×

Eszközt a stílushoz
Interjú Madarász Gergellyel
Juhász Tibor
2017 // 08. 04

Madarász Gergely leginkább a Majomdaráló című képregénysorozatáról és abszurd humoráról ismert. Interjúnkban nemcsak a képregényes szakma rejtelmeiről, hanem arról is kérdeztük, hogy milyen szerepe van a digitális technológiai eszközöknek az alkotófolyamatban.

Elsősorban képregényesként tartanak számon, de a képzőművészet valamennyi ágában alkotsz. Véleményed szerint a pályádon miért van központi helyen a képregény műfaja?

Kisebb-nagyobb megszakításokkal kilencéves korom óta foglalkozom a képregény műfajával, de hirtelen nem tudom megmondani, hogy a kihagyások után miért tértem vissza hozzá. Talán azért, mert sokkal nagyobb szabadságot nyújt számomra, mint a képzőművészet bármelyik ága. A festészetben vannak bizonyos korlátok, amik az én látásmódom szerint sokkal konvencionálisabbak: ha valamit máshogy csinálsz, az emberek előbb-utóbb elkezdenek furán nézni, hogy mit képzelsz magadról. A képregény esetében ilyen nincs. Nem határolja le annyira az alkotót, de az olvasóközönséget sem. Elolvassák, aztán vagy tetszik nekik, vagy nem örülnek a látottaknak, de senki sem megy oda a képregényeshez, hogy ezt így kellett volna megrajzolni, azt meg úgy. A képzőművészetemmel kapcsolatban mindig azt mondta a kritika, hogy irodalmi vagyok, sokszor tapasztaltam, hogy az emberek a munkáim láttán azon gondolkodnak, ez festészet-e vagy illusztráció, esetleg a kettő között valami. A visszajelzések miatt elkezdtem máshogy gondolni magamra. Azt mondtam, nem festő vagyok, hanem valaki, aki a festészet eszközeivel fejezi ki magát. Ha eszembe jut egy ötlet, a megvalósítása során ki fog derülni, hogy képregényben működik-e vagy inkább a vásznon. Szóval nem művészeti ágakhoz és stílusokhoz alakítom az elképzeléseimet, egyszerűen csak megrajzolom őket.

Bár az utóbbi években felfutása van a műfajnak, a képregényírói és -rajzolói szakma még mindig periférikus helyzetben van Magyarországon. Hogyan látod a magyar képregény helyzetét?

A rendszerváltás előtt a képregény legfőképpen az irodalmi adaptációk eszköze volt, például A kőszívű ember fiait vagy valamilyen történelmi sztorit lehetett csak megalkotni ebben a műfajban. Nem volt megfelelő fóruma, hiszen az így elkészült képkockák a Füles egy-két oldalán, maximum folytatásokban jelenhettek meg. Ehhez képest mára a képregény önállósodott, szinte lehetetlen követni az újabb és újabb munkákat, rajzolókat. Véleményem szerint nagyon jó helyzetben van a szakma, bízom benne, hogy ez csak erősödni fog.

A Majomdaráló, amivel talán a közönség legnagyobb részét elérted, blog formájában indult, míg az első offline megjelenésed a Műút folyóirat 2013-as novemberi lapszámában volt. Az online vagy az offline fórumokat tekinted fontosabbnak?

Soha nem néztem utána annak, hogy az online vagy az offline fórumokon elérhető produktumaimmal váltottam-e ki nagyobb érdeklődést. Az első Majomdaráló-megjelenés szerzői kiadás volt, kinyomtattam a példányokat, és szétosztogattam őket. Mikor az egyik füzet Bayer Antal kezébe jutott, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke azt mondta, hogy a további részeket szeretné hivatalosan is megjelentetni. A Műúthoz is hasonló módon kerültem, de nem tudom, hogy az offline jelenlét mennyire befolyásolta például a Majomdaráló-blog nézettségét. Sok visszajelzést kapok, a képregény-találkozókon személyesen is kommunikálhatok az olvasóimmal, de arról fogalmam sincs, hogy az online vagy az offline fórumoknak köszönhetek-e nagyobb érdeklődést.

Észrevehető részedről az a törekvés, hogy összeegyeztesd az online és az offline jelenléted. Olyan füzetet is kiadtál már, amelynek anyaga nem érhető el az interneten, de mégis kapcsolódik a digitális tartalmakhoz. Ezzel egy Majomdaráló-univerzum kiépítése a célod?

Azért születnek a kiadványok, hogy a blogbejegyzések mellett a papíralapú Majomdarálókat is felturbózzam. A harmadik füzetemben volt egy szál, Jánoska története, amit nagyon régen kezdtem el, aztán elhanyagoltam, majd újra elővettem. Ehhez hasonló kisebb történeteket szeretnék rajzolni a jövőben is: tervezem még, hogy a Majomdaráló világának kisebb, jelenleg vázlatos részleteit felépítsem, de most azzal küzdök, hogy a történet fő folyama elérje azt a kidolgozottságot, hogy a negyedik Majomdaráló-kiadvány megszülethessen. Univerzumépítési szándékom ellenére nem egy komplex, Trónok harcá-s atmoszférát szeretnék létrehozni, hanem meg akarom hagyni azt a misztikumot, ami az Alien-történetekben is benne van. A jól felfejthető fő- és mellékszálak ellenére nem derül ki, honnan származnak ezek a lények, ezért a sztori még ma is képes felszítani az olvasó fantáziáját. Tehát nemcsak magamat, de az olvasókat sem szeretném gúzsba kötni.

Hasonló törekvés figyelhető meg abban is, ahogyan a művészeti ágakat kezeled. Festményeid képi világából számos dolgot emelsz át a Madarász-képregényekbe, a Karmolások című munkád stílusát is tovább szeretnéd érlelni. Vannak konkrét elképzeléseid arról, hogy milyen stílust szeretnél kifejleszteni?

A Karmolások volt az első kísérletem arra, hogy festészetem stíluselemeit átvigyem a képregénybe. Ez a vállalkozás még tesztrepülés volt, nem akartam azon görcsölni, hogy vajon meg tudom-e csinálni a kitűzött feladatot, ezért elhatároztam, hogy bevállalom a buktatókat is. A visszajelzések pozitívak, de összességébe véve csönd van a Karmolások körül. Bármit jelentsen is ez a hallgatás, szeretném ennek a képi világnak a stílusát kiaknázni. Ez valószínűleg évekbe telik majd, hiszen a 2012-ban elindult Majomdaráló stílusában is több mint egy évtizednyi munka van. Szerencsére a képregény független forma: ha nem tudom kiadni papíron, csinálok neki egy blogot, és felrakom oda. Nyilván minden képregényrajzoló boldogabb lenne, ha ez a szakma megélhetést tudna biztosítani, de én egy kicsit azért örülök, hogy ez nem „megélhetés-művészet”. Születnek a produktumok, azokat megjelentetem valahol, és közben, remélem, fejlődök. Én is, ahogyan sokan mások, szerelemből űzöm ezt a műfajt.

A pozor.hu blogon lévő bejegyzéseidben, hasonlóan a Majomdaráló hoz, az abszurd humoré a főszerep. Bár észrevehető egy ilyen szándék a részedről, mégis úgy érzem, ezt címkeként ragasztotta rád a szakma. Téged nem idegesít, hogy folyton az abszurd humort kapcsolják a nevedhez?

Aki ismer, tudja: így működik az agyam. Azért gondozom a pozor.hu-t vagy a Majomdarálót, mert jó móka. Valaki azt mondta, hogy ezekben benne van az abszurd humor, én meg rábólintottam, hogy rendben. Vagyis nem tudatosan alakítottam így a stílusom, egyszerűen csak arról van szó, hogy ilyen a gondolkodásmódom. Más képzőművészeti munkáimban is felfedezhetőek például fricskák, de a képregényeimben ezek koncentráltabban vannak jelen. Ez annyiból rossz, hogy a szakma próbálja magát kiemelni a populáris kultúra regisztereiből, én meg aláásom az egészet a hülyeségeimmel.

Az utóbbi időben már tableten is dolgozol. A papír és a ceruza elhagyása, az áttérés a digitális eszközökre átalakította a stílusod, a technikád?

A programnak, amivel az adott rajzoló dolgozik, nyilvánvalóan megvannak azok a paraméterei, amik meghatározzák a képregényes lehetőségeit. Az iPaden például tudok úgy dolgozni, mint papíron, de a végeredményen meglátszik, hogy nem csak papírral és ceruzával húztam meg a vonalakat. Félig digitális, félig manuális a munkafolyamat: megrajzolom, beszkennelem a munkát, utána javítok rajta géppel. Tapasztalataim szerint megfelezi a munkaidőt, hat helyett három hónap alatt tudom elkészíteni a rajzaimat. Ha több szabadidő áll a rendelkezésemre, az ötletek is jobban jönnek. A költséghatékonyság is szempont: egy iPad használtan hetvenezer forint, egy profi képregényesnek való rajztábla viszont nyolcszázezer forint is lehet.

Tehát pártolod a technológiák használatát az alkotómunkában, viszont észrevehetően más lesz a végeredmény, ha az alkotó csak digitálisan alkot.

Stílustól függ, vannak olyan technikák, amelyeket a programok nem tudnak helyettesíteni. Véleményem szerint az eszközt kell a stílushoz igazítani, ki kell használni a technika lehetőségeit. Ha egy alkotó olyan képi világgal rendelkezik, amihez papír és kézi rajz kell, akkor nyilván nem dobhatja el a grafitot. A Majomdarálót nagyon sokáig kézzel rajzoltam, mikor áttértem az iPadre, észrevettem, hogy hiányzik a géppel készült munkáimból az eredetiség. Ezért csinálom félig így, félig úgy. Van, aki csak utómunkálatokat végez a gépen, mások az egész történetet digitálisan készítik el – nem feltétlenül lesz szegényebb a képregény, ha az alkotófolyamatból kiszorul a papír. A következő Majomdaráló-történet három éve született a Balatonon, és most jutottam oda, hogy megvalósítsam. Rengeteg ötletem van – nem hátrány, ha le tudom rövidíteni a megvalósításukhoz szükséges éveket.

Ezek szerint lassan, de folyamatosan dolgozol. Milyen az, a mikor nem megy a rajzolás?

Vannak olyan napjaim – szerencsére kevés –, amikor hiába fogok ceruzát vagy bármit, egyszerű nem megy. Onnantól fogva, hogy megvan a vázlat, egyébként is iparos munkává válik az alkotás. Ha megszületik az ötlet, és felvázolja az ember, már csak csiszolni kell a művet. A finomítások nagyon sokáig elhúzódhatnak – ez nagyon tud frusztrálni, mert dolgoznék máson, haladnék tovább, de még mindig ugyanannál a munkafázisnál tartok.

A képregények és a rajzolás mellett fontos része az életednek a zene. Mesélnél a Mézmocsár nevű zenekarodról?

A kilencvenes évek elején tagja voltam egy abszolút nem ismert zenekarnak. 2004-ben feloszlottunk, de a tagokkal továbbra is összejártunk. Észrevettem, hogy egyik volt zenésztársam, Farkas Dávid már nem csak énekel, hanem dalokat, zeneszámokat is ír. Öt évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy Dávid szövegeit meghangszereljük, és szerzeményeinket a közönség elé tárjuk. Így jött létre ez a formáció, aminek nevét egy Hamvas Béla-történet ihlette. Hárman vagyunk a zenekarban: egy énekes, két gitáros, a dob és a basszusgitár pedig iPadről megy. Huszonnyolc dalnál járunk, de egyetlen nótánk sincsen rendesen felvéve, viszont már koncerteztünk is. Szóval ha valaki tud egy jó fellépési lehetőséget, akkor ne habozzon meghívni minket!

Megosztás:

Programsorozat

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs decemberi száma

Bővebben