• Aranyhalas

    A hét verse Nagypál István ajánlásával

    2014.09.19 — Szerző: Kelebi Kiss István

    Kelebi Kiss István a Grimm testvérek egyik leg­ismer­tebb meséjét, az Arany­halat foly­tatta versben. Míg azon­ban az Északi-ten­gerből kifo­gott arany­hal törté­nete leg­inkább a nagyra­vágyás­ról és a követ­kezmé­nyeiről szólt, Kelebi a hiszé­keny­ség témá­jára fóku­szál csí­pős hu­morú ver­sében.

  • Kelebi Kiss István a Grimm testvérek egyik legismertebb meséjét, az Aranyhalat folytatta versben. Míg azonban az Északi-tengerből kifogott aranyhal története leginkább a nagyravágyásról és a következményeiről szólt, Kelebi a hiszékenység témájára fókuszál csípős humorú versében.

    Kelebi Kiss István


    Aranyhalas


    Enyészve bár, de gézen-gúzosan
    egy agg madár a tó fölé suhan,

    csőrében gyűrű, (Mátyásé vala),
    elejté s nyelé a tó aranyhala,

    melyet Pitykó – flúgos henteslegény –
    kifog, s szóla a hal: „Öcsém, legyél

    gazdag, zseni akár, mert tehetem,
    ha visszadobsz s így jót teszel velem”.

    Pitykó meg dünnyög, arcán bő mosoly:
    csak nem dumál e pikkelyes fogoly,

    dobja a franc a vízbe vissza őt,
    éppen ilyenkor, délebéd előtt,

    s viszi az egyre lanyhuló halat,
    mely próbálkozik: „Öcsém, hülye vagy,

    hiszen eztán lehetnél akármi,
    többé nem kéne parizert vágni,

    és mélán könyökölni a pulton,
    merengni, mit elcsesztél, a múlton,

    hát nem érted? Te bágyadt ostoba:
    én hal képében vagyok a CSODA”.

    Csoda? hazudik e girnyó keszeg,
    a kántor szerint, csodák nincsenek.

    Megyen hát haza a nyűvött hallal,
    fütyöl, mert boldog (cikáz a dallam),

    korog is hozzá, hisz megéhezett,
    és föl-fölröhög: MA CSODÁT ESZEK!'

    Ajánlás


    Kelebi Kiss István verse az egyik legtöbbet feldolgozott mesét folytatja. A halász és az aranyhal története számos feldolgozást megért már. A Grimm testvérek ismert meséjét Benedek Elek ültette át magyarra, s maga Alekszandr Szergejevics Puskin is megírta versformában Mese a halászról meg a kis halról címmel. Míg a Puskin és a Grimm feldolgozás nyelvezete kevésbé csípős és parasztias, addig ezek a jegyek Kelebinél erősen hangsúlyossá válnak, s végigfutnak az egész versen. Ráadásul a kétsoros versszakokba tördelt, páros rímes forma a lírai pamfletekhez hasonlít. Az Északi-tengerből kifogott aranyhal története leginkább a nagyravágyásról és a következményeiről szólt, Kelebi viszont nem erre fókuszál, hanem a hiszékenységre. Illetve arra, hogy a városi emberek nem hisznek a természetfeletti erőkben, a csodákban. A szerző könnyet csal a szemünkbe, főhőse pedig ironikussá és mindenekelőtt nevetségessé válik előttünk.

    Nagypál István


  • További cikkek