×

Elhangolt mérleg
Herczku Ágnes–Novák Péter: Lackfi János
Rédai Gergely 2017 // 06. 13

A Hangzó Helikon legújabb kiadványában Sinha Róbert klasszikusgitár-művész és a népzene világából érkező Herczku Ágnes a popzenében járatos Novák Péter közreműködésével hangosítják fel Lackfi János verseit. A különböző platformokról érkező zeneszerző és énekesnő együttműködése könnyedén szervesül, a mozgalmas, több stíluselemet keverő gitártémákra meglepően jól illeszkednek a népdalos hajlítások. Versmegzenésítésként hallgatva a korongot azonban csak néhány kísérlet mondható sikeresnek.
Tovább

A fedő alól kicsapó gőz
Interjú a Magidom együttes három ötödével
Rédai Gergely 2017 // 05. 23

A Magidom név alapvetően egy bonyolult térgeometriai fogalmat takar – ember és nem műszakis zenekari tag legyen a talpán, aki minden részletében megérti. Ahhoz viszont már közelebb juthatunk, hogy hogyan tekintenek önmagukra a srácok, milyen zenei erővektorok sűrűsödnek a Magidom zenekarban, mi is a Magidom-esszencia. Benyhe Róberttel, Bajnok Balázzsal és Pánczél Péterrel, a Magidom zenekar tagjaival beszélgettünk.
Tovább

(Meg)feszített forgatókönyv
Kirill Szerebennyikov: Mártírok
Rédai Gergely 2017 // 01. 11

Kirill Szerebennyikov középiskolai környezetben játszódó filmjében egy diák vallási fanatizmusa csap össze a tudományos racionalizmussal, a tekintélyelv a szabadelvű individualizmussal. A film az elvakultság analízisét ígéri, csakhogy ehhez hús-vér emberekre és hihető konfliktusokra volna szükség.
Tovább

Hősdiagnózis
Luc Dardenne, Jean-Pierre Dardenne: Az ismeretlen lány
Rédai Gergely 2016 // 11. 22

Dardanne fivérek új filmje, Az ismeretlen lány életközeli, hiteles látleletet bűntudatról és emberségről egy kisrealista krimibe ágyazva. Az alkotás visszafogott eszközei ellenére feszültséget teremt, bevonja a nézőt mind a lélektani elemzésbe, mind a nyomozásba.
Tovább

Lassú tűzön pirult remény
Naomi Kawase: A remény receptje
Rédai Gergely 2016 // 09. 02

Naomi Kawase cannes-i közönségdíjas alkotásában a szűkös térben mozgó kamera és egy idős hölgy lelki tágasságának kontrasztja vezeti a cselekményt, amely kicsit lassú, de a film így is jó szájízzel fogyasztható.
Tovább

Kirepülés
Rúnar Rúnarsson: Madárkák
Rédai Gergely 2016 // 04. 26

Az izlandi Rúnar Rúnarsson mun­kája, a Madárkák etika­ilag és lélek­tani­lag is össze­tett, de puritán élet­kö­zeli­ség­gel vá­szon­ra vitt dráma. A lassan höm­pölygő törté­net és sze­rep­lői bizo­nyosan velünk marad­nak a vége­főcím után is.
Tovább

A szobahasonlat
Lenny Abrahamson: A szoba
Rédai Gergely 2016 // 02. 03

A szoba című film­ben annyi­szor hangzik el a „valódi–nem valódi, igazi–nem igazi” dilem­mája, hogy ha másért nem is, ezért biz­tosan fel­me­rül a néző­ben a kérdés: meg­tör­tént mindez? A mozi­ban nem talál­ko­zunk az „igaz tör­té­ne­ten ala­pul” szlo­gen­nel, de erre nincs is szük­sé­günk ahhoz, hogy tud­juk, a (rém)tör­ténet, ha nem is szó sze­rinti érte­lem­ben valós, de iga­zabb, mint akár egy tanú­val­lo­más.
Tovább

Két szék között a popcornba
Lámpagyújtogatók
Rédai Gergely 2015 // 04. 23

A Lámpagyújto­gatókat a meg­lehe­tősen körül­határol­ha­tatlan kul­túr-sci-fi cím­kével rek­lámoz­zák, maga a ren­dező a sajtó­vetí­tés előtt leg­inkább szo­ciális moti­vá­ciós film­ként hivat­kozott rá. Száza­dos Miklós filmje való­jában egy társa­dalom­kritikus science fiction paró­diával kere­tezett kreatív (ál)doku­mentum­film. A műfaji egy­veleg­ben nem­csak finom­han­go­lási prob­lémák mutat­koznak, a szer­kezet egé­szé­ben recseg-ropog.
Tovább

