×

Részletek a Kortárs folyóirat július-augusztusi számából

 

 

Sajó László Juhász Ferenc sírja (Halotti beszéd J. F. szavaiból)

Ravatal. Babér-ág. December. Semmi Fáj az istent roncsokban látni, a kozmosz-szívűt Néztem: sírodat gyorsan bekapálják! Ó, mennyi föld, mennyi föld zuhant rád, mennyi sárga puha föld! Mennyi föld, mennyi föld, mennyi! Ahogy koporsóra zuhan a hant. most tél van és alíg-hó. Tél, Tél, Tél, Óriás Halálzuhogás.

 

Vincze Ferenc: Ahová Isten kuporodik

Az asszony elkerekedett szemmel bámulta a férjét. Ez most tényleg el fog menni, hirtelen nem tudta, mit is gondoljon.

– És mi lesz az állatokkal meg a dinnyével?

– Adja el az állatokat, a dinnye meg szépen lerohad.

– Az le fog.

– Tudom.

– És akkor ne várjam vissza? – kérdezte az asszony továbbra is a férjét
bámulva.

 

Ambrus Lajos: Kert-ember monológja

Öregapámnak maradt egy kis holdnyi szölőskertje az Ökörjárás nevű dűlőben, a Fehér-Körös mellett, ahová családjával és rokonságával járt szőlőt és gyümölcsöt termelni: bort készített; a jobb, piacos gyümölcsöt, így az ízharmóniában verhetetlen Pándy-meggyet a hetipiacra hordtuk, amelyet nagyanyám kimért a vásárlóknak.

 

Márkus Béla: „...leszek, aki vagyok” – Sütő András életműve körül

Az ábra tehát nagy vonalakban: átértékelődött az irodalom szerepe, olyan „diskurzusforma” jelent meg, amely a társadalmi szerepvállalást „egyre kevésbé igényli”, s „egyre jobban eltávolodik” attól a profetikus magatartástól, amelyik a közösség „minden tagjához” szólni kívánt. Ellentétben a hetvenes–nyolcvanas évekkel, amikor fetisizálódott az alkotói szerep, és a kinyilatkoztatásszerű, ráadásul patetikus beszédmód „értékszelekcióként” működött és intézményesült, a kilencvenes évek óta a művészi attitűd a „szükségből erényt” kovácsoló „transzszilván öntudat illúzió-kergető” ideológiájának felszámolására törekszik.

 

Szigethy Gábor: Hol volt, hol nem volt Írószövetség…

(1956. december 28. – egy sorsfordító nap átvilágítása)

1956. december 28-án a Magyar Írók Szövetségének közgyűlésén öten tartózkodtak, nyolcan nem szavazták meg Tamási Áron hitvallását mint a magyar írók politikai, erkölcsi, alkotói állásfoglalását. „Nyolc van ellene, s legalább háromszáz mellette” – jegyezte fel naplójába aznap este Illyés Gyula. Az Esti Hírlap december 30-án pár soros beszámolójában csak azt „felejtette el” megemlíteni, hogy a közgyűlésen a magyar írók a forradalom és a szabadságharc szellemisége, a magyar függetlenségen és többpártrendszeren alapuló, demokratikusan, önkormányzati alapon működő szocialista társadalom mellett tettek egyértelműen hitet.

 

Monostori Imre: A szépírói pálya csúcsán

Ács Margit: Párbaj

Legalább két fő kérdéscsoportra kell mindvégig figyelnünk a továbbiakban. Milyen ez a házasság (azaz a benne lévő két ember); és milyen ez a regény mint műalkotás. Értelemszerűen a második kérdéskörrel kell kezdenünk az áttekintést: ugyanis, ha van egy jól kitalált és jól kivitelezett regényszerkezet s egy jó regénydramaturgia, akkor a konstrukció nagy terhelést kibír. (Ellenkező esetben az ilyen típusú alkotás általában megmarad az – esetleg izgalmas – gondolati esszé műfaji rendjében.

Pályázat

A Kortárs folyóirat pályázatot hirdet tudományos értékezés készítésére.

Bővebben

Pályázat

A Kortárs folyóirat esszépályázatot hirdet Európa, Európa… címmel.

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs július-augusztusi számából ajánljuk

Sajó László Juhász Ferenc sírja 

Vincze Ferenc: Ahová Isten kuporodik

Ambrus Lajos: Kert-ember monológja

Márkus Béla: „...leszek, aki vagyok” – Sütő András életműve körül

Szigethy Gábor: Hol volt, hol nem volt Írószövetség…

Monostori Imre: Ács Margit / Párbaj

Bővebben