Egy korty magyar bor XXII.

 

 

(Minek nevezzelek?) Régi mondás, régi tévedés: Jó bornak nem kell cégér.

Valóban nem kell: ha már ittam, ízleltem, szerettem azt a bort, és emlékszem rá – akkor nem kell reklámszagú csinnadratta; keresem, megtalálom, újra boldogan kortyolom.

De ha még soha nem ittam?

A borász tudja: el kell adni a bort. A vásárló a borkereskedésben nem a borásszal, csak a borospalackkal, a palack küllemével, és nem tartalmával találkozik. Nem a bort kóstolja, csak a palack formáját vizsgálja, nézegeti a színes ábrákat a címkén, silabizálja a számára néha érthetetlen ajánló szöveget.

Elgondolkodik, ha a palack oldalán azt olvassa: Billikom. Vajon mi fán terem a billikom? Aki tudja, mit jelent a német nyelvből magyarrá lett régi szó jelentése – ünnepi serleg –, kíváncsi lesz. A Billikom tehát ünnepi bor? Reménykedik. Vásárol. Ám akinek nézelődés közben eszébe jut Hamlet királyfi, Arany János fordítása, a Shakespeare-tragédia utolsó jelenete, amikor Claudius hangosan felkiált – Bort billikomba! –, és felidéződik emlékeiben a színházi pillanat, amikor a király mérgezett gyöngyöt dob a borral telt billikomba, meggondolja magát, és óvatosan visszahelyezi a polcra a Billikom nevű bort.

Minek nevezzelek? – bolyongott szerelmes álmaiban Petőfi Sándor.

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Miként ha most látnák először…

Minek nevezzelek? – újszülött borát először ízlelve minden bölcs borász ezen töpreng, mert tudja: a jó bornak is kell a cégér.

2022. április 6-án Egerszalókon, borkóstolgatás közben ajándékozott meg Kőrösi Gyula egy szabálytalan méretű palack száraz vörösborral: Egri cuvée, Estók Pincészet, 2004. Többet a borról a címke nem árult el, csak a bor nevét: Herz Dr. Vajh’ miért lesz egy egri bornak német neve? Ráadásul doktor?

Napokkal később, már otthon nyitom a palackot: a dugó gyönyörű, a tizennyolc éves bor színe sötétlila, illata meglepően vonzó. Telefonon hívom, hallgatom Kőrösi Gyulát: Német turistacsoportnak tartottunk borkóstolót. Ezt a bort kínáltuk, nem volt még neve a bornak. Mi általában Bikavért készítünk, de abban az évben a Kékfrankost elverte a jég, anélkül nincs Bikavér. Viszont gyönyörű volt a Biborkadarka, amely szőlőt sokan kevésre becsülnek. Ebben a cuvée-ben a Biborkadarka volt az alapbor, és mosolyogva magyaráztam jókedvűen iszogató német vendégeinknek, hogy a Bíborkadarka nagyon egészséges bor, szívbetegeknek hatásos gyógyszer, egészségeseknek örömforrás, szíverősítő. A borkóstoló végén megkérdeztem a német hölgyeket, urakat: melyik borunk ízlett a legjobban? Többen mondták, hogy az utolsó, az a „szívdoktor”. Nem mi, hanem a borkóstolók nevezték ezt a bort így: Herz Dr.

Gyorsan ürül a palack, a tizennyolc éves asztali vörösbor ma is kellemesen iható, jóízű itóka – volt. Tudatosítom magamban: bornak álcázott panaceát, szíverősítő patikaszert ittam.

(Generosa) Számomra tökéletesen ismeretlen, korábban még a nevét sem hallottam bort ittam 2016. április 26-án. Népes társaságunknak a soltvadkerti borász, Frittmann János mutatta be a nemesített, új magyar fajtát: Generosa, 2015.

A szőlőnemesítés igényes, hosszadalmas, zsákutcákkal bonyolított folyamat. A Generosa – eleinte csak K15 – Bíró Károly és dr. Hajdú Edit teremtménye: 1951-ben kezdték a nemesítést, Ezerjó és Piros Tramini volt a két alapfajta, Frittmann János 2011-ben palackozta először ezt a bort. Poharazás közben lelkesen méltatta társaságunknak az új magyar szőlőfajtát s a belőle készült pompás fehérbort: „A jövő egyik nagy fajtája, az egyik, ha nem a legnagyobb reménysége a magyar szőlőnemesítésnek.”

Új magyar szőlőfajta, nincs-neve-még bor: Minek nevezzelek?

Borbarátok körében sok éve már nagyon népszerű a Bakonyi Károly nemesítette szőlő és bor, a Cserszegi Fűszeres. A magyarul értők-beszélők körén kívül azonban nincs ember a földgolyón, aki ennek a bornak a nevét képes lenne érthetően-értelmesen kimondani.

K15: minek nevezzelek? – töprengtek a szőlőt nemesítők és a szőlőt termelő borászok.

Frittmann János szerint dr. Hajdú Editnek jutott eszébe a remek név: Generosa. A név nem hangzik magyarosan, de a világ minden táján érthető, kimondható. Magyarul is muzsikál a latin gyökerű szó: generosus – nemes, jóféle; nagylelkű, lelkes. Értik az olaszok: generoso – nagylelkű, előkelő; ha szőlőről van szó: vite generosa – bőtermésű szőlőtő; ha borról: vino generoso – nemes bor. Mondják, ahogy mondják, nyelvük törvényei szerint, de értik az angolok, értik a franciák. A német borivó polgár számára – Generosität – ez a bor izgalmasan illatos nagylelkűség, nemesség.

Kortyolva a bort hívő embernek eszébe juthat Szent Generosa, annak a tizenhét vértanúnak egyike, akiket Karthágóban halálra ítéltek, és Krisztus után 180. július 17-én lefejeztek. Aki Rómában jár, kisétálhat Generosa katakombájához, az oda vezető Via delle Catacombe di Generosán. A dél-olaszországi, Palermo közeli falucska – Polizzi Generosa – lakója azt is hiheti: náluk termett ez a remek fehérbor.

Mindenkinek nagyon ízlett 2016. április 26-án a Budavári Önkormányzat dísztermében az új magyar bor. Mindenki egyetértett Frittmann Jánossal: „A bornak akkor kell jónak lenni, amikor isszuk. Az, hogy jó volt, vagy jó lesz, az senkit nem érdekel.” Aznap este mindenkit meghódított a Generosa, palackban még első születésnapját sem megélő új magyar bor.

2022. augusztus 2-án otthonunkban két palack Generosa arra vár, hogy feleségemmel kettesben megigyuk. Egy kétéves, tartályban gyermekeskedett és egy ötéves, hordóban felnőtté érett bor: Kunsági Generosa, 2020. és 2017.

Palackon címke, rajzos festmény: farkasszemet néz velünk egy titokzatos pillantású kislány. A borász szerint a kétéves bor könnyed, mégis kerek, frissítő, citrusos aromák jellemzik – így igaz, de számunkra a nem egy értelmű, de sokféle hangulatot őrző kifejezés jellemzi valójában ezt a remek italt: igazán vidám bor.

Kortyolgatom feleségemmel a nedűt: nemcsak a bor vidám, mi is jókedvűek vagyunk.

Az ötéves, hordós Generosa – állítja Frittmann János – illatában trópusi sárgahúsú gyümölcsök sorakoznak. Feleségemmel egyszerre kiáltunk fel: ananász! Ananász nem terem a Duna és a Tisza közé szorított Kiskunságban, de ananász illatú szőlő és bor – igen.