Egy lágy, egy kemény
Ketten egy filmről: Manieggs - egy kemény tojás bosszúja
Rédai Gergely,Szűcs Emese 2015 // 03. 02

A Manieggs új magyar animációs akcióthriller(paródia) tojásként ábrázolt gengszterekkel és zsarukkal − az ötlet mindenképp érdekes, ha a film minőségéről megoszlanak is a vélemények. Dupla kritika a KO Blogtéren: Szűcs Emese lágyan, Rédai Gergely keményen értékel.
Tovább

Jól szerkesztett őszinteség
Richard Linklater: Sráckor
Rédai Gergely 2014 // 09. 24

Richard Linklater filmje póztalan, őszinte élet­kép­folyam, mely nem akar több­nek látszani, mint ami, az egész mégis többet ad ki a részek összes­ségénél. Bár a „cselek­mény” behatá­rolható miliő­ben mozog, szinte észre­vét­lenül, mégis jól érzé­kel­hetően töri át önnön korlá­tait.
Tovább

Szex a lelke mindennek?
Lars von Trier: A nimfomániás, 2. rész
Rédai Gergely 2014 // 02. 07

Az ígéretes bevezető után a szex­függő Joe perverz kálvá­riája le­nyűgö­zően össze­tett audio­vizuális és szel­lemi élményt nyújtva pereg tovább. Társa­dalom­kritikus attitűd, tan­mesés tör­ténet­alak­zatok és az eddi­gieknél több blasz­femikus, ironikus humor jellemzi A nimfo­mániást kitel­jesítő részt.
Tovább

Ha eljön értünk a halál
Képzelt beteg az Örkényben
Rédai Gergely 2014 // 02. 03

A „Molière nyomán, helyett és neki is” szüle­tett Képzelt beteget nem csak a hipo­chondria rém­képei, de maga az inkább nevet­séges, mint rémisztő Halál üldözi szemé­lyesen. Az új Mohácsi-rende­zésben akad bőven fárasztó humor, kultu­rális utalás, abszurd színe­zet, ez a több­féle törek­vés azon­ban most nem igazán ízesült egybe a szín­padon.
Tovább

A szex polifóniája
Lars von Trier: A nimfomániás, 1. rész
Rédai Gergely 2014 // 01. 20

A nimfomániás nem pornó, inkább kórtörténet. A mélyen emberi, helyenként pedig kifejezetten groteszk film befejezésére még egy keveset várni kell, és a rendező állítólag meg sem nézte a két részre vágott, húzott verziót, de az már most sem kérdéses, hogy ez a rendkívül rétegzett és precízen megkomponált alkotás megérinti a nézőt.
Tovább

Mindenes füzet a színházról
Zsigmond Andrea: Mi kritika még? Színek és ének
Rédai Gergely 2013 // 09. 09

A Mi kritika még? újszerű egy­veleg a szín­házról való beszéd, véle­mény­formá­lás módo­zatairól és az erdélyi szín­játszás­ról. Nyelve­zeté­ben és műfa­jában egy­aránt eklek­tikus, rajzok­tól kezdve szakmai érté­kelé­seken át Facebook-kommen­tekig sok minden meg­talál­ható benne.
Tovább

Véres ujjgyakorlat
Nicolas Winding Refn: Csak Isten bocsáthat meg
Rédai Gergely 2013 // 08. 29

Meglehet, hogy Nicolas Winding Refn egyedi látás­móddal ren­del­kező ren­dező, még akkor is, ha a rá jel­lemző stílus­jegyek egyen­ként talán nem sok meg­lepe­tést szolgál­tatnak. Mégis képes valami­féle sajátos vegyü­letet létre­hozni fel­hasz­nált adalék­anya­gokból, de hogy ez elég-e, hogy valaki nagy rende­zővé váljon, az még kér­déses…
Tovább

Mizantróp színházfilm
Philippe Le Guay: Molière két keréken
Rédai Gergely 2013 // 08. 12

Philippe Le Guay leg­újabb filmje egy igazi több­síkú film­szín­házi avagy szín­ház­filmi cseme­gét szol­gáltat a mozi­nézők­nek, hiszen a ren­dező­nek remek színé­szekkel és részlet­gazdag for­gató­könyvvel sike­rült elénk tárnia saját A mizant­róp-értel­mezé­sét, vagy inkább újra­értel­mezé­sét. Molière-fa­nok­nak köte­lező, a külön­leges­ségek kedve­lőinek pedig nagyon aján­lott.
Tovább

Vászonra lopott sztármiliő
Sofia Coppola: Lopom a sztárom
Rédai Gergely 2013 // 07. 10

Bár a Lopom a sztárom egy mond­hatni rend­kívüli eset bemuta­tása, remek tükör lehet a sztár­ság vágy­képét haj­szoló inter­net- és média­függő fiata­lok számára, továb­bá tanul­ságos be­tekin­tést enged azok­nak, akiknek eddig telje­sen idegen volt ez a miliő.
Tovább

Izgalmas repülés, unalmas landolás
Robert Zemeckis: Kényszerleszállás
Rédai Gergely 2013 // 02. 02

A Kényszer­leszállás egy kétség­telenül izgal­mas alap­helyzet­ből indul, és nem csak az akció­thriller­szerű kez­deti feszült­ségek miatt, amit a gép zuha­nása közben átél­hetünk, de leg­alább annyira a közép­pontba állított ambi­valens hős­figura miatt is.
Tovább

Egy könnyeden komoly régi-új tánc
Abszurd Tangó az Örkényben
Rédai Gergely 2013 // 01. 14

Az Örkény Színház Bagossy László rende­zésé­ben mutatta be Mrożek minden­kor aktuális Tangóját, mely, akárcsak a leg­több Mrożek-darab, egy kifor­dított világot jelenít meg gro­teszk ecset­voná­sokkal. Most Rédai Gergely kriti­kája hív táncba…
Tovább

Lesz-e kedvünk keresni?
Jóembert keresnek a Vígben
Rédai Gergely 2012 // 12. 28

Jóembert keresnek a Vígben, de vajon találnak-e? S hogyan lehe­tünk „jónézők” az elő­adás ese­tében? Brecht drámá­jában máig benne rejlenek a lehető­ségek, de érez­hetően egy olyan darabról van szó, amit könnyű elrontani. Rédai Gergely recen­ziója.
Tovább

A Crulic-kollázs
Anca Damian: Crulic, a túlvilágra vezető út
Rédai Gergely 2012 // 12. 23

Anca Damian filmje valós esetet mesél el, egy 2007-ben elhunyt román férfi törté­netét. Crulicot Lengyel­országban jogta­lanul börtönbe zárták, és bár bizo­nyítani tudta volna ártat­lanságát, nem hallgatták meg. A román és a lengyel hatósá­gokat is ostro­molta leveleivel – hatás­talanul. Tiltako­zásul éhség­sztrájkba kezdett, amit olyan kitar­tóan gyako­rolt, hogy végül bele­halt.
Tovább

Peter Ramsey: Az öt legenda
Legendás alakok vagy alakoskodó legendák?
Rédai Gergely 2012 // 11. 27

A Télapó, a Fogtündér, a Húsvéti Nyúl, a Homok­ember és Dér Jankó egye­sített ere­jükkel ezúttal a Mumus ellen küz­denek. A tét nem kicsi: meg­men­teni a kará­csonyt, a hús­vétot és a boldog álmokat. Egy ízig-vérig 3D-s, látvá­nyos mese ez, amely nem tartóz­kodik a valódi érté­kek felmuta­tásá­tól sem, még ha nem is moz­dul el maga­san a fel­színtől.
Tovább

Habkönnyű háború
Warren Adler: A rózsák háborúja
Rédai Gergely 2012 // 09. 23

Adler története egy férfi és egy nő közös élet­útját beszéli el, a mesés idilltől indulva a teljes káoszig. Bár mély­lélek­tani kalan­dozásnak aligha nevez­hető a mű, a totális vég­letek között bejárt út nemcsak a meghök­kentő átfor­dulás meredek lépcső­fokait rajzolja elénk, de a kiinduló­pontként szolgáló „amerikai álom­ban” élő tipi­zált férfi és nő kapcso­latának üres­ségét is érzé­kelteti.
Tovább

Látványos nekirugaszkodás
Christopher Nolan: A sötét lovag – Felemelkedés
Rédai Gergely 2012 // 08. 05

Fordulatokban és kiélezett helyze­tekben nincs hiány, de a Felemel­kedésen érződik az erőteljes neki­rugasz­kodás. A lenyű­göző látvány­világot, az izgal­mas akció­jele­neteket még nem nehez­ményez­nénk, de a túl­zsúfolt­ság árt az új alko­tásnak. Mégis szeret­hető a befe­jezés: talán csak azt vethet­nénk a ren­dező szemére, hogy koráb­ban túl ma­gasra tette a lécet.
Tovább

Így kerek
Men in Black – Sötét zsaruk 3.
Rédai Gergely 2012 // 06. 20

A har­madik fekete ruhás film­ben a legtöbb jó poént a mozi első felébe sűrítik, hogy utána telje­sen a főszálra kon­centrál­janak, s ezek közül nem mind olyan, amire sokáig emlé­kezni fogunk. Azért persze akadnak jól eltalált, mosoly­fakasz­tó jele­netek, melyek mellett egy Men in Black-kedvelő nem fog tudni elmenni K ügynökös póker­arccal.
Tovább

Egy csoda illusztrációja
Ian Higgins, Dominic Higgins: Fatima – A 13. napon
Rédai Gergely 2012 // 06. 03

A végered­mény egy töre­dezett, időnkét giccses, időn­ként pedig túl szürke egy­veleg, ami nem átélhe­tővé teszi a bemu­tatni kívánt nem hétköz­napi esemé­nyeket, pusztán a készí­tők múlt­idéző nyelvén illuszt­rálja a csodát. A fatimai emberek reak­cióit csak egy-egy villa­násban lát­hatjuk, így nem válik élővé az ese­mény­sor, nem tudunk igazán bevo­nódni a törté­netbe.
Tovább

Rutinos árnyak
Tim Burton: Éjsötét árnyék
Rédai Gergely 2012 // 05. 24

Szeren­csére nem kell azzal számol­nunk, hogy Tim Burton egy Alkonyat-típusú tiné­dzser­fantaz­magó­riát sző, vagy egy fel­újított vámpír­hábo­rús kreál­mányt lök elénk. A ren­dező a hagyo­mányos kísértet­histó­ria tere­pén marad, vámpír­mesét készít, és úgy helyezi mindezt a modern világba (ponto­sabban a ’70-es évekbe), hogy nem veszít túl sokat ere­deti ízéből.
Tovább

A bolha sem ugrál, ha rajta áll az elefánt
Georges Feydeau: Bolha a fülbe
Rédai Gergely 2012 // 05. 24

Ami a közel három­órás játék­idő elejétől a végéig bizto­sítja ezt a sodró lendü­letet és felfo­kozott tempót, nem annyira a cizel­láltan kidol­gozott cselek­mény, inkább a helyzet­komikumok néhol körkö­rösen, néhol spirál­szerűen gerjedő lán­colata. A szituá­ciós humor forrásai az utolsó cseppig ki vannak facsarva, sajnos néha már túlsá­gosan is.
Tovább

A harc spiritualitása
Gavin O’Connor: Warrior – A végső menet
Rédai Gergely 2012 // 04. 09

Persze a Warriort nézve is ingat­hatjuk a fejün­ket a hatás­vadász ele­meken és recept sze­rinti klisé­ken: a poszt­traumás stressz-szindró­mában szen­vedő vete­rán alko­holis­tától a szét­hullott család sors­szerű össze­találko­zásán át az exhar­cos nagy újra­kezdé­séig és a test­vér­pár véres küz­del­méig. Mégis: ebben az eset­ben elég jól elta­lált ará­nyok­kal talál­kozunk.
Tovább

Egy jó némafilm vagy egy jó film, ami néma?
Michel Hazanavicius: A némafilmes
Rédai Gergely 2012 // 03. 16

A film varázsát – a színé­szek mellett – a forma­nyelv rend­kívül ötle­tes kiakná­zása adja. Ha a klasszi­kus holly­woodi cselek­mény hatá­sa nem is marad velünk sokáig a vászon el­söté­te­dé­se után, a szelle­mes néma­filmes szim­bólum­kész­let képei könnyen bele­éghet­nek az emlé­keze­tünkbe.
Tovább

A vámpírok is elfáradnak egyszer…
Underworld – Az ébredés
Rédai Gergely 2012 // 03. 08

Mondhatjuk, hogy meg­kapjuk ettől filmtől azt, amit egy átla­gos akció­horror­tól várha­tunk, de a meg­előző részek­hez képest nem sok újat hoz Az ébredés, és a vala­melyest ígére­tes harma­dik epizód után kifeje­zetten csaló­dás volt ez a darab. Talán ideje volna észre­venni, hogy a leg­popu­lárisabb témák és karak­terek is kifárad­nak egy­szer, és ha nem tudnak meg­újulni, nem kellene tovább eről­tetni a soro­zatot.
Tovább

A közhely árnyékában
George Clooney: A hatalom árnyékában
Rédai Gergely 2012 // 02. 23

Hogy a filmnek sikerült-e kilép­nie a közhely árnyé­kából, afelől marad­tak kétsé­geim, a jó rende­zés és színé­szi alakí­tások azon­ban élvez­hetővé teszik a művet. Mint poli­tikai thriller tehát jól össze­rakott és izgal­mas darab A hatalom árnyé­kában, mint dráma azon­ban nem több egy átél­hető, de nem éppen velőt­rázó köz­helynél.
Tovább

A műfajok és a kaktuszember
Térey János: Protokoll
Rédai Gergely 2012 // 02. 20

A mű körülbelül két évet ele­venít meg életé­ből, melynek íve­lése a zárkó­zott, de megbíz­ható karrie­rista léttől egy­fajta élet­közepi-válság kicsa­pongá­sain keresz­tül vezet vissza a szürke és magá­nyos egy­hangú­ságba, ahol ismét önma­gára talál (ekkor már mint nagy­követ), csak épp még job­ban elide­gene­dett, és még inkább egye­dül van, mint ele­inte.
Tovább

Tapinthatóan érinthetetlenek
Eric Toledano, Olivier Nakache: Életrevalók
Rédai Gergely 2012 // 01. 22

Az alapszituáció a klasszi­kus helyzet- és jellem­komikum­ból adódik. Két telje­sen más társa­dalmi környe­zetből érkező, eltérő habi­tusú férfi viszo­nya rajzo­lódik ki a vász­non, de szeren­csére ennél sokkal többet is kapunk.
Tovább

Hová tart a pénzlabda?
Benett Miller: Pénzcsináló
Rédai Gergely 2012 // 01. 02

Már a film félidejében egyre nyugtalanítóbban mozgolódott bennem a kérdés, hogy vajon mit akarhatnak ezzel a filmmel? Minden erőfeszítésem és nyitottságom ellenére ez a kérdőjel az utolsó képkocka után is megmaradt, sőt újabbak sorakoztak mellé.
Tovább

Látványos, de elmosódik
Michael West: Szabadesés
Rédai Gergely 2011 // 10. 27

A lépcső alatt terjedő penész­gomba szinte kiirthatat­lanul terjed, gyöke­reit átpréselve fán és betonon egyaránt, éppúgy, ahogy Gerry fel­dolgo­zatlan múltja ereszti vastag indáit hősünk éle­tének jelen idejébe, meg­bénítva és „áporo­dottá” téve a cinikus ír férfi minden­napjait. A legtöbb, ami történik, az a szembe­sülés.
Tovább

Kanyargós ösvények a fény erdejében
Rédai Gergely 2011 // 10. 11

A film célközönsége egyértelműen a művészfilmeken edződött befogadó, bár szuggesztív karakterei és képi világa az egyszerű, laikus mozikedvelőt is magával sodorhatja. Nem kétséges, hogy egy minden apró részletében megálmodott, nagyon tudatos tervezői munkával állunk szemben, azonban a néző nincs elkényeztetve a motivációk és a motívumrendszer egyértelmű, látványos kidolgozottságával. Természetesen nem várunk szájbarágós magyarázatokat egy ilyen mozitól, de lássuk be, hogy a fény kanyargós ösvényei között az egyes események ok-okozatai és a szimbólumok jelentősége itt-ott homályban maradtak.
Tovább

Nem csak bohóckodás
Kovács András Ferenc: Bohócöröklét
Rédai Gergely 2011 // 09. 25

Kovács András Ferenc kellően komolyan veszi a bohócságot, vagy inkább eléggé elbohóckodja a komolyságot, és a két pólus nemcsak hogy megfér egymás mellett, de reakcióba lép, ami egy egészen sajátos vegyület létrejöttéhez vezet, és ez adja a Kovács-féle bohócöröklét képletét.
Tovább

Azt a betont köpöm amit koptatok
DSP: Elmezaj
Rédai Gergely 2011 // 09. 24

A DSP név a kevésbé szakavatottak számára is szorosan összefonódott a telepi rap fogalmával, noha nem ők az elsők, akik ebből a környezetből merítettek ihletet, de kétségtelen, hogy nagyban hozzájárultak a szubkultúrán belül kibontakozó telepkultuszhoz, annyira, hogy nem egy rajongó már fekete „telepi” feliratú pólója alatt vezeti el a fülhallgató zsinórját, amin keresztül Bom és Dipa, az együttes két rappere oltja rímekbe a panelhangulatot.
Tovább

Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs novemberi számából ajánljuk

Zsolnai György: Terrakotta magány

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Csuday Csaba Felülnézet (Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001)

Bővebben