen.

SOVÁNY Hol az ablak? Hol szűrődtek itt ki fények? Van itt ablak egyáltalán?

Meggyullad egy hátsó reflektor, fényt vet a padlóra, de egyéb semmi nem jelzi az ablakot.

RÁDIÓ (előzékenyen) Ott a falon találod.

SOVÁNY Laci! Gyere! Meneküljünk!

AJTÓ Hová mennétek?

SOVÁNY Vissza a világba.

RÁDIÓ Ez talán nem az?

SOVÁNY Ti nem léteztek. Laci!

ASZTAL Vigyázz, arra nem lehet kimenni. A második emeleten vagyunk.

KÖVÉR (visszajön, de már tökéletes lámpajelmezben) Hát te hogy nézel ki?

SOVÁNY Laci! Hová lettél?

KÖVÉR (közelít hozzá) Itt vagyok, nincs semmi baj.

SOVÁNY Laci, segíts! Megtámadott egy állólámpa. (Beleugrik a fénysávba, lezuhan.)

AJTÓ Visszatért a világba.

SZEKRÉNY Meghalt?

KÖNYVESPOLC Dehogy, hiszen csak mi találtuk ki, hogy ne unatkozzunk.

KÖVÉR (leveszi a fejéről a lámpaburát, a mellkasához szorítja. Bámul ki az ablakon) Ne haragudj, de én nem tudok menni. Szerelmes vagyok.

SOVÁNY (a hangja hallatszik kívülről) És a közös munka?

KÖVÉR (visszateszi a fejére a lámpaburát) Nem szeretek dolgozni.

7. jelenet

SZŐNYEG Végre kettesben maradtunk.

KÖVÉR Kettesben? És ők?

SZŐNYEG Csak bútorok.

KÖVÉR De élnek.

SZŐNYEG Képzelődsz.

KÖVÉR Hiszen hallottam őket beszélni. Az is képzelődés?

SZŐNYEG Nem. De beszélni bármi tud.

KÖVÉR Te se élsz?

SZŐNYEG Dehogynem. Nem érzed, hogy nő vagyok? Hogy szeretnék veled a földön hemperegni?

KÖVÉR Én is nő vagyok.

SZŐNYEG Ugyan, Laci! Te férfi vagy.

KÖVÉR Nem Lili a nevem?

SZÉK Ne kéresd már magad!

KÖVÉR Hallod, hogy mégsem vagyunk kettesben?

SZŐNYEG Nem hallottam semmit. Képzelődsz.

KÖVÉR Te nem szőnyeg vagy?

VITRIN Nem, ő egy kurva.

SZŐNYEG Húsevő növény vagyok, heverj rám, magamba tekerlek.

KÖVÉR Mit csinálsz?

ASZTAL Megesz.

SZŐNYEG Elzárlak a világtól, föloldalak, és egyesülünk.

KÖNYVESPOLC Ez undorító.

PÁNCÉLSZEKRÉNY De izgalmas.

KÖVÉR Félek.

RÁDIÓ Halljátok? Valaki bejött a szomszéd szobába.

SZŐNYEG Szerelmes vagyok beléd.

ASZTAL Szerelmes vagy belém?

KÖVÉR Azt hiszem, inkább nekem mondta.

TÜKÖR Csak a szekrény recseg.

SZEKRÉNY Kérem, én nem recsegek.

RÁDIÓ Valaki járkál a szomszéd szobában.

VITRIN Biztos Tamás jött haza, vagy Eszter.

SZÉK Ki az az Eszter?

KÖVÉR Rejts el, szerelmem! (A szőnyegre veti magát, az azonnal betakarja, a lámpabura elgurul)

SZŐNYEG Vigyázz, ne csinálj zárlatot!

PÁNCÉLSZEKRÉNY Na, ennek annyi.

A fény megint kialszik. A sötétség alatt az állójelmezekből kiléphetnek a színészek, a szőnyeg valódi szőnyeg marad, amibe egy igazi állólámpa van csavarva, meg még egy-két apró tárgy, kulcsok, pénz, egy zsebtükör, nyitott óvszer.

8. jelenet

Bejön Eszter és Tamás. Villanyt kapcsolnak.

ESZTER Te hagytad nyitva az ablakot? (Odalép, egy mozdulattal becsukja, az ablakot jelző fény kialszik)

TAMÁS Szerinted ki lehetett az a furcsa alak az utcán?

ESZTER Nem láttam semmiféle furcsa alakot.

TAMÁS Teneked már semmi se furcsa?

ESZTER De. Te egyre furcsább vagy. Mért foglakozol annyit másokkal?

