• Órák

    2015.11.09 — Szerző: Nagy Hajnal Csilla

    „Minden szobában máskor fagyott meg / az idő. Tele a ház / órákkal, mind más módon / ment tönkre. Az egyiken / csak a másodpercmutató szaladgál / körbe-körbe / megállás nélkül, ahogy / illik, ütemesen áthaladva / két halott társa tetemén / minden percben / ugyanakkor.”

  • Minden szobában máskor fagyott meg
    az idő. Tele a ház
    órákkal, mind más módon
    ment tönkre. Az egyiken
    csak a másodpercmutató szaladgál
    körbe-körbe
    megállás nélkül, ahogy
    illik, ütemesen áthaladva
    két halott társa tetemén
    minden percben
    ugyanakkor.
    A másik minden törvényszerűséget
    mellőzve lódul meg páróránként,
    mint álmából ocsúdó részeg csapos, ki
    dühödten félig tölt egy korsót sörrel, majd
    újból holtan esik össze.
    A legkedvesebb, számlapján
    szempár
    orr
    és mosoly,
    már végleg meghalt. Talán kacsint néha,
    ha senki sem néz rá,
    de az nem számít, hisz olyankor
    nem létezik.
    Egyetlen óra működik,
    a szívverésemet játssza, ügyetlenül,
    de szorgosan,
    visszafelé vonaglanak mutatói,
    rendeltetésszerűen,
    és semmivel sem lehet pontosabb,
    mint az összes többi.
    .

    Huszonhárom évvel ezelőtt születtem Losoncon, ahol négy év Budapest és egy frissen megszerzett diploma után újra napjaim nagy részét töltöm. Ez idő tájt az elveszettség előnyeit és hátrányait élvezem (fordítás: tűröm), verseket írok és két kisregényt. Hamarosan jobban leszek, de írni akkor is fogok. Szaffinak fogják hívni a macskámat, akiért éppen most indulok a városba.

  • További cikkek