×

Részletek a Kortárs folyóirat novemberi számából

 

Zsolnai György: Terrakotta magány

Pethő az órájára nézett, ami egyértelmű jel volt. Márton nem várhatott tovább, kicsomagolta a festményt, és felállította az államtitkári íróasztalra.

− Csomagold csak ki, teljesen – mutatott a kép felé Pethő.

A Terrakotta magány idősebb Mészáros Lajos, kevésbé ismert és elismert somogyvámosi festő monokróm műve volt. Egy terrakotta téglalap.

− Ez nem csomagolás, Tóni bá, ez a kép maga. Terrakotta magány a címe. Pethő megfogta a festményt, és az ablakhoz lépett vele. Vizsgálgatta a beszűrődő napfénynél, mint valami bűnjelet.

− Igen, látom − bólintott. − Legalább sokat ér?

− Sok függ attól, kinek az irodájában és mennyi ideig lóg.

A közigazgatási államtitkár letámasztotta az ablak előtt a képet, és visszaült az asztala mögé…

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Turczi Istvánt alkotói életútján és pályaalakításában is mindenelőtt a végletek egységessége jellemzi. Egyszerre költő, próza- és esszéíró, drámák, hangjátékok és dalszövegek szerzője, verses és prózai művek fordítója, többnyelvű antológiák összeállítója, lapszerkesztő és könyvkiadó, irodalomszervező és írószövetségi programok létrehozója, moderátora, rádiós és televíziós műsorok vezetője, a legkülönfélébb irodalmi és művészeti események és kiadványok kiötlője és megteremtője…

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Negyven év kritikusi terméséből csak negyven darabot kiválasztani példás önmérséklet. Tényleg esszencia, ami létrejön jutalmul. Izgalmas szellemi kaland az olvasónak. Ráadásul a szerkesztő, Kontra Ferenc példásan tömör és lényeglátó utószava ad szempontokat a könyv egységének megragadásához. Ír arról, hogy Kemsei minden műben – és tegyük hozzá: életműben – a központi gondolatot keresi, és azt a kulcsmondatok kiemelésével közelíti meg, hogy szerinte az író életanyagának „metaforizálódása” lesz művé, hogy a szerző mer önálló értékrendet követni és így a „szürke zónából” érdekes szerzőket a fénybe állítani, és hogy az egyes műveket, alkotókat mindig az „irodalomtörténeti háttér összefüggéseiben” látja…

Csuday Csaba Felülnézet

Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001

A könyv, ha a megjelenés évét tekintjük, az utolsó Kertész műveinek sorában. Voltaképpeni helye azonban még a Nobel-díj előtt volna, hiszen, mint ismeretes, utolsónak (búcsúként és számvetésként) megírt könyve A végső kocsma (2014). A tény kiemelése fontos, mivel az említett intervallum A néző naplójegyzeteinek megítélését is befolyásolja: az igazi világsiker és elismerés előtti Kertész hangja minőségileg különbözik a nagybeteg, halállal szembenéző alkotó hangjától: teltebb, „ütősebb”, maradandóbb. Az összevetésnek – bár érdekes volna –, itt tágabb tere nincsen; a kérdésünk most inkább ez: mit és hogyan látott a lebegő (zuhanó?) madár perspektívájából, mire figyelt Kertész Imre a 21. század eleji világból és a magyar rendszerváltás első évtizedéből?…

Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs novemberi számából ajánljuk

Zsolnai György: Terrakotta magány

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Csuday Csaba Felülnézet (Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001)

Bővebben