admin bejegyzései

Zene → Kritika

Szürreális játszadozások

Az Erkel Színház évadnyitó premierjéről
2014. szeptember 19. péntek

Az Erkel Színház egy igazi operakülönlegességgel nyitotta meg évadját: egy közel hetven éve nem játszott könnyed vígopera, A tenor felújításával. Dohnányi Ernő csillogó hangszereléssel, szélesen áradó dallamvilággal és sok-sok humorral megalkotott operáját ezúttal Almási-Tóth András szürreális rendezésében láthatja a közönség.

Vers → Kritika

Aranyhalas

A hét verse Nagypál István ajánlásával
2014. szeptember 19. péntek

Kelebi Kiss István a Grimm testvérek egyik leg­ismer­tebb meséjét, az Arany­halat foly­tatta versben. Míg azon­ban az Északi-ten­gerből kifo­gott arany­hal törté­nete leg­inkább a nagyra­vágyás­ról és a követ­kezmé­nyeiről szólt, Kelebi a hiszé­keny­ség témá­jára fóku­szál csí­pős hu­morú ver­sében.

Kritika → Beszámoló

A magyar csodatenor

Z. Tóth Antal Ilosfalvy-könyvéről
2014. szeptember 18. csütörtök

A német sajtó által az „Ungarische Wunder­tenor” jelző­vel ellá­tott Ilos­falvy Róbert a 20. század egyik leg­sok­olda­lúbb és leg­hosszabb kar­riert be­futó opera­éne­kese volt. Z. Tóth Antal mo­nográ­fiája színes, me­sélő kedv­vel mu­tatja be a rend­kívüli művész éle­tét a gyer­mek­évek­től egé­szen pá­lyája alko­nyáig, az olvas­ni­valót CD-mel­lék­lettel kiegé­szítve.

Interjú → Beszámoló

Kultúra, virtuális sebességgel

Interjú a Tiszatáj szerkesztőivel
2014. szeptember 17. szerda

Napjainkban már megszokott, hogy az irodalmi folyóiratok online portált hoznak létre. De hogyan lehet kreatívan kihasználni az interakcióban rejlő lehetőségeket? Mi az a virtuális sebesség, és milyenek az „ejtőernyőn szálló” új rovatok? A Tiszatáj online kétéves útjáról és a „digitális láb” szerepéről kérdeztem Kollár Árpádot, az online oldal irodalmi rovatvezetőjét és Orcsik Rolandot, a print folyóirat szerkesztőjét.

Film → Kritika

Apám szelleme

Zomborácz Virág: Utóélet
2014. szeptember 16. kedd

Az Utóélet a szó minden értel­mében szelle­mes film, melyben a halála után az élők közt „ragadt” lel­készt neuro­tikus fia pró­bálja meg átse­gíteni a végső nyuga­lomba, miköz­ben szinte észre­vétle­nül fel­nőtté érik. Zombo­rácz Virág első nagy­játék­filmje ere­deti hang­ütésű debü­tálás.

Irodalom → Kritika

Vigasztalan és vigasztaló

Ayhan Gökhan: János és János
2014. szeptember 15. hétfő

Ayhan Gökhan legutóbbi kötete, a János és János egy­szerre vigasz­taló és vigasz­talan könyv. Egy elvesz­tett gyermek allegó­riája, aki a maga útját a keresz­tény hiten keresz­tül pró­bálja meg­ta­lálni és elfo­gadni.

Film → Kritika

Isten és a holokauszt

Pawel Pawlikowski: Ida
2014. szeptember 12. péntek

Mit tartogat az ötvenes évek kom­mu­nista Lengyel­országa a lecsú­szott párt­funkcio­nárius­nak, és mit a naiv apáca­növen­déknek? A Ros­sellini- és Dreyer-filme­ket idéző, régi vágású művész­film az iden­titás, a vallás és a világ­égés kérdé­seit járja körbe – pergő tem­póban, feke­te-fe­hérre stili­zált képek­ben.

Film → Kritika

Az amerikai álom csapdája

Diego Quemada-Díez: Az ígéret földje
2014. szeptember 11. csütörtök

Különleges double feature-re vált­ha­tunk jegyet honi művész­mozik­ban: a Heli után meg­érke­zett a ta­valyi cannes-i fesz­tivál máso­dik díj­nyer­tes mexi­kói filmje, Az ígé­ret földje. A sok­ko­lóan explicit Helivel ellen­tétben Diego Quemada-Díez debü­táló mun­kája sokat bíz a néző kép­zele­tére, de hatá­sában nem marad alul pár­darab­jával szem­ben.

Interjú → Beszámoló

Magyartanári missziók

A Magyartanárok Egyesülete projektjeiről
2014. szeptember 10. szerda

A tanárok élete csupa játék és mese: egy nap csak öt-hat órát dol­goz­nak, az egész nya­ruk sza­bad. Ez per­sze nem igaz, és a Magyar­taná­rok Egye­süle­te ahol tud, segít: online elér­hető háttér­anya­gokat, segéd­leteket állít össze kor­társ magyar művek­hez, illetve már szín­házi elő­adá­sok­hoz is. Hudáky Rita közép­iskolai tanár­ral, az egye­sület választ­mányi tag­jával beszél­gettünk a kezde­ménye­zésről.

Film → Kritika

Megáll az idő „light”

Kovácsi János: Cha-cha-cha
2014. szeptember 9. kedd

Rock ’n’ roll, twist, tánc­iskola, mez­telen nős golyós­toll, bom­bázó tini­lányok – nem volt rossz kamasz­nak lenni a hat­vanas évek­ben, állítja a MaNDA friss DVD-kiad­ványá­nak filmje, a Cha-cha-cha.