Kedves Olvasóink!

Kedves Olvasóink,

mindnyájan érzékeljük, hogy az életünk iszonyatos tempóban változik, napról napra kerülnek elénk új technikai eszközök, új társadalmi, kulturális helyzetek, problémák. Elsősorban a kommunikációt fenntartó készülékeink rohamos változása alakítja át életünket és ezen belül a művészetek és a kultúra befogadásának szokásait is.

Másokhoz hasonlóan mi, a Kortárs szerkesztői is próbáluk lépést tartani ezekkel a gyors változásokkal, meghatározni, kitalálni az utat, utakat, amelyen eljutunk a közönséghez, és amelynek segítségével folytatni tudjuk értékközvetítő, értékteremtő munkánkat. Ez az év, 2024, a változások éve – a keleti asztrológiák szerint a sárkány éve következik –, amely jelentős átalakulásokat hoz az egész világon, nyilván a mi kultúránk területén is. A szerkesztőségben igyekszünk követni a nagy mozgásokat, és a folyóiratot ezekhez alakítani. Megtartjuk a korábbi éveknek azokat az újításait, amelyek jónak és hatékonynak bizonyultak, és újakat is igyekszünk meghonosítani, amellyel, reméljük, munkánk még eredményesebbé válik.

Irodalmunk továbbra is nagyon sajátos helyzetben működik, az Ördöglakat sorozatunkban ennek okait és lehetséges megoldásait próbáljuk feltárni. Folytatjuk kívül/belül rovatunkat is, mert a magyar irodalom nemzetközi kapcsolódása – mindkét irányban – elengedhetetlenül fontos téma. Nem egyedül élünk Európában, s szükséges, hogy párbeszédben álljunk más hagyományokkal, irodalmakkal, intézményekkel. Ahogy az előző évben is többször hoztunk egy-egy témában nagyobb összefüggő blokkokat, úgy idén is igyekszünk ezekkel a kulturális-művészeti csomópontokkal felhívni olvasóink figyelmét fontos művészeti ügyekre, kérdésekre. Olyan témákat hozunk a lap oldalaira, amelyek az utóbbi időben ritkábban kerültek elő, pedig mind önmagunk, mind a körülöttünk zajló folyamatok megértéséhez szükségesek. Ilyen az irodalom határterületeinek feltárása, illetve egy-egy rétegének, különleges szeletének bemutatása. Foglalkozunk idén is a játék témájával, amely a posztmodern elméletektől függetlenül is a 21. század fő kulturális diskurzusává lépett elő. Szeretnénk olyan írásokat is közreadni, amelyek az irodalmi folyamatok jobb, mélyebb megértéséhez segítenek hozzá, így például a kortárs irodalom fogalmának és periodizációjának kérdését is megpróbáljuk több tanulmányban megvizsgálni.

Az egészen biztos, hogy egyre nehezebb megtalálni azokat a formákat és csatornákat, amelyeken eljutunk az olvasókhoz, hiszen magának az olvasásnak és ennek mentén az irodalomnak a szerepe is változik. A Kortárs folyóirattal keressük a lehetőségeket. Eközben a külön szerkesztőségként működő Kortárs Online (www.kortarsonline.hu) hetente több alkalommal publikál kritikákat, inter­júkat, és elindítottuk Közös nevező című podcast-sorozatunkat is, amelyet sokan hallgatnak. Az új formák megtalálása nem azok versenyhelyzetbe kerülését jelenti, hanem az egymást erősítő lehe­tőségek kihasználását. Mindezekkel együtt teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy a papíralapú folyóiratoknak megvan a maguk szerepe és helye kulturális életünkben. Talán éppen az idő gyors pergésének visszalassítása, a hosszabb távú hatások érzékeltetése, az örökkévalóságra nyitottabbá válás megkezdése. Talán éppen az, hogy az ilyen életmód fontosságára felhívjuk a figyelmet.

Az biztos, hogy aki tekintetét folyamatosan a csillagokban hordozza, könnyebben megbotlik, de az is biztos, hogy aki nem figyeli a csillagok mozgását, könnyebben eltéved, s meglehet, ez nagyobb probléma. Fölfelé kell tehát tekintenünk, az örökkévalóságot – legalábbis számunkra örökkévalóságot – jelentő, a fekete vászonra szétpotyogtatott világos pontokra, amelyek szilárdak, megbízhatók és örökkévalók, igazán létezők.

Ilyen módon szeretnék biztos tájékozódási pontokat adni olvasóinknak, ebben az évben a hagyományokat folytatva és újításokat megindítva.