Kóstolgatom a bort, vitatkozom Hamvas Bélával: „A soltvadkerti [a csengődinél] duhajabb és hangosabb. Egyszólamú bor, korcsmabor, a hideg ételeket szereti, a kolbászt, a hagymát. Ivási ideje főként a késő ősz, amikor kint köd van, esik az eső és a sár feneketlen.” Az ötéves Kunsági Generosa nem duhaj, nem hangos, nem egyszólamú és nem korcsmabor. Nem hideg ételekhez, sokkal inkább frissen sült balatoni halakhoz, fogashoz-süllőhöz kínálná a borász. Ma este nincs köd, nincs sár, barátságosan süt be ablakunkon a nyáresti telihold: borkóstolásra elképzelni sem tudok kellemesebb időt.

Nemcsak Frittmann Jánostól hallottam 2016-ban, más bortudósok is sokszor elmagyarázták: különböző poharakban más és más a bor illata, íze. Nem hittem el, úgy gondoltam: borász-bölcselet. Ma este eljött a nagy pillanat, úgy döntöttünk: pohár-próbát tartunk. Sorakoznak az asztalon a kiválasztott ivóeszközök: tokaji, fehérboros, pezsgős, bordeaux-i, nagyöblű bordeaux-i, burgundi, tulipános. Mindegyikben néhány kortynyi ötéves Frittmann Generosa.

A tokaji pohárból mintha egy hordót nem látott fiatal bort innánk.

Fehérboros: feleségem csak az elmajszolt sárgabarack ízét érzi.

Pezsgős: alig érezhető a bor illata; talán nincs is?

Bordeaux-i: illata hosszan tartó, újra íze van a bornak, mint félórával ezelőtt, amikor először kóstoltuk.

Nagyöblű bordeaux-i: itt a fejbevágó meglepetés – hosszan érezni a Generosa aromáit, és ebben a pohárban egy illatár zúdul ránk.

Burgundi pohárban alig érezni a bor illatát, a tulipánosban végleg eltűnik.

Lehet, hogy igaza van a bor tudományához értő borászoknak: ötéves Generosát ezentúl csak nagyöblű bordeaux-i pohárból fogok inni. Abban tökéletes a Frittmann Generosa.

Az utolsó korty ötéves, hordós Frittmann Generosa, Hamvas Béla bölcsességével búcsúztatom: „Azzal, hogy korcsmabor, nincs szándékomban lebecsülni. Sőt. A korcsma civilizációnknak egyik legfontosabb intézménye, sokkal fontosabb, mint például a parlament. Az egyik helyen a sebeket osztják, a másik helyen gyógyítják.”

(Vizsolyi Kelyhesek) Vizsolyban – ahogy hajdan írták-mondták: Visolyban – a református templom tágas árudájában (kegytárgy, Biblia, könyv, bor, souvenir) vásároltam 2021 nyarán egy palack négyéves tokaji száraz Furmintot. Izgalmasan titokzatos, számomra értelmezhetetlen volt a bor neve. Nem a bort vásároltam meg, hanem a palackon díszelgő rajzos címkét: Vizsolyi Kelyhesek, 2017.

Vizsoly a református Károli Biblia (1590) szülőfaluja, de – Fényes Elek óbor illatú geográfiai szótárában olvasom – a kicsinyke helységben 1851-ben múltját feledtetve négyszer annyi katolikus élt, mint református.

A kelyhesek a huszita mozgalom mérsékelt irányzata 1430 és 1450 között. Képviselői nem akartak kiszakadni a katolikus egyházból, de a papok nemzetük nyelvén akartak prédikálni és az Úrvacsorát két szín alatt – kenyér és bor – kiszolgálni a hívőknek.

Kik lehettek azok a vizsolyi kelyhesek? S miért ez a neve ennek a bornak?

Olvasom a címkén: Vizsolyi Református Pincészet. Termelte és palackozta Kiss István Pincészete, Tolcsva. Kortyolom a bort: mára kellemesen iható itallá simultak benne a hajdani hitéleti háborgások. Eszembe jut evangélikus édesapámtól örökölt Károli Bibliám, a lapjai között őrzött, hajdan könyvjelzőként szolgált, kézzel írott öreg cédula. Valamelyik ősöm nagyon szerette, lemásolta az ismeretlen, 17. századi poéta jó borért lelkesedő rigmusát.