TAMÁS Máskor meg az a bajod, hogy magammal foglalkozom.

ESZTER Foglakozz inkább velem.

TAMÁS Ezt mért mondod, egész este együtt voltunk.

ESZTER Arra a részegre gondolsz, aki a kapu előtt feküdt?

TAMÁS Szerintem nem részeg volt, hanem halott.

ESZTER De aztán fölkelt, köszönt nekünk, ezen én is meglepődtem, és elsétált.

TAMÁS Igen, egy halvajáró.

ESZTER (elneveti magát) Ha nem lenne a humorod…

TAMÁS Nézd, felborult az állólámpa!

ESZTER (észreveszi) És belecsavarodott a szőnyegbe?

TAMÁS Egyáltalán, mióta van nekünk álló-, illetve fekvőlámpánk?

ESZTER (szétszedi a gubancot, fölállítja a lámpát, ráteszi az elgurult burát, megpróbálja bekapcsolni, de nem sikerül) Nem fekszik. Zárlatos.

TAMÁS (odalép Eszterhez, megöleli) Hogy találtad ki? Már régóta szeretnék ide egy állólámpát.

ESZTER (még mindig a lámpával bajlódik) Én az ajándékomat még soha nem csomagoltam egy ócska szőnyegbe.

TAMÁS Pedig eredeti ötlet. (Lehajol, fölveszi a pénzt, zsebre dugja, meglengeti a kulcscsomót.)

ESZTER Ez meg hogy kerül ide? Az eltűnt kulcsaim!

TAMÁS És ez a kis tükör? (Belenéz.) Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…

A NAGYTÜKÖR HANGJA (kintről) Nem mondom.

ESZTER (nevetve) Te így el tudod változtatni a hangod?

TAMÁS (leteszi a tükröcskét az asztalra) Sok olyasmire vagyok képes, amire nem is számítanál.

ESZTER Akkor magyarázd meg, mi történt itt.

TAMÁS Valaki járt a lakásban.

ESZTER Te a szeretőddel?

TAMÁS Együtt mentünk el itthonról. Végig együtt voltunk.

ESZTER De az étteremben két percre kimentél a vécére.

TAMÁS Az ártatlanság vélelmére apellálok.

ESZTER (fásultan nevet) És ez? (Két ujja közé véve felemeli az óvszert.)

TAMÁS Hallottál már a boldogságtolvajokról?

ESZTER Persze. Te vagy a vezetőjük.

TAMÁS Nem viccelek. Lehet, hogy ők jártak itt.

ESZTER Meggyőzően hangzik.

TAMÁS Nem lopnak, de szeretik a szálakat összekuszálni. Angyalok, de fekete a szárnyuk.

ESZTER (ironikusan) Ördögök, de nincsenek megpatkolva.

TAMÁS Bejárják a lakást, családi fényképekbe rajzolnak oda nem illő hátteret, van, mikor bele is mennek a jelenetbe.

ESZTER A fényképbe?

TAMÁS Ők az ismeretlen alak a megbarnult csoportképeken.

ESZTER De mért hoztak nekünk egy állólámpát?

TAMÁS Van, amikor a képeken keresztül menekülnek el. Lehet, hogy onnan hozták. Talán ez a lámpa régen a nagyanyádé volt. Vagy az én dédapámé.

ESZTER (odahajol a burához, valamit olvas) De erre az van írva: Made in Taiwan.

TAMÁS Senki se tudja, minek nekik a más boldogsága.

ESZTER Mutasd a zsebedet!

TAMÁS Minek?

ESZTER Kíváncsi vagyok, mit találtál.

TAMÁS (zavartan előhúzza) Papírpénz.

ESZTER (számolja) Ilyen sok?

TAMÁS Én sem tudtam, még nem számoltam meg.

ESZTER (visszateszi Tamás zsebébe a pénzt) Ezek szerint a pénz tényleg nem boldogít.

TAMÁS Hogyhogy?

ESZTER Hát, ha a boldogságtolvajok hagyták itt.

TAMÁS A boldogságtolvajok csapatosan járnak, akkorák, mint egy kerti törpe, az arcukat teljesen benövi a szőr, csak a hegyes orruk látszik, és a két gombszemük csillan ki.

ESZTER Olyanok, mint te.

TAMÁS Sejtelmem sincs, milyen vagyok.

ESZTER (fölkapja a zsebtükröt) Nézd meg!

TAMÁS (belenéz a tükörbe, idegesen elfordul) Babonaság azt hinni, a tükörben önmagunkat pillantjuk meg.

ESZTER De a boldogságot legalább láttad?

TAMÁS Azt igen.

ESZTER Jó. Csak ennyit akartam.

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben