Irodalom

Saját igazságok

Tóbiás Áron: Megmentett hangszalagok
Murzsa Tímea
2015. július 10. péntek

Tóbiás Áron legújabb kötete szemé­lyes törté­nete­ken keresz­tül mutat be egy hallga­tással öve­zett kor­szakot. Megke­resni az igaz­ságot, meg­törni a csendet, akkor, ami­kor a kettős­beszéd az egyetlen lehet­séges­nek tűnő meg­szóla­lási mód. Művé­szetről, ars poeti­cáról, politi­káról beszél­get Tóbiás Áron külön­féle alko­tókkal a Meg­men­tett hang­sza­lagok lapjain.

Irodalom

„Az, és mégsem az”

Beszélgetés Szvoren Edinával
Ménesi Gábor
2015. július 9. csütörtök

Ez az év ismét ráirányította a figyelmet Szvoren Edinára és műveire, hiszen tavasszal megkapta az Európai Unió irodalmi díját, a könyvhétre pedig új kötettel (Az ország legjobb hóhéra) jelentkezett.

Irodalom

Lejárt a metaversek kora

Lehóczky Ágnes: Palimpszeszt
Benedek Leila
2015. július 3. péntek

Lehóczky Ágnes költő, műfordító két nyelven is alkot. Három angol nyelvű verses­kötete (a Buda­pest to Babel 2009-ben, a Re­mem­ber című 2012-ben, a Carillon­neur pedig tavaly) jelent meg, és idén (a 2000-es Iksze­dik stáció és a 2002-es Meda­lion után) a har­madik magyar nyelvű kötet, a Palimp­szeszt is elké­szült a Magyar Napló gondo­zásában.

Irodalom

Z, mint Marci

Mán-Várhegyi Réka: A szupermenők
Argejó Éva
2015. július 1. szerda

„Bár menőnek lenni minden kamasz titkos álma, Marcitól meg­tud­hatjuk: menő­nek lenni nem menő, sokkal inkább ciki – de kipró­bálni azért érde­mes.”

Irodalom

Kinőttem az alanyi verseket

Interjú Horváth László Imrével
Benedek Leila
2015. június 26. péntek

Horváth László Imre A hajó, ami nőket szállí­tott című új köte­tének versei azon túl, hogy szerel­mes versek, leg­alább annyira város-versek, Pest-versek, mesélő versek is. Lírá­ról, prózá­ról, szere­lemről és a város­ról kérdez­tük hát Horváth László Imrét az idén, a Mag­vető kiadó gondo­zásában meg­jelent új kötete nyomán.

Irodalom

Az idő metaforái

Gerevich András: Tizenhat naplemente
Nagypál István
2015. június 24. szerda

A Tizenhat nap­lemente versei fele­más érzést kelte­nek. A korábbi, egy­séges köte­tekhez képest Gere­vich sok­kal szét­tartób­bat ad közre. Úgy tűnik, sze­retne elmoz­dulni a korábbi könyvei vilá­gától, de nem tudja össze­fogni, nem tudja össze­ren­dezni az újon­nan szüle­tett ver­seket.