Igaz kántor torka az bortul megzendül
Úgy, hogy az híveknek fülök is megcsendül:
Kántorral poéta mind egy húron pendül.
Tapsolnak mindketten, mikor szőlő zendül.
Minap egy patrónus szegény voltom szánta,
Borral megitata – elmém azt nem bánta –,
Mert az sok szép verset csak úgy szórta-hányta:
Akkor én poémám ugrott s nem volt sánta.

Verset nem írunk, szeretjük a bort, feleségemmel napi gondokról csevegve ízlelgetjük az ötéves száraz tokaji Furmintot. Jó illatú, hibátlan dugó, a bor színe nem mélysárga, de átlátszó és tiszta. Az ital süreje szép nagy cseppekben folydogál lefelé pörgetés után a pohár belső falán. Ez a Furmint nagy bor soha nem volt, de az elmúlt öt évben nem öregedett, maradt, ami születésekor volt: délutáni beszélgetős bor. Iszogatás közben feleségemmel egyeztetjük heti naptárunkat, nézeteltérünk, egy korty bor, nézetazonosulunk, mindkettőnknek minden pohár bor egyre jobban ízlik.

A kelyhesek ragaszkodtak a két szín alatti áldozáshoz. Az első magyar nyelvű Biblia-fordítók, Újlaki Bálint és Pécsi Tamás (Huszita Biblia, 1450) így fordították Máté evangéliumát: „És vevé az kelyhet, és hálálatot tőn, és adá azoknak, mondván: Igyatok ebből mend. Mert ez én vérem új törvénynek, ki sokakért elönttik bűnöknek bocsánatjára.” Pontos fordítás, Pápai Páriz Ferenc szerint: Calix – pohár, kehely (1708), Finály Henrik szerint: pohár, kehely, serleg (1884).

A katolikus Jézus Krisztus magyarul évszáza­dok óta kehelyből issza a bort az utolsó vacsorán: „Fölajánljuk neked Urunk! az üdvösség kelyhét, kérvén kegyelmedet…” (Pázmány Péter, 1606); „És vévén a kelyhet, hálát ada és nekik adá, mondván…” (Káldi György, 1626); „Azután vette a kelyhet, hálát adván odaadta nekik…” (Simon Tamás László o.s.b., 2017).

A református Jézus Krisztus magyarul évszázadok óta Nagycsütörtökön pohárban kínálja apostolainak a bort: „És vevén a poharat és hálákat adván…” (Károli Gáspár, 1590); „És mikor az pohárt vötte volna, és hálákat adott volna…” (Szenci Molnár Albert, 1612); „Azután vette a poharat és hálát adott…” (Magyar Bibliatársulat Bibliafordító Szakbizottsága, 2003).

Vizsolyi Kelyhesek – Tolcsván termett száraz Furmintot, szakrális múltat idéző bort iszunk: kehelyből vagy pohárból? Amit kezemben tartok, amibe a bort öntöttem, nevezhetem pohárnak, kehelynek, serlegnek… Amit pörgetek benne, a Vizsolyi Kelyhesek nevű száraz Furmint a lényeg: egy pohár borban – ma este bennünk! – kibékülnek, elsimulnak, emlékezéssé oldódnak évszázados hitviták.

Füst Milán bölcs szőlőművesére emlékezem, aki…

leballag a hegyről s hol borpincék nehéz szaga terjed,
Puttonyát s számos szerszámait hűs kamarába teszi vissza…
S míg felenged a tél s a hordók kotyogó bora erjed,
Vidáman heverész és derűs kedvvel borocskáit issza
S tiszta bölcsességnek örűl, amíg kívül hull a hó.